Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-374

L»98 í!*á. országos ülés ápril 2t». 1875. .a föloszlásnak, fölszámolásnak és ezen esetekben a fölszámolás befejezése után az eredmény ki­tüntetése végett tartandó végső közgyűlésnek módját." Igen élénken emlékszem rá, hogy a jegyző­könyvben megtaláltam azt, hogy indítványozva volt, hogy a föloszlás esetei és a fölszámolás módja a törvényjavaslatba bejöjjön ; azonban az volt rá a felelet, hogy intézkedik róla a törvény. Bocsánatot kérek, a törvény egyes csekélyebb részletben intéz­kedik ; de a módozatok fölött nem, ezen intézkedés méghagyatik a közgyűléseknél; és én sokkal jobban szeretném, ha a fölszámolás és föloszlás módozatai­ról már az alapszabályokban lenne gondoskodva, mint azt egyedül a közgyűlésekre bizni. Azért ké­rem a tisztelt házat, föntebbi módositványaimnak figyelembe vételére. Elnök: A Madarász kéjrviselő ur által be­adott módositványok újból föl fognak olvastatni. Huszár Imre jegyző (újra fölolvassa Madarász József módositványait.) Apáthy István a kereskedelmi minister képviselője: Mélyen tisztelt kép­viselőház! Hoclossy előadó urnák nem sikerült el­oszlatni a képviselő ur aggályait az au porteur rész­vényekre nézve. Bátor vagyok erre vonatkozólag megjegyezni, hogy az au porteur részvények kérdé­sét maga az állam döntötte el az által, hogy szükségesnek látta egyes papiíjainál, melyek névre szőlanak, kimondani azt, hogy e papírok giro in bianco mellett tovább adathassanak ; sőt azt is hozzáteszem, hogy a névre szóló állampapírok leg­nagyobb része költött névre szól; régebben, például Franz Frey s más nevekre, tehát nem létező ne­vekre czirkáltak a papírok, ép ugy mintha „au porteur "-re szóló papírok volnának. Azt kívánja a tisztelt képviselő ur. hogy a második pontba a vállalat tárgya mellett a vállalat czélja is bevétessék. Nézetem szerint, ha beletesz­szük a vállalat tárgyát : akkor a czél megnevezése fölösleges, vagy megfordítva. Hogy mit kell érteni a vállalat tárgya alatt : az nem a törvénybe való, hanem azt az élet, vagy eommentár magyarázza meg. Azt mondja továbbá a képviselő ur, hogy el­lenmondás van a törvényjavaslat 153. és 172. §g-ai közt, hogy tudniillik az egyik §. 50%-ig köti jótállásra a bemutatóra szóló részvényeket, míg ellenben a névre szólóknál a részvényesek az egész névérték erejéig kötelezvék. Ez tévedés. A 153. §. az aláírókról szól. ezek részvényeikért az aláirt összeg 50%-ka erejéig azon esetben is felelő­sek : ha azokat tovább adták; a többi részvények­nél az egész összeg erejéig felelősek. Ugyanez áll a névre szólóknál is, s ezek közt különbséget tenni nem lehet. Hogy a névre szóló részvény birtoko­sának neve és lakhelye a társasági részvény­könyvbe bevezettessék : az igen természetes. Ott, hol ismeretes nevek vannak, a társaságnak bírnia kell azon joggal, hogy követelhesse, hegy a rész­vényes magát a társaságnál bejegyeztesse; ezen ér­dek az au porteur részvényeknél nem fordulván elő: intézkedés nem volt szükséges. Azt is kívánja a tisztelt képviselő ur, hogy a 15. §-ban a társaság köteleztessék hirdetményei­nek és határozatainak közzétételére. Ezen határo­zat vagy hirdetmény, vagy nem; ha hirdetmény : akkor a törvényben van intézkedés e tekintetben; ha nem az: akkor nem kell közzétenni. Minden oly határozatot közzé kell igenis tenni, a mely hirdetmény ; a mely azonban nem az, azt nem kell közzé tenni. így például a közgyűlés elhatározza, hogy egyik igazgatója renumeratiot kapjon; ezt nem szükséges közzétenni : inert nem alterálja a társaság vagyonát, szervezetét. Végre azt kívánja a tisztelt képviselő ur, hogy a fölszámolás iránt külön intézkedés tör­ténjék. A fölszámolás lehető eseteinek megállapítása a törvény keretébe nem tartozhatik. Hogy a társaság mikor jut azon helyzetbe, hogy liquidál : az a kö­rülményektől függ; ennek módjai meg vannak álla­pítva a közkereseti társaságokról szóló részben, s ott világos hivatkozás történik a részvénytársaságokra. A tisztelt képviselő ur kívánságának tehát, a meny­nyiben a törvénybe tartozik, minden tekintetben elég van téve. Helfy Ignácz : Nem vagyok oly helyzet­ben, hogy Madarász tisztelt képviselőtársamnak az au porteur részvényekre vonatkozó módositványát elfogadhassam, mert tény, hogy a mai papirforga­lom mellett e kérdés már túlélte magát; tény, hogy a törvény maga már szintén intézkedett az által, hogy bizonyos vasutak okmányaiban kimondá vilá­gosan, hogy ezekre nézve az állam kivételt tesz, például a keleti vasút okmányaiban, melyekre nézve megengedte az au porteur-részvényeket. Nem vagyok azonban egy véleményben az igen tisztelt tanár úr­ral arra nézve, hogy tökéletesen mindegy : akár a tárgy, akár a czél vétetik a törvénybe. Megvallom, magam is helyesebbnek találnám itt azon kifejezést, hogy mint mindenütt, az mondassák: „a vállalat czélja". Helyesebbnek találom ezt : mert lehetnek oly vállalatok, melyek létrejöttük perczében még nem bírnak concret tárgygyal, hanem épen a tárgy előteremtésére alakulnak. Például nem tehet arról senki, ha megalakul egy részvénytársulat az alehimia kizsákmányolására. Nincs tárgya, mert még csak föl akarja találni a tárgyat, mely által aranyat akar készíteni. Tehát sokkal jobb ezen kifejezés „czélja". Bátor vagyok ajánlani Madarász képviselőtársam módositványát.

Next

/
Thumbnails
Contents