Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-371

242 371. országos ülés áprti 22. 187á. vaslat nem igényel bővebb indokolást, s ugyanazért kérem a tisztelt házat, méltóztassék azt elfogadni. Széll Kálmán pénzügyminister: Azt hiszem, tisztelt ház, hogy ezen törvényjavasla­tot nem kell egyébbel indokolni, mint azzal, hogy ma ápril 22-ke van, és az adótörvényjavaslatok iránt a két háznak egyértelmű határozatai még nem jöttek létre. Reménylhető ugyan, hogy a főrendiház­ban jelenleg tárgyalás alatt lévő adótörvényjavasla­tok, melyek a költségvetésnek kiegészítő részét ké­pezik, e napokban át fognak hozatni a tisztelt ház­hoz azon nem nagyon lényeges módosításokkal, me­lyeket a főrendiház ezen törvényjavaslatokban tenni jónak lát. A tisztelt ház ezen módosításokat ismét tár­gyalás alá fogja venni, a mely tárgyalás minden­esetre már a dolog mechanikumánál fogva, ha rövid leszen is: egy pár napot igénybe fog venni s csak ezután lesz lehetséges a pénzügyi bizottságra nézve a ház határozatát, s akkor már az adótörvényja­vaslatokra nézve a két ház határozatai nyomán a költségvetési törvényt összeállítani és a tisztelt ház tanácskozása alá bocsátani. De ha még képzelhető lenne is azon eset, hogy a költségvetési törvény a főrendiháznak több napot igénybe vevő tárgyalása után még e hónapban lét­re jő, azon körülménynél fogva, hogy ő felsége mo­narchiája, egyik távoli részében tartózkodik, lehe­tetlenné válik ezen hónap utolsó napjáig a költ­ségvetés szentesítését kieszközölni, és a szentesitett törvény kihirdetését a két házban foganatosítani. Mi­után tehát valószínű, hogy május legelső napjáig elhúzódik a tárgyalási eljárás : szükségessé válik a fölhatalmazási törvénynek további meghosszabbí­tása. Ezen meghosszabbítás egyébiránt csak addig fog tartani, míg a költségvetési törvény kihirdette­tik', a mikor önként megszűnik. Ezen körülménynél fogva kérem a tisztelt házat, méltóztassék ezen törvényjavaslatot elfogadni. (Helyeslés.) Simonyi Ernő S Tisztelt ház! Azon kö­rülmények, melyeket a tisztelt pénzügyminister ur az imént elősorolt, csakugyan világossá teszik azt, hogy a költségvetési törvénynek megalkotása, szen­tesítése s kihirdetése e hó utolsó napjáig alig esz­közölhető. Kénytelen tehát, — elismerem ezt, — a kormány ismét a házhoz fordulni, hogy fölhatal­mazást nyerjen arra, hogy a költségvetés megsza­vazása nélkül a jövedelmeket beszedje és a költsé­geket megtegye. Tisztelt ház 1 Méltóztatnak emlékezni, hogy már most a harmadik indemnity-kérés az, melylyel a kormány a törvényhozás elé járul. Az első alkalom­mal történt fölhatalmazás-kérés a jelen kormányt igen természetesen nem illeti: mert az előbb tör­tént, mint ezen kormány létrejött. Miért történt akkoron az, hogy a múlt év végével' nem tárgy ab hattuk a költségvetést a maga idején: azt most vitatni nem akarom. A jelen kormány létrejővén, első lépése az volt, hogy egy hónappal meghosszabbíttatni kérte a fölhatalmazást; mert a körülményekbői akkor vilá­gos volt, hogy a költségvetési törvény, melyre az előbbi fölhatalmazás szól, létre nem jöhet. Én nem tudom, hogy a tisztelt pénzügyminis­ter ur és a kormány miért kérte csak egy hónapra a meghosszabbítást, miután már rászorult? Persze azt hitték, hogy a szabadelvű íüsio következtében minden összeolvadván, nem lesz többé semmi baj; minden a lehető legsimábban keresztül fog menni. Azonban az ujabb tárgyalások azt mutatták, hogy a fusio daczára is maradt egy kis confusio, és ezen confusio kényszeríti a kormányt, a törvényhozás elé egy fölhatalmazásért fordulni. A mi engem illet, tisztelt ház, én a fölhatal­mazást mindenkor bizalmi kérdésnek tartom, és ha én öntudatosan, lelkiismeretesen azt mondhatnám magamnak, hogy nekem a jelen kormány iránt bi­zalmam van: szívesen megszavaznám azt; de mél­tóztassék megengedni, hogy kívánhatja azt a kor­mány, vagy hogy lehetne nekem egy kormányban bizalmam, a melynek politikájáról semmit sem tu­dok, csak azt, hogy ellentétes elemekből, ellentétes irányokból áll ? A kormány egyik része a régi Deák- vagy a jobb oldali párt programmja mellett maradt meg, míg a másik része a régi balközép programmjávai lépett be, mindkettő az elvek föntartása mellett. Ha egyik vagy másik része azt mondta volna: belátom nyolcz évi tévedéseimet s elfogadom ezen vagy azon nézetet: ezt érteném. De hogy mind­kettő megtartja a maga nézetét, hogy mindketten az elvek föntartása mellett alakítsanak kormányt és így akarjanak együttesen kormányozni: méltóztas­sanak megengedni, mielőtt ez iránt bővebb, tisztább magyarázatot hallanék, én nem vagyok képes kép­zelni, hogy ezen kormány minő politikát követ. Ha a volt Deák-párti politikát követi: akkor a balközép adta föl a maga elveit; ha a balközép politikáját követi: akkor a jobb oldal adta föl a maga elvét; de az elveknek minden oldalról való föntartása mellett egyforma politikát követni oly kormánynak, a mely két ellenkező elveken álló pártból alakult: ezt részemről megfogni nem tudom. Az egyik részről a belügyminister, ki az egyik irányt képviseli a kormányban, azt nyilatkoztatta ki, hogy ő az alkotmánynak alapját, a közjogi tör­vényeket rosznak tartotta mindig, és rosznak tartja azokat most is; hanem mégis azoknak alapján el­vállalja a ministerséget : mert a haza pénzügyi vi­szonyain segíteni akar.

Next

/
Thumbnails
Contents