Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-376

3c50 Ü76. országos ülés ápril 28. 1875. Ifer. Apáthy István. egyetemi tanár, mint a törvényjavaslat szerzője : Legyen szabad a föltett kérdésre az előadó ur helyett nekem válaszolnom. A tisztelt képviselő ur azt kívánja, hogy állapíttassák meg lehetőleg a szám is, mely korlátozná a kiadó jogát a példányokra nézve. Erre nézve azt vagyok bátor megjegyezni, hogy az egész kiadói viszonyügylet alapja a felek kölcsönös megállapodása; nekik szabadságukban áll oly szerződést kötni, a milyen nekik tetszik, mely azután a feleknek irányadóul szolgál. A kereskedelmi törvényjavaslat fölvette az intézkedést arra nézve ; de csak annyiban, a menynyiben azt mondja, hogy ne szabjon oly árt, mely a munka kelendőségének árthatna. Ezt meg kell állapítani a törvényben ; mert igy egész átalánosságban meg lehet e tekintetben a kiadót kötni: mig ellenben a példányok számánál ily átalános meghatározással a szerzőt megvédeni nem lehetne. Igenis : az árra nézve lett is, kellett is korlátot szabni; hanem a példányok számára nézve, ha a felek a korlátot maguk nem kívánják: korlátot szabni nem látnám szükségesnek. {Helyeslés.) Elnök: Módositvány nem adatván be, ezen §. elfogadtatott. Beőthy Algernon jegyző (olvassa az 521. és 522. §§-kat.) Madarász József: Tisztelt ház! Ismét fölhívom az előadó ur figyelmét. Ezen §. második bekezdésében az mondatik: „ha a munka további kiadásai is átruháztattak, a kiadó az első kiadás teljes elkelte után azonnal köteles nj kiadást eszközölni." Én érteném ezt, ha csak kétszeri kiadás volna átruházható ; de miután a további kiadások is és igy minden további kiadás átruházható, és igy kell értenem e §-t: engedjen meg a tisztelt előadó ur, ha itt a második sorban ezen két szó helyett „az első kiadás" ezt kívánom tétetni: „a kiadás teljes elkelte után." Ez aztán nem zárná ki azt, hogy ha a kiadás kétszer, háromszor, négyszer elkel: a kiadó köteles ötödször is eszközölni uj kiadást; azért módosításom ez lenne: a második bekezdés második sorának ezen két szava helyett: „az első" tétessék ezen szócska: „a", s igy e helyett az első kiadás lenne: „a kiadás." (Helyeslés) Hodossy Imre előadó: Azt hiszem, a javaslat intentiojának teljesen megfelel az, a mit Madarász képviselő ur indítványozott, s azért annak fölvétele iránt nincs ellenvetésem. ftp. Apáthy István, egyetemi tanár, mint a törvényjavaslat szerzője (közbeszól:) „Az előbbi" szó lenne teendő „az első" helyett. (Átalános helyeslés.) Elnök : Az 522. §. második bekezdése olyformán fogadtatik el, hogy ezen szavak helyett: ,az első" ez tétetik: „az előbbi", tudniillik a kiadás. Beőthy Algernon jegyző (olvassa az 523—526. §§-lat.) Madarász József: Tisztelt ház! Itt ismét nem látom azon viszonos kölcsönösséget, melynek a szerző és kiadó közt meg kell lennie. Ha például egy bizonyos ivszám állapittatik meg, és a munka teljes bevégzése azon fölüli ivszámok pótlását követeli, ezen ivekért e §. szerint nem követelhető tiszteletdíj ; én pedig a viszonosságot abban látom, hogy ha bizonyos ivszám megállapíttatik, az azon túllévő ivektől is legyen követelhető a tiszteletdíj. Nagyon jól tudom, hogy a kiadónak több költsége van azzal, ha a munka több ívre terjed, mint a mennyire ő számított; de azt is tudom másfölől, hogy az irónak is több munkája van, és ha a kiadónak többe kerül, ha például külön füzetek jelennek meg: ezen külön füzetek árát megkapja a kiadó. Én tehát, bár elismerem, hogy több költsége van a kiadónak : de több munkája van a szerzőnek is, és azért többet érdemel ; ennélfogva a §-t következő módosítással kívánnám szerkesztetni az általam mondottak értelmében. Marad a kezdet a a mint van: „Ha a tiszteletdíj megállapításánál bizonyos ivszám vétetett alapul", és ez után jönne az eredeti szerkezet kihagyásával ez: „de a munka teljes elkészítése a szerint lehetetlen, a kiadó tartozik a megállapított ivszámot meghaladó részért is aránylagos dijt fizetni." Beőthy Algernon jegyző (újra fölolvassa a módosítást) Hodossy Imre előadó: Tisztelt ház ! A szerződő felek közt az iró az, a ki tudhatja előre, hogy körülbelől mennyi iv lesz szükséges ahhoz, hogy a munka teljesen bevégeztessék; a kiadó ehhez szabja vállalkozását, és az írótól nyert fölvilágositás alapján vállalkozik arra, hogy egy bizonyos munkát kiad. Ha tehát tévedés jő közbe : ennek terhét csak az iró viselheti, és nem lehet imputálni a kiadónak, hogy az iró tévedéseinek következését ő viselje. Én teljesen méltányosnak tartom az eredeti szerkezetet, és kérem, méltóztassék azt megtartani. (Helyeslés.) •fokai Mór: Én is osztozom a tisztelt előadó ur nézeteiben. Eddigelé mindig ez volt szokásban, — és én részemről mindig meg voltam elégedve, — hogy ha a munka több ivszámra terjed, mint a mennyire szerződtek : az iró viseli a terhet, mert lehetetlen volna kiadót találni, ha a kiadó a bizonyos árért átvett munkánál nem tudná előre, hogy hány ívre terjed a munka; sőt még annak árát is ő neki kellene viselnie, ha a munka több ívre terjed ; holott a szerződésben ki szokta kötni az író, hogy mennyiért kell elárusítani a munkát, valamint azt is, hogy hány példányt kell