Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.
Ülésnapok - 1872-365
áfi.V országos ülés ápril 13. lS7. r >. Í63 gyár színháznak, mely tehát a magyar nemesség filléreiből állott elő és ebben tisztelt képviselőtársamnak és annak a nemzetiségi áramlatnak, melynek mintegy sérelmét itt most fölemlíti, egy garasa sincs. (Átalános helyeslés és élénk derültség.) Hanem, lia azt méltóztatik mondani, hogy a többi nemzetiség színházi ügye hogy kerülhet elő e házban : akkor azt mondom, hogy igenis van mód, és alkalom, hogy előkerüljön mint culturalis czél egyik-másik nemzetiség nyelvének, szokásainak növelésére és hogy ha módjában lesz a magyar nemzetnek és annyi pénze lesz rá, hogy megteheti: akkor tegyen a tisztelt képviselő ur a maga módja és rendje szerint egy inditványt és mint culturalis czélra, mint philanthropiai intézmény érclekében én részemről az indítványhoz szívesen fogok hozzájárulni ; (Ellenmondások.) de másként nem. Azokat a kifakadásokat és fenyegetéseket már megszoktuk és én azokra nem adok semmit ; (Derültség.) hanem arra emlékezem, hogy a belügyminister ur a nyár derekán a képviselő urat egy kissé heves előadása következtében tisztábbra politirozta. (Élénk derültség.) Én e beszédet nagy élvezettel és elismeréssel olvastam, távol levén a tisztelt képviselőház engedelmével a fürdőben. Azért hozom ezt most föl, hogy kijelentsem a tisztelt képviselő urnák: menynyire jól esett az nekem akkor .... Polit Mihály {közbeszólj Elhiszem! Németh Albert és mily tiszteletteljes elismeréssel fogadtam, azért, mert e pártnak tagja vagyok, a tisztelt belügyminister urnák belügyministeri székéből történt erélyes, férfias kijelentését. (Élénk éljenzés.) Hogy azonban tisztelt képviselőtársam ne gondolja azt, hogy ez csak a magyar parlamentalis kormánynak idejében történhetik : utalok arra, hogy a múltkor beadatott egy ellen indítvány, mely a közös ügyes kiegyezés szerint a magyar nemzetiség előnyére aknázza ki a más nemzetek fölötti terjeszkedését, Gozmann tisztelt képviselőtársam felelt rá meglehetős humorral, és ezzel megszűnt azon alkalommal e kérdés. Én pedig figyelmeztetem a tisztelt képviselő urat, hogy ez nem a parlamentalis kormánynak alapjában gyökeredzik ; hanem gyökeredzik az individualitás szivében és erélyében és nem a parlament erejében. Minthogy a tisztelt képviselő ur jó diák megmondom neki, hogy ez egy régi százados és százados magyar törvényben gyökerezik, a mely II. Ulászló király 3. decretumában foglaltatik. E decretum pedig igy szól: §. 2. Deditque Nobis Deus ipse duo instrumenta, quibus populum Nobis subjectum regeremus : Arma scilicet, et Jura. Jura quidem, ut eos in tribus naíurae praecepüs, scilicet: honeste vivere; alterum KÉPY, H. NAPLÓ 18=. XVI. KÖTET. non laedere; et unicuique, quod suum est, reddi, instrueremus. Arma verő, quos timor poenae legális, a malis eorum actibus non refroenaret, hos saltem vindicis gladii severitas compesceret a peccatis ; et sic hominum coerceretur audacia, et inter improbos innocentia tuta reclderetur : et, ut boni, quiete viverent inter malos.*) (Élénk helyeslés.) Tehát nem a parlamentalis kormányban, hanem egy százados magyar törvényben gyökeredzik e kijelentés.. Én tökéletesen megnyugszom abban, a mit a tisztelt belügyminister ur előadni méltóztatott, (Élénk éljenzés.) és elfogadom a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk éljenzés.) Máday Sándor: Tisztelt ház! (Nagy zaj! Eláll \) Én nem óhajtom a vitát továbbra megnyújtani, hanem elfogadom azon intést, melyet hozzánk a mélyen tisztelt elnök ur intézni kegyeskedett, hogy tudniillik tisztán a jelen törvényjavaslat keretén belül maradjunk a felszólalások alkalmával. Ezt annál inkább tehetem, mivel azon erélyes és minden jó hazafit megörvendeztető szavak után, melyeket az igen tisztelt belügyér ur részéről hallottuk az imént: tökéletesen megnyugtatva lehetünk az iránt, hogy minden oly törekvés, mely a magyar nemzet integritása ellen bár hol támasztatnék, illetékes helyről megtoroltatui és viszszautasittatni fog. De egy kérdés volt az, melyet Polit képviselő ur megemlített beszédében és melyet én a magam részéről reflexió nélkül nem hagyhatok. (Halljuk!) Ez azon fölvetett kérdés volt : vajon a midőn a magyar nemzeti színház ügye itt e házban tárgyaltatik, nem volna-e a többi nemzetiségeknek, a szerbeknek és románoknak hasonló joga azon tekintetben, hogy szintén az ő nemzetiségük és nyelvbeli culturájuk érdekében, akár nemzeti színház, akár más intézetekre vonatkozólag hasonló intézkedések a házban megpendítessenek és törvénynyé emeltessenek. Ezen kérdés az, melyet a jelenleg szőnyegen lévő törvényjavaslat tárgyalásának keretéhez tartozónak hiszek. A különbség azon két föltételezés között, melyet az igen tisztelt ur velem nemcsak szemben ülő, de egyúttal velem legalább e téren tökétetesen ellentétes nézetben lévő képviselő ur fölhozott: igen egyszerűen indokolható. Az egyik az, hogy mi nem nemzeti, sem nem nemzetiség^ hanem magyar nemzeti *) 2. §. „Adott pedig maga az Isten két eszközt nekünk, melylyel mi alattvaló népeinket kormányozzuk: úgymint fegyvert és jogot, — a jogot azért, hogy őket a. természet három parancsaira oktassuk: tisztességesen élni, mást nem sérteni, és mindenkinek, mi övé megadni. 3. §. Fegyvert pedig azért, hogy a kiket a törvény büntetésének félelme, a rósz tettekben nem zabolázna : azokat csupán a büntető fegyver szigorúsága mentené meg a bűnöktől, és igy az emberek, vakmerősége megfékeztetnék, és az ártatlanság a gonoszok közt biztossá tétetnék, és hogy a jók a gonoszok közt nyugalomban élnének.' 22
