Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-372

260 872. országos ülés ápril 23. 1S75. LXV. sorjegyzékben foglalt kérvényekről a bizottság véleményeit a következőkben előterjeszteni. Az 1—6 sorszámok: 1. a föloszlatott győrszigeti kölcsönös segélyezési egylet volt tagjainak; 2. a győri kölcsönösen segélyező egylet igazgatóságának; 3. a Csáktornyái úgynevezett muraközi segélyegyletnek; 4. a tabi hiteltársulatnak; 5. a „Vesta

2 győri takarék- és hitelegyletnek; 6. a Miskokzon székelő pénzintézeteknek kérvényeik adóelengedést kérnek. A kérvényi bizottság véleménye szerint mindezen kérvények a törvény értelmében való elintézés czéljából kiadandók a pénzugyininister urnák. Kautz Gyula, s Engedje meg a tisztelt ház, hogy a kérvényi bizottság épen most előadott véleményével szemben, a szóban forgó kérvényekre nézve egy más indítványt terjeszszek elő. Kénytelen vagyok ezt tenni, tisztelt ház, annyival is inkább ; mert ezen bizonyos tekintetben országos érdekű dolognak netán uibás módon való eldöntése által igen sok jogos érdek sértetnék, és másfelől a kérvényi bizottság előadója által fölolvasott indítványt sem elég világosnak, sem elég szabatosnak nem tekinthetem. Igen röviden bátor leszek a dolog állását előadni. A mint a tisztelt ház előtt tudva vau, az utolsó évtized alatt hazánk kidönböző városaiban igen számos úgynevezett kölesönsegélyző-egyletek, önsegélyző- és takarék-egyletek léptek életbe, és pedig olyképen, hogy a kisiparosok és kiskereskedők s kézművesek, szóval: az alsóbb és közép polgári osztályból álló egyének által azoknak heti csekély betéteiből alapitattak. A föltételek szerint a betevőknek 5°/

0-ot íizetnek, azoknak pedig, a kik mint tagjai az egyletnek megszorulván, hitelért fordulnak az intézethez: 1%-al magasabb kamatra előleget szolgáltatnak. Ezen intézet kezelése tehát korántsem nyerészkedésre, korántsem bankári üzletre, hanem inkább humanitárius irányban a takarékosság eszközlésére kényszeritőleg czéloz. Egy más igen nagy előnye ezeu intézeteknek, tisztelt ház, az, hogy a takarékossági ösztön megannyi hatalmas emeltyűjét képezik; számos önálló gazdálkodási existentia megalapitá sának megannyi tényezői. És épen napjainkban, a hol ezen emiitettem körökben az uzsora irtózatos pusztításokat tesz, és hol nemzetgazdaság gunk ipar tekintetében való fejletlenségével szemben elsőrendű országos föladat mindent elkövetni, a mi az ipar emelésére szolgálhat, s iparos osztályainkat a végromlástól megóvhatja. Végre ez intézetek jelentősége abban is rejlik, hogy mai napság ép a nevezett irányban megannyi kis mentő-intézeteket, — s nemzetgazdaságunk sivatag kopár mezején valódi zöld oázákat képeznek! Ezen intézetek közül több, névszerint három, Győr városában az utolsó években oly súlyos adónak vettetett alá, mint bármely nyerészkedő vállalat vagy bankintézet, és pedig még visszahatölag is; s megrovattak daczára annak, hogy az adókivető meg a fölszólamlási bizottság egyenesen és több izben a nevezett intézeteket adómenteseknek nyilatkoztatta ki. Ezen eljárásnak az volt egyik szomorú következménye, hogy némely intézet azonnal föloszlott; mások a reájuk alkalmazandó végrehajtás Damocles kardja alatt, úgyszólván, a lét bizonytalanságával küzdve, összes tevékenységük és müködésökben megbénítva vannak. Kötelességemnek tartom, e győri intézetek szempontjából még megérinteni azt is, hogy ha azon súlyos adó a kivetett mértékben tettleg behajtatik : kétszeres igazságtalanságot foglalna magában azért is, mert sokan a volt tagok közül a városból elköltöztek, vagy elhaltak, számosan kiléptek ; másfelől pedig sérelmes volna annyiban az eljárás, mert mint a tisztelt ház méltóztatik tudni, Győr városában a községi adó az állami adónak 75°/

0-át képezi, talán a legmagasabb tétel egész Magyarországon; és igy, ha azon mérték még ezen irányban is fokoztatnék: azon intézetek működése egyenesen lehetetlenné lenne téve, sőt kényszerítve lesznek a föloszlásra. A kérvényi bizottság azt állította, hogy a ionálló törvény értelmében kell eljárni. Bátor vagyok figyelmeztetni arra, hogy az 1868: XXVI. törvényczikk 2. §-a, mely némelyek által ezen intézetekre alkalmazhatónak nyilváníttatott: két tételt foglal magában, mely talán ide vonatkoztatható volna. Az első az, hogy a részvény társulatok, melyek nyereményre alapíttattak, tiszta jövedelmük szerint adóztassanak meg; továbbá mindennemű foglalkozás megadóztatandó, mely hasznot hajt. Bátor vagyok kételyemet fejezni ki a fölött: vajon a törvény ezen szabványa, ezen intézetekre oly értelemben alkalmazható-e, mint a bizottság és maga idejében a périzügyministerium tette. Bátor vagyok figyelmeztetni arra, hogy ezen intézetek — melyek hála Istennek, oly szép számban léteznek, — hogy ezen intézetek akkor, midőn a törvény 1868-ban megalkottatott: Magyarországon még igen kevéssé voltak elterjedve. A törvényhozás talán nem is gondolt ezen intézetekre, mely fölfogásom indokolásául arra is bátorkodom utalni, hogy másutt is, különösen Németországon — nem szólok Angol- és Francziaországról, hol ezen intézetek sohasem adóztattak meg — mondom, Németországban ezen intézetek nincsenek megadóztatva. Austriában pedig, hol nagyon is jól tudják fölhasználni az alkalmat a sróf alkalmazására, Austriában csak most nyújtatott be egy törvényjavaslat, mely ezen intézetek megadóztatását czélozza. Tehát Magyarországon is teljes joggal azt a vélelmet kell íolál-