Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.
Ülésnapok - 1872-357
Ifi S57. országos ülés ápril 3. 1875. A második módosítás már nem stylaris, hanem érdemi módosítás. Ezen szakasz kimondja, hogy a személy-szállításért a viteldíjnak 10%-a, a gyorsas málha-szállitmányokért fizettetik 8°/ 0 , a teherszállításért 2°/ 0 , azonban ezen §. utolsóelőtti bekezdésének azon kitétele, hogy a fölsorolt dijakhoz, illetékekhez és bérösszegekhez az ezüst-pótlék is hozzászámítandó, megmaradna, a mi, ugy látszik, az adóügyi bizottságnak némileg azon intentioját jelzi, hogy a szállítási dijaknál az úgynevezett kezelési illetékeket kihagyni nem akarta. De ha ez nem is lett volna szándéka : kérem ezen szót „kezelési dijak" a törvényjavaslatnak ezen §-ába beletenni; mert nagyon complicálná az elszámitást, ha a kezelési dijra nem vettetnék ki ezen adószázalék. Magában a szállítási díjban a kezelési dij benne van már egyszer. Ezen eljárás azt látszanék indicálni, hogy azután fizessék a társulatok az illetéket, a mit bevettek; abban pedig, a mit bevettek, nem csak a tariffaszerü szállítási dij ; hanem az magában véve nagyon csekély, de egészben mégis valamit kitevő kezelési illeték is benn van. Én tehát ezen §-t akként kérném módosítani, hogy egyúttal a kezelési illetékek is módosíttassanak. E szerint a módosítások ezen §-nak majdnem minden pontjára vonatkoznak, ugyanazért kérném a §. pontjait egyenként fölolvastatni, azokat egyenként tárgyalni és egyenként szavazás alá bocsátani. Tehát az első §. e) pontjának második sorában „illetéknek" szó helyett „dijnak" szó tétessék; a 7-ik bekezdés második sorában „illetékekhez és" szó kihagyandó, és ,a bérösszeghez" sző után ezen szavak: „kezelési illeték és" szavak tétessenek: a §, utolsó bekezdésének utolsóelőtti az „illetékek" szó helyett tétessék „és kezelési illeték." Ezen szövegezés minden kétséget kizár, és egyöntetűvé teszi az eljárást, és némi csekély jövedelmi szaporulást is eredményez. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa a módosítási.) Irányi Dániel: Tisztelt ház! Miután a törvényjavaslat átalánosságban elfogadtatott: nem marad egyéb hátra, minthogy annak súlyát, a mennyire lehet, a részleteknél enyhíteni ügyekezzem. Ezen ügyekezetemben két főelv vezet. Az egyik a szegényebb néposztály iránti részvét, a másik a kivitel és átalán fogva nemzeti kereskedésünk érdeke. Az a) pont alatt a személyszállítási viteldíj 10°/ 0-ka rovatott ki adóképen. Ha már megengedem azt, hogy az első és második kocsi-oszályban utazó közönség könnyen megbírja azon kis töbletet; a 3-ik, de különösen a 4-ik kocsi-osztályban utazókra ez mindenesetre snlyos teher, és ennélfogva én minden további hosszas indokolás nélkül arra kérem a tisztelt házat, hogy ezen adó alól a 4-ik osztálybelieket egészen fölmenteni méltóztassék. A ki tudja, hogy mily szegény azon nép, mely ezen 4 ik osztályt használja, hogy annak igazán minden egyes krajezárra tekinteni kell: az nem fog indítványomon megütközni; a 3-ik osztálybeliek szintén többnyire a társadalom szegényebb rétegeihez tartoznak: ezeket azonban, miután nem reményiem, hogy egészen fölmenthessem, a 10%-nak csak felével kívánom terheltetni. Az én indítványom tehát az volna, hogy az 1-ső és 2-ik osztálybeliek fizessék a 10%-et, a 3-ik osztálybeliek 5°/ 0-et, a 4-ik osztálybeliek azonban egészen adómentesek legyenek. Ez az, a mi az első pontra vonatkozik. A d) pontra vonatkozólag más módositványom van. Tegnap bátor voltam a tisztelt háznak becses figyelmébe ajánlani azon tekintetet, melyet kiviteli és átviteli kereskedésünk, forgalmunk igényel, figyelmeztetve arra a tisztelt házat, hogy bármily csekély legyen is azon adó, melylyel a kivitel és átvitel terheltetik : az mégis bizonyos körülmények között, meglehet, a forgalomra kártékonyán fog hatni. A tisztelt minister ur igaz, azt mondta, hogy ettől nem lehet tartani azért: mert az adótétel igen csekély ; a tisztelt belügyminister ur pedig ezen érvet még azon indokkal is támogatta, hogy az 1860-ik években mindamellett, hogy a dis-agio sokkal magasabb volt, mint jelenleg: az nem akadályozta a kiviteli forgalmat. Tökéletesen igaz ; csakkogy no méltóztassék megfeledkezni arról, hogy akkor a termények ára igen magas volt. Ez be fog következni mindannyiszor, valahányszor nálunk bő termést ad az Isten ; Nyugat-Európában ellenben szűk termést. Akkor a mi gazdáink, kereskedőink nem fognak akadályoztatni a kivitelben, hogy ha némileg drágább lesz is a vitelbér ; vagy pedig adó fog is arra vettetni. De mi, azt hiszem, nem csak ily rendkívüli körülmények közt akarunk kiviteli kereskedést folytatni. Nekünk akként kell berendezni vám- és vasúti tarifáinkat, s átalában vasúti politikánkat, közlekedési politikánkat, hogy rendesen vihessük ki azt, a mit Magyarországon termelünk, és a mi itt benn el nem fogyasztatik. Már pedig jól méltóztatik tudni, azok, kik vasúti politikával foglalkoznak, tudják, hogy némelykor egy-két krajczár, egy-két százalék is milyen nagy különbségeket tesz. Én tehát erre való tekintettel arra kérem a tisztelt házat, hogy a teher-szállítmány oknál, ha már a, bei-forgalmat nem is mentjük föl ezen adó alól: legalább legyünk tekintettel a kivitelre, ne sújtsuk azt ezen adóval; valamint az átviteli kereskedést is mentsük föl attól. A tisztelt pénzügyminister ur az imént Simonyi Ernő képviselőtársamnak felelve, méltóztatott Fran^
