Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-380

380. országos illás május 3. 1875. 375 mit félnünk azoktól, a miket ő mondani fog. (Élénk derültség.) Simonyi Ernő: Tisztelt ház! Biztosithatom a tisztelt belügyminister urat, hogy egész beszédemben semmi félelmes dolgot mondani nem fogok : sőt inkább oly kérdéseket szándékozom intézni a kormányhoz és oly kételyeknek akarok kifejezést adni, a melyekre, — igen fogok örvendeni, — ha a tisztelt kormány ugy válaszol, hogy én nyugodtan azt mondhatom : meg vagyok nyugtatva, föl vagyok világosítva. Kénytelen vagyok a tisztelt pénzügyminister urnák imént mondott jeles beszédére néhány észrevételt tenni. A pénzügyminister ur kifogásolta azt, hogy most más dolgokról szólunk, midőn csupán a budgettörvényről kellene beszélnünk, melynek egyes tételei és részletei a ház által már meg vannak állapítva. Engedelmet kérek a pénzügyminister úrtól; igaz, hogy formailag az 1875. évi államköltségvetésről szóló törvényjavaslat van most tárgyalás alatt; de midőn oly kormány-átalakulás után, a mely a legközelebbi múltban történt, az ellenzék egyik vezére — akár egyik, akár másik oldalon — nagy elvi kérdéseket akar fölvetni, és fölveti azokat oly alkalomkor, mely mind a politikai, mind az elvi kérdések fölvetését megengedi : ugy hiszem, hogy ily vitát a kormánynak kikerülni sohasem szabad. Nem arról van tehát most szó, hogy mit fog a tisztelt ház véglegesen megszavazni, mit nem? hanem inkább arról: mily fölvilágositásokat, mily választ képes a kormány adni azon kérdésekre, melyeket báró Sennyey Pál hozzá intézett. Azt mondja a tisztelt pénzügyminister ur, hogy azt, mi az ő, és mi a kormány nézete a födözetre nézve: már tudjuk, azt már elmondotta. Igaz, mi a kormány nézetét a födözetre nézve illeti, annyit mondott, hogy azt a meglévő kölcsönből fönmaradott összegből kívánja eszközölni. Midőn mi nem vagyunk a kormánynak nyilatkozatával megelégedve: ez nem azt jelenti, hogy honnan akarja lődözni; hanem azt jelenti, hogy nem vagyunk megelégedve a kormánynak oly nyilatkozatával, mely egyebet nem mond, mint azt, hogy tudja a meglévő készleteket fölemészteni. Midőn én a pénzügyminister úrtól programmot kértem, nem azon részleteket kértem, hogy minő megtakarításokat akar tenni az administratio egyes ágaiban; tudom, hogy ez sokkal több munkát vesz igénybe, semhogy azt rögtönözve megmondani lehessen. Én a tisztelt pénzügyminister úrtól nem kérdeztem egyebet, mint azt, a mivel a tisztelt ház már két év óta bajlódik. Két év előtt kiküldötte a ház a 2 l-es bizottságot azon ezélból, hogy készítsen egy programmot, mutasson egy módot, a mely szerint az ország zilált pénzügyeit reményű rendbehozhatni. Ezen 2l-es bizottságnak 9-es albizottsága el is készített ily programmot, a melyben kimutatja azt, hogy mi módon hiszi három év alatt az ország zilált pénzügyeit rendezhetni, és a bevételek és kiadások közti egyensúlyt helyreállítani. Van tehát már egy előző munka, mely lehet jó, vagy rósz, — hiszen a kormánynak több tagja résztvett azon bizottságban, a miből természetesen nem következik az, hogy azon bizottság munkálatának minden pontját elfogadják, mert a többség egyik pont körül igy, a másik pont körül pedig amúgy alakult; — de mindenesetre ismeretes a kormány tagjai előtt ezen munkálat, és igy mintául szolgálhat arra, hogy a kormány a maga programmját ehhez képest formulázza. Ha nem fogadja el azon módokat: ugy állítson helyébe másokat ; mutassa meg azon utat, melyet követni akar, hogy az egyensúly helyreállítható legyen; ha nem hiszi ezt három esztendő alatt eszközölhetőnek: akkor mondja ki, hogy képes lesz erre 10 év alatt; de mutasson egy bizonyos utat, melyen gondolja, hogy az egyensúly helyreállítható leszen. Ezt tartom én pénzügyi programmnak. Mi volt az. a mi e tekintetben történt ? Az előbbi pénzügyminister a ház elé egy programmot terjesztett, a melyben kimutatta azt, hogy a fölvett kölcsönnek még fönlévő részével és 13 millió frtnyi adóemeléssel képes lesz az ország pénzügyeit, két esztendőn át minden további kölcsön nélkül vezetni, és képes lesz a fölmerülendő deficitet födözni. Ezzel a programmal sokan a házban megelégedve nem voltak, s méltóztatnak tudni, hogy végeredményében elfogadása vagy el nem fogadására való kilátás idézte elő a nagy kormányválságot, melynek szülöttje a mai kormány. A képviselőház többsége, legalább a tett nyilatkozatok szerint, az előbbeni pénzügyminister abbeli programmjával megelégedve nem volt, mely arra czélzott és azt ígérte eredményképen, hogy az országot két éven át minden további kölcsönvétel nélkül, deficit nélkül fogja kormányozni. Az akkori pénzügyminister ezen programmot nem tartotta kimerítőnek, hanem egyszerűen ugy qualificálta: qui habét tempus, habét vitám, hogy ezen két évet engedjük neki s ezen idő alatt a kormánynak lesz módja gondoskodni arról, hogy miként födözze azután a harmadik év kiadásait. A jelen pénzügyminister nem ad ily programmot, mely két évre szól; hanem azt mondja, hatalmaztassék föl a meglévő készletből egy év deficitjének födözésére, és ha ezt megengedi a tisztelt ház: akkor ő kormányoz, de a nélkül nem. Hogy a jövő évben mi fog történni? arról szó sincs. Most megmondotta, hogy bizony a jövő évben hitelműveletet kell csinálni, a mi egyszerű nyelvre áttéve, annyit jelent, hogy a jövő évi költségek födözésére uj adósságot kell esi-