Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-370

22Ü 3Í0. országos ülés ápril 21. 1875. kezűleg egyszer szintén én voltam az, a ki a tisztelt ház figyelmét fölhívtam arra, hogy valószínűleg nem sokára be fog következni azon idő, a midőn én fogom támogatni azon indítványt, a mely a kormányt meg fogja erősíteni a bíróságokkal szemben. Tehát igenis beláttam, hogy gyökeres hibák vannak, melyek orvoslása szükséges. Ezeket nem védtem, s midőn most bevallom, hogy hibák történtek : csak következetes vagyok. Csiky Nándor: Tisztelt ház ! Azon fényes szónoklatok után, melyek e házban az előttem szólók által elmondattak, nem látnám ugyan szükségét annak, hogy a szőnyegen lévő törvényjavaslatra vonatkozólag véleményemet én is nyilatkoztassam, különösen ha még azon reményt táplálhatnám, hogy e házban a dönthetetlen indokok, a czélszerii javaslatok, és tiszta igazságos kivánatok elfogadásra érdemesittetnek a többségtől; de mikor a tapasztalás sajnosán arra tanit, hogy mindezek tekintetbe nem vétetnek, midőn már magánkörben ellenkező állapodás történt: akkor röviden nyilatkozni képviselői kötelességemnek tartom, még ha véleményemmel egyedül maradnék is. Élihez képest, tisztelt ház! kijelentem, miként akként vagyok meggyőződve, hogy az 1867-iki évi közösügyes alku létrejötte óta, melynek következtében hazánk valódi alkotmányossága, pénzügye, hadügye, kereskedelme és ipara egyiránt sújtatott, s csaknem tönkretétetett, ezen idő beállta óta a képviselőház alkotott törvényeket annyit, a mennyit az előtt őseink ezer év alatt képesek nem voltak; de hogy ha ezen törvények sorában olyakat keresünk, melyek egyiránt a nemzeti szabadságnak, a nemzeti valódi érdekeknek támogatására, biztosítására szükségesek, ha olyanokat akarunk keresni köztük: bizony gyertyavilágot kellene gyújtani nappal is. és talán még akkor sem találnánk egyet is. (Deríjtség.) Azon törvények közt, melyek romlására nemzetünknek, és a világ előtti tekintélyének elhomályositására foglalnak helyet törvénykönyvünkben, én ugy vagyok meggyőződve: talán következményeiben veszélyesebb egyetlenegy sincs megírva, mint az előttünk fekvő törvényjavaslat. Tisztelt ház, mi van ebben? Az igazságszolgáltatásnak egyedárusága kapcsolatosan a ministeri mindenhatósággal, és a parlamentális absolutismussal. Mert hiszen, tisztelt ház, ha a magyarországi mostam birák, a 107 törvényszékben működő tagok feje fölött naponként a damoklesi kard ugy lebeg. hogy azt sem tudják, melyik perezben vágja le fejüket, vagy fosztatnak meg hivataluktól: akkor az igazságszolgáltatásban legszorgalmasabb, legértelmesebb, a legnagyobb bizalmat bírni érdemes bíró sem fog kedvet és hajlamot magában találni. Mert mikor a bíró azon bizonytalanságnak van kitéve, bogy a minister, vagy hivatalnokai, a kik a hatalom élén állanak, ha valami tekintetben egyik vagy másik bírónak elmozdítását érdekükben állónak lenni találják: azt elmozdítják és helyébe egyik-másik kegyeltjét teszik oda tetszésük szerint, a mint azt jónak látják: hol van akkor, tisztelt ház, az annyira hangoztatott birói függetlenség, elmozdíthatlanság? hol van ennek értelme? Hiszen akkor nincsen birói függetlenség, akkor nincsen biztosíték az elmozdithatlanságra. és ehhez képest a bíró, ha itél, először a ministert vagy hivatalnokait kérdi meg, hogy vajon milyen ítéletet mondjon ebben vagy abban az ügyben; különösen ha az egy kissé nagyobb fontosságú kérdést tai'talmaz, mely per utján elitélés végett előtte áll? Hiszen akkor nem a biró hoz ítéletet ; hanem egy titkos hatalom, a melynek a biró alárendelt szolgája. Én tehát, tisztelt ház. a törvényjavaslatot már csak ezen oknál fogva sem fogadhatom el a, részletes tárgyalás alapjául. Ennek beterjesztését merényletnek (Derültség.) tartom ; mert ez Magyarországban az igazságszolgáltatásnak eltemetése, ez pedig a személy- és vagyonbátorság semmivé tételét hordja méhében. Azt hallottam, tisztelt ház! az épen most bejött belügy minister úrtól tegnap említtetni, hogy ő igen habozott afölött: vajon ezen törvényjavaslatot pártolja-e, vagy nem? Hanem azután igen meghányta-vetette az indokokat, a meWek őt mégis arra bírták, hogy azt támogassa, és mikor ezt teszi: teszi csak azért, mert kényszerűség erőszakolja őt. Tisztelt ház! Én megvallom, a. kényszer fönforgását ebben a kérdésben akárhogy keresem: nemzeti érdekből sehol sem találom. Ha kényszerűséget lehet benne keresnem és találnom : ezt egyébben gyökerezni nem látom, mint abban, hogy a kormány az uj választási törvényekben tiltott vesztegetést, lélekvásárlást, mely az eddigi választások alkalmával az előbbi kormányok részéről is igen nagy mérvben gyakoroltatott, és ezen segédeszköz által szerezték meg maguknak a többséget: talán a maga részére szintén föntartani óhajtja; igen, de a törvényt nem akarja megsérteni; mert ott a vesztegetés, erőszakoskodás, lélekvásárlás nyíltan tiltva van, tehát módról kellett gondoskodnia, a melyen azon czél mégis elérhető legyen, melyet más eszközök által az eddigi kormányok elértek; és erre nézve legczélravezetőbb, legbiztosabb eszköznek látszott előtte az, a mi ezen törvényjavaslatban a ház elé terjesztetett. Mert, tisztelt ház, van 107 törvényszék, és e törvényben az van mondva, hogy ezek közül 43-at szabad tetszése szerint megsemmisíthet a kormány. Már most a 107 törvényszék köréből egy sincs biztosítva, nem hogy őt fogják-e föloszlatni, és e szerint a 107 törvényszék valamennyi tagja félhet attól, hogy őket fogja sújtani a törvény erejénél fogra ;