Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.
Ülésnapok - 1872-365
176 3f>3. országos ülés ápril 13. 1875. mint például a vörös kápolna kiépitése, és ily pontok számosan vannak tisztelt Láz; különösen vegyük a vallás- és közoktatásügyi minister költségvetését. Abban megintelen hasonló czélokra 53.280 forint van megajánlva és megszavazva. Ha tehát a tisztelt ház az ilyen tételekre, melyek nem voltak nélkülözhetlenül megszavazandók, még a szorult helyzetben is jónak látta megszavazni : én azt hiszem, hogy ezen kis összeget megszavazhatja, mely aránylag valóban csekély ahhoz képest, a mi itt különösen az emelt adó megállapítása mellett megszavaztatott; mert bizony ez adókból igen nagyon csekély észrevehetés nélkül kikerül azon összeg, melynek megszavazását indítványom czélozza. Én tehát ezen oknál fogva bátor vagyok indítványomhoz ragaszkodni, és kérem a tisztelt házat: méltóztassék azt az indítványozott összeget megszavazni. Egyszersmind pedig, tisztelt ház, a menynyiben ő felségéről értesülve vagyunk a pénzügyi bizottságnak jelentéséből: miképen segélyképen ő felsége, belátva a szükségnek nagyságát és egyszersmint azt is, hogy ez igen humanistikus czél, ő sajátjából 5.000 forintot ezen szükségnek födözetére adományozni méltóztatott: ő felségének ezen tette az én nézetem szerint olyan, a mely valósítja azt, a mi az 1867-iki kiegyezésnek alapját úgyszólván, képezte, hogy vessünk fátyolt a multakra; mert ő felsége ezen tettével, hogy valósággal fátyolt kivan vetni a multakra: ujolag erősítette. Vessen tehát a tisztelt ház is, ezen példán okulva , fátyolt a multakra, és ha ekkoráig még azt a honvédek erkölcsi elismerését, nem tudni, mi alapon és mily oknál fogva elmulasztotta : ne méltóztassék azt most ujolag tenni és ahhozképest is, mondom, ezt a kis összeget a honvédmenház segélyezésére méltóztassék megszavazni. Ő felségének pedig ezen magasztos tettét, melynél fogva a honvédmenház javára 5.000 forintig adományozni kegyeskedett, én régi törvényeinkre támaszkodva és azokat követni kívánva, jelesül: az 182 5 / 7 . XI. és XVIII. törvényczikkeket, a melyekben a magyar katonai iskola, és így a Ludovika épületének fölállítására és a tanintézetnek benne létrehozatalára a mi adományozás akkoron a honfiak által történt, törvényeinkbe be van czikkelyezve ; ugy szintén, a mikor a múzeumra adományozások történtek és a múzeum létrehozatala a törvényhozás által 1807-ben megállapittatott, azok is mind névszerint beczikkelyeztettek. ugy szintén később 1808-ban, 1812-ben és hasonlókép 182 5 /7-ben, mikor ezekre az adózások folytattattak, törvényeinkbe mind be vannak czikkelyezve ; ugyanezen alapon bátor vagyok a tisztelt ház elébe egy rövid törvényjavaslatot, terjeszteni, melyet bátor leszek fölolvasni és kérni annak elfogadását. (Halljuk! Olvassa :) „Törvényjavaslat. Első Ferencz József, Magyarország s a társországok apostoli koronás királyának azon magasztos tette, minél fogva az 1848— 1849-iki rokkant honvédek budapesti menháza szükségének födözésére segélyezésül 5.000 osztrák értékű forintot adományozni kegyeskedett: az ország törvényei sorába beczikkelyeztetik." Irányi Dániel s Tisztelt ház! Az előttem szólott tisztelt képviselőtársam és barátom alkalmasint helytelenül fejezte ki gondolatát, midőn azt mondotta, hogy „mi is vessünk fátyolt a multakra", és mondotta azt akkor, mikor az 1848—1849-iki honvédekről, és azoknak erkölcsi elismeréséről, a ronkkantaknak pedig segélyezéséről van szó. Ezen emléknél, uraim! mi nekünk nincs okunk, hogy fátyolt vessünk a multakra. Ha van valakinek: az másnak van; mi nekünk, uraim, nincsen. (Helyeslés a szélső hal oldalon.) Mi nekünk nem fátyolt kell vetnünk az 1848—1849-iki időszakra, nem fátyolt vetnünk azon honvédekre, kiknek jelen csonka alkotmányunknak is viszaállitását és azt, hogy itt e teremben tanácskozhatunk: nagy részben köszönhetjük ; (lgaz\ a szélső bal oldalon és a bal középen.) hanem inkább föl kell derítenünk azon igazságtalanságot, a mely a törvényhozást nyomja az által, hogy még csak erkölcsi elismeréssel sem adózott nekik, és most is tisztelt képviselőtársam indítványának mellőzése hozatik javaslatba. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) A pénzügyi bizottság Csiky Sándor képviselőtársam indítványát két oknál fogva nem óhajtja elfogadtatni. Először azért nem, mert az állam kincstára szorongatott helyzetben van ; másodszor azért nem, mert bármi hasznos legyen is, a honvédmenház magánintézet, és mint ilyent, a jelen körülmények közt segélyezni nem lehet az államnak hivatása. Hogy szorongatott helyzetben van az állam kincstára: ez fájdalom, mindnyájunk előtt ismeretes; de miért nem méltóztatott a tisztelt pénzügyi bizottságnak eszébe jutni az államnak ezen szorongatott helyzete akkor, midőn a rendelkezési alapról volt szó, mikor nem 5.000, hanem 200.000 forintot kért megszavaztatni a ministereknek oly czélokra, a melyről nem számolnak; és miért nem jutott a pénzügyi bizottságnak eszébe az állam sanyarú helyzete akkor: midőn a minister elnöknek működési pótlékáról, vagyis azon 12.000 forintról volt szó, a mely nem azoknak fölsegélyezésére kívántatik, a kik iránt a a nemzet hálával tartozik, — hanem a képviselőknek és a főrendiház tagjainak megvendégelésére. Midőn így járt el a képviselőház és épen a pénzügyi bizottság javaslatára: megvallom, hogy csodálkozásomat, hogy ne mondjam, megütközésemet kell kifejeznem azon, hogy ezen 5,000 forintot nem
