Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-371

250 371 országos ülés áprii 22. 187i>. tegnap a kormány javaslatával szemben ellentétbe helyezkedtek. Nekem sem tetszik a kormány javaslata és megvallom, hogy a birói függetlenséget nagy rész ben invalidálva látom általa; de meg vagyok győ­ződve, hogy Hoffmann Pál képviselő ur mődosit­ványa sem a birói függetlenséget meg nem menti, sem pedig másrészről nem használhat az ügynek, már csak azért sem: mert megakadályozza azon jót, melyet a kormány ezen javaslatának törvényerőre emelésével talán foganatosíthatná. Nagyon csodálkozom, hogy midőn ezen ma­gasztos eszméről a birói függetlenségről van szó, hogy nem találkozott a házban egy hang, a mely azon módozatot ajánlatba hozta volna, a mely egye­dül képes a birói függetlenséget előmozdítani. Ugyanis mitől félnek a tiszlelt ellenzéki elemek? Nemde a kormány tálkapásától, önkényétől, s azon térfoglalástól, melyet a jelen javaslat törvényerőre emelése magával fog hozhatni. Miért nem indítvá­nyozták tehát kezdetben, vagy az illető §-nál, hogy­ne kizárólag a minister diseretionalis jogkörébe helyeztessék át a bírák nyugdíjazása és azok át­helyezése. Miért nem ügyekeztek például foganatot szerezni azon indítványnak, melyet a házban többen hangoztattak ezelőtt s melyet Belgiumon vagy Szász­országon látunk, hogy tudniillik, a legilletékesebb fórum a semmitőszék. vagy legfőbb Ítélőszék, vagy mindkettőnek véleményes jelentése alajjján történjék csak a birák nyugdíjazása vagy áthelyezése ? Ez néze­tem szerint nyújtott volna garantiát a birói független­ségnek, A semmitőszék vagy a curia egészben lett volna törvény által fölhatalmazva, hogy indokolt jelentést terjeszszen a minister elé és ez azon jelentés alap­ján helyezhette volna át, vagy nyugdíjazhatta volna a bírákat. Ebből nézetem szerint, a birói függetlenség javára nagy biztosíték háramlóit volna s a jogszolgálta­tás ügye is nyert volna : mert a semmitőszék csak jobban ismeri a bírák képességét, buzgalmát, munkaerejét, mint a minister, ki legtöbbnyire inkább a főispánt, mint az államügyész jelentéséből merít. Én tehát azt óhajtottam volna, hogy a nyug­díjazás, áthelyezés a semmitőszék indokolt elő­terjesztése alapján történjék Miután egy ily indítványt nem tettek, és én részemről nem vagyok azon helyzetben, hogy ez értelemben jelenleg némi kilátással a sikerre indít­ványt tehessek ; belátom, ugyanis, hogy a pártok jelen csoportosulása szerint az nem fogna ered­ményre vezetni : nem marad egyéb hátra, mint ki­mutatnom azon módositvány helytelenségét, melyet Hoffmann képviselőtársam benyújtott, és mely mellett a ház több oldaláról még a szélső balról is hangok emeltettek. Hoffmann képviselő ur azt mondja, hogy azon több száz bíró. kiket, daczára annak, ho^y mee­nem szüntetendő törvényszékeknél alkalmazvák je­lenleg, a kormány javaslata mégis áthelyezhetőkül kíván kimondatni, hogy mondom ezen több száz biró három éven át folyvást félni fog : vajon nem őt éri-e az áthelyeztetés'? Hoffmann képviselő ur azonban nem gondolta meg, hogy épen ugy, sőt még jobban fognak félhetni a birák azon nyugdí­jaztatástól, melyet tisztelt képviselőtársam sem akar a megszüntetendő törvényszékekre szorítani. Igen, avagy nem félhet-e egy biró inkább a nyugdíjaz­tatásról, mely felére szálltja le az eddigi törvény szerint a fizetését; — már pedig szó sem lehet arról, hogy e tekintetben uj törvény alkottassák, mely egész fizetést adjon nyugdíjul, jelen pénzügyi helyzetünkben. A nyugdíjazás azonban nemcsak hogy fele fizetést ad; de egyúttal elvágja a biró elől az avancement carrieréjét. Ha tehát arról van szó, hogy a kormány önkényes eljárása, melyet a disere­tionalis hatalomnál fogva e törvényjavaslat megen­gedne, néhány száz bírót bizonytalanságban tar­tana ; ha e tekintetben Hoffmann képviselőtársam belenyugszik, hogy a minister önkényszerüleg ezen törvény határain belül bármikor nyugdíjazhassa azt, a kit akar: akkor az által, hogy a meg nem szün­tetendő törvényszékekre meg akarja gátolni az át­helyezést, nem vette a bírói függetlenséget valami kölönösen hathatós támogatás alá. Mert a sok biró igy ép ugy bizonytalanságban marad a három éven át, hogy nem fogják-e őt nyugdíjazni, szolgáljon bár oly törvényszéknél is, a mely nem fog megszün­tettetni. Ámde, miután sokkal nagyobb ezen aggodalom, tudniillik a nyugdíjazástól való aggodalom, mint a másik aggodalom, tudniillik az áthelyezés miatti aggo­dalom, ennek következtében Hoffmann képviselő­társam módositványa nem salválja a dolgot. De meg van szabva egy §-ban, mely azt mondja, hogy a nyugdíjazandó birák száma nem haladhatja meg azon birák számát, kik a jelenleg megszüntetendő törvényszékeknél vannak alkalma­zásban : ebből tehát érvet meríthetne valaki, hogy csak a gyönge birák eshetnek ezen rendszabály alá, és ezekre nézve úgyis kívánatos a nyugdíjaztatás. még az esetre is, ha mindnyájan helyeseljük a birói függetlenség elvét, s a minister azon kijelentését, hogy nem fegyelmi rendszabályul kívánja akár a nyugdíjaztatást, akár az áthelyeztetést alkalmaztatni. De méltóztassék a helyzetet ugy venni, a mint van. Vajon csak azon törvényszékeknél vannak gyönge birák, a melyek megszüntetendők ? Hisz azt sem tudjuk még most, melyiket fogják megszün­tetni. Vajon nem panaszolták-e minden oldalról, hogy örökös foltja marad az 1869. törvényhozás rendeleteit végrehajtott kormánynak, miszerint, pártszempontból majdnem kizárólag főispáni ajánl­gatások folytán töltettek be. a birói állomások? Hol

Next

/
Thumbnails
Contents