Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.
Ülésnapok - 1872-369
36í>. országos ülés ápril 20. 187S. 197 iparvédjegyek tárgyában létező nyilatkozván)' becikkelyezéséről ; másikat a tengeri szökevények kölcsönös kiadatása tárgyában Görögországgal 1874. márczius 28-dikán kötött egyezményről. Kérem a tisztelt házat, méltóztassék ezen törvéoyczikkeket hasonló kihirdetés czéljából a főrendiházhoz átküldeni. Huszár Imre jegyző (olvassa a szentestté tt törvényasiJtkeket.) Elnök: A szentesitett törvényczikkek hódoló tisztelettel kihirdettetvén, azokat hasonló kihirdetés czéljából a méltóságos főrendekhez Huszár Imre jegyző ur át fogja vinni. Széll Kálmán pénzügyminister s Tisztelt ház! (Halljuk! HalljuJcl) Egy interpellatiora kívánok válaszolni, melyet a múlt ülésben hozzám Madarász József képviselő ur intézett. Válaszolok ma már ez interpellatiora két okból: először, mert csak ugy lehet czélja adandó válaszomnak, ha ma történik az meg, miután oly határidőnek nieghosszitása iránt intéztetett hozzám kérdés, mely épen ma folyt le. Másodszor válaszolok azért: mert intézkedtem részben és meggyőződésem szerint, alaposan oly irányban, hogy a tisztelt képviselő ur azon aggodalmai, melyek ezen interpellationál alapul szolgáltak : szerintem legalább, teendő nyilatkozatom által el lesznek oszlatva. A tisztelt képviselő ur azt kérdezte tőlem, hogy a garamvölgyi fa-eladásra nézve kívánok-e intézkedni az iránt, hogy az ajánlatok beadására egy havi határidő tűzessék ki; továbbá az iránt, hogy mind az ország kárára, mind a szabad verseny mellőzésére és lehetetlenné tételére czélzó ily rövid határidő közegeim által ezentúl ne tűzessék ki ? Erre vonatkozólag van szerencsém a tényállást igen röviden előadni. A garamvölgyi erdőségekben elárusítandó fatömeg eladására vonatkozólag a szabad verseny utján eszközlendő ajánlati tárgyalásokra hivtam föl az illető fakereskedőket és az üzleti közönséget. Ezt tettem ápril 11-én a „Budapesti Közlöny "'-ben. Nem tehettem előbb azért: mert a kincstár rendelkezési joga ezen kérdéses fatömegre vonatkozólag csak azon napokban került vissza, mert csak akkor bontatott föl egy oly szerződés. mely ezekre vonatkozólag hosszabb időre érvényben lett volna; fölbontatott ugy, hogy a kincstár érdekei kellőleg megóvattak. Erre tehát a szabad versenyt nem lehetett hamarább kiírni. Hogy a kiírásnál nem tartatott meg* a szokásos 28 napi határidő, hanem rövidebb határidő tüzetett ki, a mennyiben ápril 20-ka jelöltetett meg a határidő végnapjául, vagyis a mely napon a tárgyalásokat megkezdi a ministerium, s a mely napig az ajánlatokat be kell nyújtani: annak oka két körülményben fekszik. Méltóztatnak tudni a fenyő haszonfának értékesítésére vonatkozólag, hogy arra, hogy a fa könnyű, szép és egészséges legyen: a vágást oly időben kell megkezdeni, midőn a nedvkeriugés még nem nagy a fában, mert csak akkor lehet a kérget könnyen lehámolni. Ezen időszak bekövetkezik május elején. Minthogy pedig szerződés megkötésére is több nap szükséges: lehetetlen volt az ajánlat beadására oly terminust kitűzni, hogy a vevő a legkedvezőbb időt, mely rendelkezésére áll, ki ne használhassa. Ha tehát az ajánlati tárgyalást oly messze időre halasztottam volna ki: akkor épen a kincstár érdekében a legértékesebb idő elveszett volna, ós nézetem szerint a faeladást a folyó esztendőre absolute oly határok közé tettük volna, hogy a kincstárnak ebből az idén már semmi haszna sem lett volna, s igy a föltételek megszabásánál oly valamit vettünk volna föl, a mi az üzlet reális megköthetését kétségessé tette volna. A másik ok, a melyért nem tartotta a ministerium a hosszú határidőt mellőzhetlennek, s a miért azt hiszi hogy a szabad verseny megóva lesz igy is minden irányban : abban fekszik, hogy nem a kincstár által termelt haszoufatömegek eladásáról van szó, hanem a fának a tövén való eladásáról, a mi az ottani viszonyok közt sokkal elönyösebb a kincstárra nézve, a mennyiben a regié s a befektetés költségeit kevésbiti. A faértékesités ily módja mellett erre a meszsze külföldről jövő kereskedő vagy üzletemberek nem vállalkoznak; erre csak azok vállalkozhatnak, kik az illető viszonyokkal, a helyi körülményekről teljesen ismeretesek, ezek pedig annyira ismerik ezeket a viszonyokat, annyira tudják a kincstár átalános föltételeit az ilyen tárgyalásoknál, hogy az adott határidő nekik elégséges annak meggondolására: akarnak-e vállalkozni. Egyébiránt, hogy minden aggodalom megszüntettessék, miután néhány napi halasztás a mondott czélt nem fogja veszélyeztetni: intézkedtem az iránt, hogy a szabad verseny utján beadandó ajánlatok határideje meghosszabbitassék folyó hó 27-ig, és igy még nyolez uapjok van hátra azoknak, kik még eddig nem tudták magukat elhahatározni az offertek beadására. Ha az ajánlatokat a mondott időig beadják: figyelembe fognak vétetni. ép ugy, mint azoké, kik beadták eddig. Azt hiszem, hogy ez intézkedésem által az aggodalmak megszüntetésére eleget tettem, és elmentem azon határvonalig, a melyen tulmenni, nézetem szerint, nem lehet, hacsak a kellő időre a szerződés megkötését lehetetlenné tenni nem akarjuk; vagy nem akarjuk azt előidézni, hogy nem alapos, nem komoly ajánlatok érkezzenek be, melyek a kincstár hasznára bizonynyal nincsenek. Ezeket kívántam a tett interpellatiora a tisztelt képviselő urnák és a tisztelt háznak tudomására hozni. Kérem a tisztelt házat: legyen szives j e válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.)
