Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-357

35?. országos ülés april 3. 187á. 11 hogy csak azok fizetnek adót, kik a vasutat és gőzhajót használják. Igaz; de mi azért hoztunk a vasutak létreho • zására oly nagy áldozatokat: mert azt hittük, hogy ez az ország anyagi fejlődését fogja előmozdítani és most azt mondjuk, adóztassuk meg azokat, kik ezen vasutakat használják, és tegyük számukra terhesebbé azon kedvezményeket, melyeket nekik adtunk. így mi saját müvünket rontjuk le. Hisz mi azért válaltuk az irtózatos garantiák fizetését magunkra, hogy az ország anyagi fejlődését emeljük. Ha nem volt rá szükség: akkor kár volt azon vasutakat megszavazni; ha pedig szükség volt rá: akkor ne nehezítsük ezen forgalmat, melyet oly drága áron teremtettünk, mert lerontjuk azt, a mit oly nagy költségekkel és áldozatokkal létrehozni segítettünk. Én nem akarom ez alkalommal hossza időre föltartóztatni a tisztelt házat, és röviden kijelentem, hogy azoknál fogva, a miket mondottam, ezen törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alajjjául el nem fogadom. (Helyeslés a szélső bal oldalról) Széll Kálmán pénzügyminister i Tisztelt ház! Legyen nekem szabad lehetőleg röviden felelnem azokra, a miket Simonyi Ernő képviselő ur fölszólalásában olyanokul tartok, a mikre föltétlenül kell felelnem. (Halljukl Halljuhl) A tisztelt képviselő ur már igen sokszor állította föl e házban azon tételt, hogy a kormány sehogy sem akarja megismertetni az országgal pénzügyi politikáját, s hogy ő e szerint nem tudja, sajátlag mit akar a kormány, a minélfogva bajos hozzászólnia azon törvényjavaslatokhoz, a melyekkel a kormány a költségvetési tárgyalás eddigi folyamán előállott. Engedje meg a képviselő ur. hogy ennek ellenében meg én állítsam azt, hogy a ministerium nem egyszer, hanem több izbeu határozottan kijelölte az irányt, melyen pénzügyi politikája mozogni akar; határozottan megmondotta: mit akar. Igaz, hogy nem bocsátkozott részletekbe; igaz, hogy nem állott elő positiv javaslatokkal, nem hozott javaslatba positiv intézkedéseket; de megmondotta annak okát is, hogy miért nem teszi ezt; rámutatott a nehézségekre, a melyek miatt ezt nem teheti: én appellálok mindenkire, a ki ismeri a helyzetet, a ki ismeri a fönforgó körülményeket: nem olyanok-e ez okok, hogy ezúttal ez ülésszak alatt többet méltányosan követelni nem lehet. (Élénk tetszés a középen.) A tisztelt képviselő ur azonban akkor, a mikor a mostanihoz hasonló követelésekkel lép föl : soha sem szokott az ily tekintetekre nagy súlyt fektetni; (Fölkiáltások a középről: Igazi) a tisztelt képviselő ur még akkor is, ha kérdéseire a kormány padjairól oly feleleteket kap. melyeket a ház, ha nem is szabad e kifejezéssel élnem: átalános helyeslésekkel kisér; de a melyeket a háznak. — mondhatom, — túlnyomó nagy többsége helyesel, e kérdéseit mindamellett újból és újból ismétli. (Igaz! Igaz! a középen.) Az a különbség van kettőnk közt, hogy én azt, a mit nem egyszer, hanem több izbeu épen a tisztelt képviselő urnák fölszólítása folytán egész nyíltsággal, egész határozottsággal elmondottam: minduntalan ismételni és ismételni nem tartom szükségesnek, nem tartom czélszerünek. {Helyeslés a középen.) Ebben különbözünk mi ketten egymástól, és én a tisztelt képviselő ur mostani fölhívásának nem adom meg azt az elégtételt, hogy azt, a mit erre már annyiszor elmondottam : most harmadszor vagy negyedszer ismételjem. (Élénk helyeslés a középről.) Ha a tisztelt képviselő ur meg akart érteni: megérthetett; mert kérdésére tisztán, magyarán volt megadva a válasz, a melynek értékét nem akarom devalválni az által, hogy minduntalan ismételjem azokat, a miket mondottam, (Helyeslés a középről.) A tisztelt képviselő ur azt méltóztatik mondani, hogy újból akkor szólana e tárgyhoz, a mikor meg fogom tenni a födözetre nézve előterjesztésemet. Kimondottam már a házban, hogy külön előterjesztést a födözetre nézve nem szándékozom tenni és azt is megmondottam, hogy miért. Tessék elolvasni, a mit erre nézve mondottam, és ha a tisztelt képviselő urnák idézni méltóztatik beszédeimből: méltóztassék megnézni nemcsak azt, a mit képviselői helyemről ezelőtt hat héttel mondottam ; hanem azt is, a mit e helyről ezelőtt egy pár héttel elmondottam. Hisz a tisztelt képviselő ur engem, mint e helyről szólót interpellál, és e helyről tett nyilatkozataimra teszi meg észrevételeit. Én megmondottam e helyről, hogy én ezen budgettel szemben, melyet mint átmenetit fogadok el: a födözetet illetőleg azon adótöbbleteket proponálom, melyeket az általunk elfogadott törvényjavaslatok, a melyeknek elsejét ma tárgyaljuk, fognak eredményezni; a hiány többi részét pedig — a mint akkor megmondottam, s a minél többet ezután sem fogok mondhatni, — azon pénzkészletekből kell födöznünk, melyek a ministerium rendelkezésére állanak. Hogy miért nem hoz a ministerium javaslatba gyökeres rendszabályok alkalmazását a költségvetésben előálló deficitnek megszüntetésére már ezen esztendőre nézve: azt fölfej tettem, és a tisztelt háznak méltánylásába ajánlottam ennek okait akkor, midőn részletesen előadtam a helyzetet. Az akkor elmondottakat ismételni és ismételve fölhozni nem akarom. (Helyeslés a középen.) Most csak arra terjeszkedem ki, a mit a tisztelt képviselő ur azok ellenében mondott, a miket én a szállítás megadóztatása mellett fölhoztam.