Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.
Ülésnapok - 1872-366
180 366. országos ülts ápril 14. 1875. dászati jegy gyei, én azonban beteg vagyok, nem mehetek ki, agaraimat rendelkezésükre bocsátanám, de az agár nem olyan, hogy mindenkivel kimenjen. Már most, ha cselédet küldök velük: azt megbüntetik, mert én nem vagyok vele. Kérem tehát módositványom elfogadását. Dániel Ernő előadói Tisztelt ház! A cselédjegyek életbeléptetésénél egyik főszempont, a melyből az adóügyi bizottság kiindult: az volt, hogy a cselédjegyekkel önálló vadászatra a cselédek föl ne hatalmaztassanak. Az volt tudniillik az aggodalom, hogy miután az agaraszatnál nem lehet cseléd nélkül vadászni, ha ezen törvényjavaslat szerint a cselédek számára is ily nagyobb bélyegilletékkel ellátott vadászjegyet kellene váltani: ez nagyon megnehezítené az agarászatot. Az adóügyi bizottság tehát meg akarta könnyíteni a dolgot, s azért engedélyezte a cselédjegyeket; de csak azon föltétel alatt, ha gazdájukkal együtt vadásznak, hogy így önálló vadászatra ne jogosítva legyenek. Ha az ellenkezőt méltóztatik elfogadni a tisztelt ház: csak arra vagyok bátor figyelmeztetni, hogy ez az ellenőrzést roppantul megnehezítené; mert akkor az ellenőrzést, úgyszólván, gyakorolni nem is lehetne. Kérem ennélfogva a szöveget ugy megtartani, a mint azt az adóügyi bizottság előtérj észté. Beőthy Algernon: Tisztelt ház! Ha a tisztelt előadó ur és a tisztelt bizottság azt tartják szükségesnek, hogy fisealitási szempontból az agarászat egészen eltöröltessék: nekem semmi szavam nincs ellene. Utoljára is az állam érdeke előbbre való, mint az, hogy agarászszunk. Hanem, ha ez nincs czélozva : akkor méltóztassék elhinni, hogy Almásy képviselőtársam módositványát lehetetlen el nem fogadni; mert a ki csak bármi keveset hallott arról, hogy mi az agarászat : az ellene nem szólhat; mert a mit a bizottság most ajánl, az épen olyan, mintha a tisztelt előadó ur azt mondaná, hogy valaki lőjjön olyan puskával, a melyre a puskamüves sárkányt vagy agyat nem tett. Mig az agár ki nincs trenírozva, a mit nem a tulajdonos szokott végezni: addig nem lehet agarászni. Itt a módositvány által az állam financziális érdeke nincs veszélyeztetve; mert bizony senki sem fizet két forintot azért, hogy a cselédje mulasson, hanem azért, hogy az agár használhatóvá tétessék. Ennélfogva bátor vagyok ajánlani Almásy képviselő ur módositványát, Mihályi Péter jegyző (újra fölolvassa Almást/ módositványát) Patay István: Tisztelt ház! Csak arra figyelmeztetem a tisztelt házat, hogy a dolog még sem méltányos, mert ha én a vadászatnak barátja lévén, váltok magamnak vadászati jogot, és bérelek vadász-területet és tartok egy cselédet, a kit minden héten, vagy minden nap kiküldök: akkor mégis csak különös az, hogy engemet eltiltsanak a vadászattól ; mert én nem vadászok, holott a haszonbért fizetem. Madarász József : Tisztelt ház! Én ugyan a puskávali lövést, vagyis czéllövést sokkal fontosabbnak tartom, mint az agárkedvelőknek a kedvtöltését, és mikor a puskávali lövésztől, legyen az illető bár a legszegényebb. 12 frt adót, vagyis jegypénzt követel az állani: nem értem, miképeii lehessen azt óhajtani, hogy sokkal kevesebb bérért legyen szabadságuk az urasági cselédeknek agarászati kedvöket tölteni. (Ugy van!) Ha azok, a kik az agarászatot a cselédek kedvéért könnyíteni követelik, egyúttal ezen kedvezményt kiterjeszteni kívánják a puskávali vadászatra : ebben volna következetesség; hanem, hogy azok mindnyájan legyenek bár szegények, vagy vagyonosak, ur vagy cseléd, a 12 irtot megfizetni tartoznak, ezt nem tartom sem igazságosnak, sem következetesnek. (Ügy vanl) Ha az ur azt óhajtja, hogy cseléde vadászszék : akkor az igazság szempontjából, miután mindenkitől, a ki puskával vadászik, 12 forintot követel az állam, abban nincs igazság, nincs következetesség: hogy e cseléd után a dij ne fizettessék. Én átalában ellene vagyok a 12 fitos jegyszedésnek, átalában annak vagyok pártolója, hogy igen csekély bér szedessék a fegyverekért; de ha már megállapítja a képviseház, hogy puskával vadászni szegénynek, vagyonosnak, boldog-, boldogtalannak csak 12 forintért szabad: igazságtalannak tartom, hogy épen az uraságok, kiknek több módot adott az Isten, cselédjeiket külön kevesebbért vadásztathassák agaraikkal, mint vadászhat puskájával a legszegényebb ember. Azt mondják tisztelt barátaim, hogy megfizeti érte az ur a dijat. Engedelmet kérek, önök 2 frtot akarnak fizettetni. Tessék fizetni érte 12-öt, ha annyi a szabály, és akkor szabad lesz a cselédnek magának is vadászni. He ha azt akarják az én tisztelt barátaim, hogy az uraság cselédje két forintért vadászhasson : ismétlem és állítom, lehetetlen nem óhajtaniuk, hogy a szegény ember, vagy annak gyermeke, ha kimegy, szintén két forintért ne vadászhasson puskával és necsak agárral. Én nem fogadom el magát a 9-ik §-t, mely 12 forintot követel; de ha az elfogadtatik, még kevésbé fogadom el azon módosítást, melyet Almásy képviselőtársam beterjesztett. (Helyeslés.) Széll Kálmán pénzügyminister : Tisztelt ház! Szives emlékezetébe kívánom hozni azon körülményeket, melyek közt e §. az adóügyi bizottsághoz visszautasittatott, s azokból kívánok meríteni a motívumokat arra nézve, miért tartom elfogadandónak az adóügyi bizottság szövegezését, Miután az eredeti törvényjavaslat azt határozta, hogy az agarászatnál alkalmazott cselédek
