Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.
Ülésnapok - 1872-380
380, országos Illés május 3, 18TS, S63 És bár igy, tisztelt ház, az 1875. államszolgálatnak szükségei minden tekintetben födözetet találnak: mégis ki kell emelnem azt, hogy ha a jövő felé tekintünk, minden aggodalom nélkül nem lehetünk. Én igen valószínűnek tartom és a legközelebb megjelent pénztári kezelési kimutatások szerint sejteni lehet, hogy a pénztári deficit az év folytán talán a jelen törvényjavaslatban kimutatott összegnél, vagyis a 21 1 / 2 miilónál nagyobb fog lehetni, és hogy ekkoron a még ez évben biztositandó és az 1876. január első perczében beállandó fizetések ellátására egy uj hitelművelet leend szükséges. Hogy a jövőnek ezen tűnődései mellett vannak, a kik aggódva a pénzügyminister úrhoz fordulnak azon kérdéssel: mi fog történni a jövőben? azt természetesnek találom, azt rósz néven venni nem lehet, Már sok alkalommal fölkéretett ő, hogy adja elő részletes pénzügyi program inját, és ö mindannyiszoi azt monda, hogy miután ő azt már megaiá: ujabban és ismételten megadni nem tartozik. En, tisztelt ház! őszintén megvallom, azok közt, a kik mindig részletes, meg részletes pénzügyi tervet kérnek a tisztelt minister úrtól, és azon állítás közt, hogy ő már adott pénzügyi programmot: az igazságot a középen látom. Megvallom őszintén, nincs igazsága tisztelt barátomnak a pénzügyministernek, ha azt mondja, hogy adott pénzügyi programmot. Ő nem adott; és a mint szerény nézetem szerint, később bátor leszek kifejteni: nem is adhatott, ö azt monda, hogy átmeneti budgettel áll szemben és akkor fog adni részletes pénzügyi programmot, midőn saját budgetét fogja előterjeszteni; időközben pedig a kormány irányára nézve kifejtette azt, hogy a kormány igyekezni fog a lehetőségig takarékos lenni, hogy igyekezni fog czélszerü gazdálkodás által az ország jövedelmeit növelni, és ha mindez nem sikerülne : szükség esetében a terhek szaporításához is hozzá fog fordulni. Ez, tisztelt ház! nem programúi; hanem oly propositum, oly szándéklat, a melyet minden ministernek ily formában ki kell mondania; mert én nem képzelhetem, hogy legyen minister, a ki azt mondaná: nem akarok takarékoskodni, akarom czélszerü gazdálkodás által emelni az ország jövedelmeit, és hogy ha mindez nem sikerül, még akkor sem fogok a terhek emeléséhez vagy bármely hitelhez fordulni. Mindezen eszméknek az alkalmazás és mérvök adja meg az értéket és erre nézve a tisztelt pénzügyminister ur nem nyilatkozott, és bátor leszek elmondani, nem is nyilatkozhatott; mert meggyőződésem szerint ezen országban pénzügyi politikát megalapitani nem lehet mindaddig: míg közigazgatásunk rendszerére, mig nemzetgazdászati politikánk sok ágára nézve politikánk alapelvei részletesen kifejtve és megállapítva nem lesznek. (Élénk helyeslés.) És azért őszintén megvallom, nem zaklatom a tisztelt minister urat, hogy adjon részletesebb, határozottabb pénzügyi programmot, A ki számítani tud, körülbelol láthatja és tudhatja, hogy azon kilátásnak nézünk eléje, hogy a jövő országgyűlésen kölcsönkötésre is, adóemelésre is kerül a sor. E részben ma már nyilatkozatot mintegy kicsikarni a ministertől: részemről szükségesnek nem tartom ; de igenis szükségesnek tartom, és engedje meg a tisztelt ház, hogy az összkormányhoz forduljak egy kéréssel és egy fölhívással. (Halljuk]) Kérésem az, hogy midőn látjuk a situatiót, hogy minden pénz, minden fillér, mely a szükségen fölül elköltetnék, vagy egy megkötendő iraproductiv kölcsön rovására költetnék el, mely a jövő terheit fogná szaporítani; vagy pedig elköltetnék a létező közterhek emelésének rovására, azon közterheknek, melyekre nézve már az 1861-iki országgyűlés föliratában kimondotta, hogy azok súlya alatt összeroskad a monarchia népe, pedig azóta tetemesen emelkedtek; azon közterheknek, melyekre nézve mindnyájan mindannyiszor hangoztatjuk, hogy csaknem elviselhetlenek: ily körülmények közt arra kérem a tisztelt kormányt, ne engedje magát azon, nem kétlem, jó szándékában, hogy a takarékosság ösvényén elmegy a lehető legszélsőbb határig, a status quo föntartása mellett érvényesülhető befolyások, az abban meggyökerezett érdekek és előítéletek által vezetni; ne engedjen azon vágyaknak és követelményeknek, melyeket annál nehezebb elutasítani, minthogy az ily elutasítások gyakran a népszerűség koczkáztatásával, a jó hangulatnak fölfelé is, lefelé is megzavarásával vannak összekötve; ne engedje magát befolyásoltatni a hatalom körében gyakran fölmerülő bizonyos tekintetek által; hanem lépjen következetesen és határozottan a takarékosság ösvényére, és haladjon ezen egész azon mértékig, a hol a monarchia biztonsága, az ország léte, polgári rendjének föntartása, anyagi és állami valóság és nem képzelt érdekeinek megóvása, mértéket és határt szabnak. (Élénk tetszés a szélsőjobb oldalon.) Második kérésem, illetőleg fölhívásom pedig a következő. Az országgyűlés berekesztésének küszöbén állunk; küszöbén állunk a jövő választásoknak. Azt hiszem, elkerülhetetlen, hogy a tisztelt kormány, akár ma, akár máskor az általa választandó időben és alkalommal; hanem mindenesetre még ezen országgyűlés folyamában, a maga politikájának alapeszméire, törekvéseire és mivoltára és természetére nézve az ország előtt tüzetes nyilatkozatot tegyen. (Élénk helyeslés a szélső jobbon és a szélső balon.) Mondom, a választások küszöbén állunk, és én azt hiszem, hogy minden képviselőnek kötelességében áll, megtudni az alapot, a melynél fogva választói 46*
