Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-362

362. országos ülés ápril 9. 1875. 109 tetemes vesztességet szenvedett volna. Átalában véve épen a szorosan vett és szabálya szerint működő takarékpénztárak tartották főn az akkori válságban az ország hitelét; ellenben más hitelban­kok, melyek hitelműveleteiket a tőzsdékre is kiter­jesztették, jobbadán elvesztették hitelüket. Arra kérem tehát a tisztelt házat, hogy az adóügyi bi­zottsághoz a végett utasítsa vissza a 9-ik pontot, hogy a takarékpénztárak minőségeit és hitelműve­leteit röviden körülirván, azok betételeire szorítsa a kérdéses adómentességet {Helyeslés.) Kautz Gyula: Tisztelt ház ! Nem szó­laltam volna föl, hogyha a közvetlenül előttem föl­szólalt tisztelt képviselőtársam Zsedényi megint vissza nem akarta volna terelni a űiscussiot oly álláspontra, melyhez én, részemről nem tudnék hozzájárulni. Ea igen rövideden jelentem ki, hogy azon érvelést, melyet Teleszky és Wahrmann tisz­telt képviselőtársaim ezen kérdésben a törvényja­vaslat ezen pontjára nézve előterjesztettek: oly ala­posnak, oly indokoltnak tartom, hogy nem is hiszem, hogy a tisztelt ház igazsági érzületében máskép határozhatna, más szellemben intézkedhetnék, mint azon szellemben, miként ezen kérdésben emiitettem tisztelt képviselőtársaim nyilatkoztak. A mi ezen dolognak elvi momentumát illeti, arra nézve én is a mellett vagyok, hogy ezen pont az adóügyi bizottsághoz visszautasittassék; mert csak­ugyan a dolog oly bonyolult, tekintettel sajátszerű hazai pénzintézeteinkre, hogy talán hamarjában oly formát, mely a fönforgó körülményeknek egészen megfelelne, de mely másfelől az állampénztárt is biztosítaná az iránt, hogy nem fog több elvonatni az államkincstárból, mint mennyi meglehetősen szűk hazai pénzügyi viszonyaink természeténél fogva el­vonható: bajosan lehetne találni. Hozzájárulok tehát azok indítványához, a kik ezen kérdésnek tüzetesebb megvitatását az adóügyi bizottság által még egy­szer kivánják. Ha aztán az adóügyi bizottság vé­leménye a ház előtt fog feküdni: ugy hiszem, elég alkalmunk lesz, a mennyiben a dolog lényege, és érdemére nézve szükségesnek fogjuk tartani, ahhoz hozzászólani. Most pedig csatlakozom Teleszky képvselőtársam indítványához. (Helyeslés.) Körmendy Sándor: Tisztelt ház! Én a második §-nak csupán első pontjára vonatkozólag akarok azokat illetőleg szólani, miket Madarász és Várady tisztelt képviselőtársaim elmondtak. JVleg­vallom, csodálkozom Madarász képviselőtársam mó­dositványán. Ha ismeretes nem volna előttem az ő álláspontja : akkor tartanám természetesnek az ő í'ölszólalását; akkor tartanám természetesnek azt, hogy a királyi udvartartás költségeinek adó alá vo­nása által a közérzület- és közvéleményben a királyi udvartartást és az azzal természetes kapcsolatban lévő eszméket megszilárdítsa. De még inkább csodál­kozom, hogy Önök két kézzel nem ragadják meg az oly módositványokat, melyeket önöknek a túlsó oldalon kellene magukra vállalniuk; hiszen önöknek a tisztjük tisztelt kormány-párt, hogy a királyi udvartartás és azzal kapcsolatosan a királyság esz­méjét ne helyezzék ellentétbe a hazafiság eszméjével; a hazafiság eszméjével kapcsolatosan ugy kellene odaáliitaniok az udvartartást és annak képviselőjét, hogy elmondhassák azon szempontokból is, melyek­ből az adóügyi törvényjavaslatok most tárgyaltai­nak, hogy „a legelső magyar ember a király!" S ép ezért csodálkozom Várady Gábor képviselőtársam indokolásán is; csak egyet hozok föl például. — a tisztviselőkre vonatkozó adózási törvényt. Hiszen az állam a tisztviselőknek, mint az állam szolgáinak azért ad bizonyos fizetést, bizonyos dijat, szigorúb­ban mérlegelve, mint az udvartartási milliókat, hogy ők azt szolgálatukért élvezhessék, és midőn meg­adóztatja jövedelmüket: bizonyos részt saját szük­ségletére visszavon belőle. Csak az történnék a ki­rályi udvartartás megadóztatásával is, a mi történik a szegény Írnokok, a legkevésbé díjazott hivatalno­kok oly csekély javadalmával, melyből alig képesek az illetők magukat és családjaikat eltartani. Önök, tisztelt kormány-párt! midőn sem maguk nem tesz­nek, sem mások által téve nem járulnak a királyi udvartartás megadóztatásához: sem saját pártjuknak, sem a hazának, sem a királyság eszméjének és elvé­nek nem tesznek szolgálatot. Csupán ezt akartam megjegyezni. Huszár Imre: Tisztelt ház! A szőnye­gen forgó tárgynak érdemleges vitatásába nem fo­gok bocsátkozni, sem pedig az előttem szólott kép­viselő ur beszédére érdemleg reflectálni nem fogok. Azt hiszem, hogy a ház ezt igen természetesnek találja; mert ha ezzel foglalkoznám: valósággal az idővesztegetés vádjával illethetnének. Azonban méltóz­tassék megengedni, tisztelt ház! oly dolgokat, me­lyeket a képviselő ur mondott: e házban szó nélkül hagyni nem lehet. A szabadelvü-párt nem az adó szempontjából mérlegeli azon kegyeletet és tiszteletet, melylyel az ország koronás fejedelmének tartozik, és azon te­kintetben, hogy mi a szabadelvü-párt kötelessége, senkitől, azon oldalról pedig, melyen a képviselő ur ül : legkevésbé fog leczkét vagy oktatást elfogadni. Azt hiszem, hogy az álláspont, a melyet épen az adótörvényekben a királyi udvartartással szemben tett kivételekre nézve a szabadelvü-párt elfoglal, de nemcsak a szabadelvü-párt foglal el, hanem el­foglal azon csekély töredék kivételével, melyhez a tisztelt képviselő ur tartozik, az egész ház: azt hiszem, az egyedüli correct kifejezése azon loyalis érzületnek, a melylyel Magyarország minden lakója az uralkodó család és fejedelem iránt tartozik. (Élénk, helyeslés.)

Next

/
Thumbnails
Contents