Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-381

392 381. országos ülés május 4. 1875. danák itt, mint a ház falain kivid. {Helyeslés a középen.) De végül is, ha ezen elv állana: akkor nem is lehetne parlamenti törvényhozás. Mert mielőtt megvan az ember választva: nem képviselő, és igy nem szólhat, és miután megválasztatott, mert ekkor is mindig akár rövidebb, akár hosszabb idő múlva uj választás előtt áll: a képviselő ur által fölállított elvnél fogva megint nem tehet semmit; mert nem tudja, hogy az ország többsége fogja-e acceptálni, és igy utoljára is törvényhozási utón soha senki nem tehetne semmit, s nem maradna más választás, mint vagy az egyik, vagy a másik neme az absolutismasnak: azaz vagy a magasból gyakorolt absolutismus, vagy a plebiscitum által gyakorolt absolutismus. {Helyeslés a középen.) A tisztelt képviselő ur hangsúlyozza, hogy épen ezeknél fogva mennyire szükséges, hogy a képviselőház minél előbb föloszlattassék; s ekkor hozzáteszi, hogy ő pedig föladatának fogja tartani, a kormány által még ez ülésszakban elvégeztetni óhajtott ügyeknek befejezését minden a törvény és szabályok szerint módjában lévő eszközökkel megakadályozni. (Derültség a középen.) Már kérem, ha kilátása volna a képviselő urnák ezen akadályozás által a szerinte rosznak tartott törvények meghozatalát meg is gátolni: érteném ez eljárást. De nem gondolom, hogy ő maga is azon illusioban lenne, hogy ez lehetséges. Már most követelni a ház föloszlattatását, de ismét akadékoskodni abban, hogy a ház föladatának megfelelvén, föloszlattatható legyen : ebben én a logikai összefüggést keresem, de nem találom; {Tetszés a középen.) és legyen is meggyőződve a képviselő ur, hogy mi magunk is fogjuk tudni kötelességünket, és eszünkbe fog jutni, ha a tisztelt képviselő urak csakugyan e módhoz folyamodnának, hogy a napnak 24 órája, a szabadelvű pártnak pedig annyi tagja van, hogy, ha tetszik, 24 óráig is tarthatjuk a gyűléseket: a nélkül, hogy elfáradnánk. {Hosszantartó élénk derültség és helyeslés.) De különben engedjen meg a tisztelt képviselő ur, hogy még arra az egyre figyelmeztessem, hogy, mint régi vezértagja az ellenzéknek, e tekintetben az ellenzéki szempontot kevésbé helyesen fogja föl, mint báró Sennyey, kit mint ellenzéki vezért nem rég van szerencsém tisztelni. Ugyanis Sennyey báró képviselőtársam, szerintem, igen alaposan és helyesen jegyezte meg, hogy ők nem fogják a tárgyak lefolytatását akadályozni; mert nem akarják, hogy ha a kormány az idő rövidsége miatt csak hézagos javaslatokkal készülhetvén el, ilyenekkel állana elő, az mondathassák: hogy nem lehetett jobbakat csinálni azért, mert ők, mint ellenzékiek, gátot szolgáltattak abban, hogy a kormánynak a kellő idő megadassék. Higyje el a tisztelt képviselő ur, ha az ellenzékieskedést komolyan veszszük: ez az igazi ellenzéki álláspont, kedvezőbb az ellenzékre, kedvezőtlenebb a kormányra; de igazságos. {Helyeslés.) És most, tisztelt ház, ideje, hogy komolyan is foglalkozzam komoly dolgokkal. Áttérek báró Sennyey Pál tisztelt képviselő ur beszédére. (Halljuk! Halljuk!) Őszintén megvallom, hogy azon jeles, oly egészen parlamentáris beszédnek találtam mindjárt elején egy passusára, melynek indokát nem tudtam kellőleg megérteni. Értem azt, midőn a tisztelt képviselő megmondván ugyan, hogy a födözetnek ő is azon módját találta 1875-re nézve helyesnek, a mely proponáltatik; mégis mintegy szemrehányást tesz tisztelt barátomnak a pénzügyministernek, hogy ő azt most beterjesztette, holott néhány héttel ezelőtt, midőn én azon nézeten valék: veszélyesnek mondotta. Magára a jelen esetre vonatkozólag indokait tisztelt barátom a pénzügyminister kellően kifejtvén, azokról nekem nem szükséges szólanom; mert azokhoz tenni nem tartok semmit sem szükségesnek, azoktól pedig elvenni nem tartok semmit lehetőnek. De vegyük a dolgot egész átalánosságban. Hát — nem ezen esetről beszélek, hanem átalánosságban — vajon a parlamenti vitatkozásnak keretében a capacitationak meg csak lehetőségét is ki kell zárni? Hát azt követeli a parlamentalismus, hogy ha valaki egyszer valamit mondott, — nem ezen esetről beszélek, mondom, hanem átalánosságban; — a vitatkozások folyamán ne lehessen neki másról meggyőződnie, ne lehessen capacitáltatnia, a nélkül, hogy támadásoknak tegye ki magát? Hisz ekkor parlamentalis vitákra ezen szempontból legalább valóban semmi szükség nem volna. Valóban, ha más mondotta volna ezt és nem a tisztelt képviselő ur, a ki iránt oly igaz becsüléssel viseltetem: azt kellene hinnem, hogy ezen támadást az a fölött való fájdalom csikarta ki belőle, hogy egy ponttal kevesebb van, a melylyel a kormányt megtámadnia lehet. A mit a balközépről és rólam mondott, helyeslem, elfogadom ; mert azt mondja nemcsak a volt balközép, azt mondom nemcsak én, hanem azt mondjuk mindannyian, hogy pénzügyeink rendezése csak kapcsolatosan a közigazgatási és hitelügyek rendezésével lehetséges, és igy eljárásunk e tekintetben teljesen és tökéletesen igazolva van. Igazolva van nem az által, a mit Apponyi képviselő ur mondott, hogy a balközép meglelte az elégtételt abban, hogy vezére a kormány befolyásos tagja lett; mert ezért sem azon kormány-tag, a ki most a tisztelt házhoz szólni szerencsés, sem a párt tagjai bizony nem rajongtak és nem vágytak rá ; de elérte czélját azért, mert sikerült azon alakulást, melyet az ország ér-