Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.
Ülésnapok - 1872-357
8 357. országos ülés ápril 3. 1875. tik. Hogy pedig ez lehető legyen, aiioz csak akarat kívántatik, és létre jön. És a mint ez létre hozva van, és igy saját önálló nemzeti bankunk, saját vámterületünk lesz, a megyék a maguk önkormányzati jogaikba, akként mint 1848-ban és azelőtt is lemállottak, visszahelyeztetnek; na ministerinmunkvalósággal önálló és független lesz, és igy csak a magyar nemzetnek és hazának érdekeit tartva szemcink előtt, Bécstol utasításokat nyerni nem lesz kénytelen: azon esetben államháztársunk rendezése egyszerre, nem mondom, hogy épen egy nap alatt: de igen rövid idő lefolyása múlva, létre jön. Akkor nemcsak hogy adóemelésre szükségünk nem lesz, de az eddig elfogadott adók csökkentése is biztosan várható. E nélkül pedig tisztelt ház, itt haszontalan minden törekvés, sysipbusi a munka, s nemzetünk enyészete elkerülhetetlen! Pénzügyi tekintetben megsemmisülünk, vagyonunk értéke semmivé lesz ! Hiszen ma is ugy állunk már. tisztelt ház! Ma olvastam egy lapban, hogy legközelebb Szabolcsmegyében Dombrád helységben, egy hold első osztályú föld, adóvégrehajtás utján 15 forintért -adatott el; oly hold föld, melyért ezelőtt ] 5 forintnál többet fizettek évi haszonbér fejében. így van oz, nemcsak Szabolcsmegyében, de igy van ez átalánosan az országban. Vagyonúnknak és országunknak értéke nincs, pénzt csak kegyelemből kapunk Bécsből, azt is mind rongyokat, a mi magában semmi. Ily módon arról gondolkozni, hogy adófölemeléssel segítsünk a bajon : olyan vállalat, a miből láthatja mindenki, a ki gondolkozni tud és akar, miként lehetséges a papirosra sok mindent írni, törvényt is alapithatnak rá; de az a törvény halva született, az a törvény végrehajthatatlan, az a törvény lehetetlen, és éhez képest minden törvényhozónak értelme és fölfogása szerint ez olyan törvény, mely végrehajthatatlan, mely lehetetlen, és igy nem is törvény, nem is kötelezhet senkit; mert méltóztassanak csak a lehetetlenségből lehetőséget alkotni, és a hol nincs, a hol nem találnak semmit, csináljanak ott pénzt, és vegyék föl az irtóztatóan fölemelt adót azon az emberen; kinek már harapás kenyere sincs. Ilyen szomorú már hazánk helyzete, igy van ez a valóságban, és a ki gondolkozik és széttekint a hazában, igy fogja ezt találni. De, tisztelt ház, vegyük a szőnyegen lévő törvényjavaslatot, a gőzhajózási és vasúti szállításoknak megadóztatását, A mint a pénzügyminister emiitette, e tekintetben az adó csekély mérvben fog emeltetni, azt mondván: micsoda az a 2°/ 0 ? Ezt a kis adót az illető utasok és szállítók megérezni sem fogják. Én ugy találom, hogy a törvényjavaslatban a 2% adó csak a szállítandó teherre van fölvéve; de ott van a 10°/ 0 a személyszállításra, és ott van a málnákra szintén kivetett 10%. Ez is oly csekély, hogy számba sem vehető? Én ugy találom, hogy ezt a pénzügyminister ur sem fogja oly csekélységnek tartani, hogy számbavehető ne lenne; és ha csakugyan oly csekélységnek veszi: azért a csekélységért nem érdemes a forgalmat és kereskedelmet akként meggátolni, hogy a kereskedelem és forgalom igen nagy mértékben csökkentessék, és ha az csökkenni fog, a mit az állam a réven nyer, a vámon elveszti. Ha nincs forgalom, ha a vasutaknak nincs jövedelme : akkor, miután a kormány tagjai is panaszosan említették, hogy oly nagy tehert vállaltunk, hogy 2 3 — 24 milliót kell a vasutak jövedelmi biztositéka fejében megtéríteni, — miután az államnak szintén' vannak vasutai.-— vajon nem fognak-e ezeknek a jövedelmei is csökkenni? Az, a ki nem lesz kényszerülve reá, hogy utazzék erre vagy amarra az országban, és azután vigyen magával málhát is, nem fogja tenni. Az, a ki nincsen reá szorulva, hogy kéjutazás vagy egyéb kisebb okoknál fogva más utazást tegyen : vajon ez szokott utazásaival nem fog-e fölhagyni; és hogyha az ilyenek fölhagynak, a forgalomnak csökkenése okvetetlenül nagyobb kárt fog eredményezni, mint azon jövedelem, a melyet a pénzügyminister ur szavai szerint ez adó behozni fog. Tehát több kár fog ezen az utón lenni, mint a mennyi hasznot hajt ezen adónak törvény által megállapítása. De más okot is mondott a pénzügyminister ur e törvényjavaslat elfogadására nézve. Azt állította, Hogy ez az adó igen könnyen behajtható és könnyen kezelhető, és emellett • mindenkit egyaránt érdekelvén, a közteher-viselés meg van, és ezen oknál fogva is elfogadható. Én, tisztelt ház, elismerem ugyan a pénzügyminister ur állításának alaposságát magában véve; csak azon vagyok kénytelen csudálkozni, hogy ha már a törvényjavaslatnál a behajthatás könnyűséget, és mindenki által egyiránt való fizetését az adónak oly kedvező színben tünteti föl : ugyan miért nem követi ezt mindenütt. Fiát az adóhivataloknak, a pénzügyőröknek, az adóvégrehajtóknak eltörölése, nem fogná-e ugyanezt eszközölni és ehhez képest a közadók behajtásának a törvénj-hatóságokra, városi és községi elöljáróságokra történendő ruházása nem fogná-e azt eredményezni: hogy könnyen kezelhető volna az állam által az adók behajtása és megvétele, nem volnának-e ezáltal egyszersmind azon óriási nagy kiadások, a melyekbe a pénzügyőrök és végrehajtók tartása jár, nem volnának-e megkímélve, nem volna-e megkímélve nagyon sok millió? mert merem állítani, hogy tiz millió ugy mint egy krajczár, megy ezeknek föntartására. Ha hozzá teszem még különösen azt, hogy mennyire megy a pénzügyőrök és adóvégrehajtók által, az egyes honpolgárokon elkövetett irtózatos visszaélések által okozott kár: mekkora összegre rúghat ez ! Én tehát kénytelen vagyok csudálkozni, hogy miért nem fo~
