Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.
Ülésnapok - 1872-361
94 361, országos ülés ápril 8. 1875. Mihályi Péter jegyző" {olvassa :) Módositvány a 15-ik §. f) pontjához. „Lelkészek" szó után teendő „ugy elemi iskolai tanítók, mint káutorok." Paczolay János S Tisztelt ház ! Őszintén megvallom, hogy én a 15-ik §-t csak kényszerűségből fogadom el, mert az nagyon vitás kérdés : vajon Magyarországnak minden vidékén a kocsi- és ló-adó luxus-adó-e vagy nem. Varrnak ez országban oly vidékek, hol a vasúti hálózat sürübb, és itt a kocsi- és ló-adó valóságos luxus-adó: mivel az illető birtokosok nincsenek azon helyzetben, hogy csaját szükségletükre kénytelenek volnának kocsit és lovat tartani; mert egy ló és szekér, különösen azon helyeken, a melyektől a vasúti állomás 1, 1V 2 —2 órára van, tökéletesen elég; de viszont vannak az országnak oly vidékei, a hol nemcsak vasút nincsen, de még kőut sincsen. Ilyen helyeken az ellenkező áll; itt a ló, meg a kocsi nem fényűzési czikk; hanem kényszerűség, a melynek költséges tartása nélkül a gazda, s illetőleg a falun vagy vidéken lakó ember meg sem élhet. Ennélfogva, tisztelt ház, én megvallom, hogy ezt a törvényt egyátalán nem tartom egész átalánosságban luxus-adótörvénynek. Nem tarthatom annak ; mert vannak az országnak oly vidékei, a hol ha az ősz beáll, s ha a sáros idő bekövetkezik : nem két, de négy lóval sem lehet boldogulni, s magam voltam abban a kényszerűségben, hogy ökrökkel kellett magamat hordatnom. Nem tarthatom luxusnak ezt az adót; mert ez bizonyos tekintetben az ország polgárainak azon helyzetbe való visszataszitására fog szolgálni, melyben voltak akkor, mikor Ázsiából kiköltöztek. Ha figyelembe veszszük azt az osztályzást, mely szerint a kocsit és lovattartó honpolgárok adót fognának fizetni ; Pesten azon kocsitulajdonosok, kik nyolez székkel ellátott üveges kocsival fognak járni, ép annyi adót fizetnek: mint azon szegény polgárok, kiknek vagyonából nem kerül több, mint egy nyitott fedetlen tollas-kocsi; az a két, három, négyezer forintot érő kocsin járó városi polgár tehát ugyanannyi luxus-adót fizet: mint az. a ki egészségének és testének a roncsolástól való megkímélése tekintetéből nyitott tollas-kocsit tart. Ezen adót tehát én nemcsak luxus-adónak nem tartom; sőt ellenkezőleg épen a cultura ellen irányuló cselekménynek: mert annyit mégis megkövetelhet minden polgár, hogy akkor, midőn látjuk, hogy Budapesten a szikvizet, a húst, a kenyeret mind tollaskocsin viszik, csakhogy a kocsit meg a lovat a roncsolástól megkíméljék, és jobb állapotban tartsák; mondom, annyit megkövetelhet minden polgár, hogy az élete s egészsége föntartása tekintetéből használt kocsi után ne fizessen adót. Ez indokból én csak a kényszerűségnek engedek akkor, midőn ezen luxus-adót elfogadni hajlandó vagyok. De hogy az igazságtalanságot és aránytalanságot még nagyobbá tegyük, — tekintve az ország közlekedési eszközeinek állapotát, — azt már nem fogadhatom el. Ezen indokoknál fogva a 15. §. módosítását, ugy, a mint az előttem szólott Horánszky képviselő ur méltóztatott indítványozni: nem fogadom el. Igenis, ha az osztályozásban meg lennének állapítva a különbözetek a kocsik minőségéhoz képest: akkor bővebben lehetne ezt a kérdést tárgyalni; de hogy akkor, midőn minden néven nevezendő, s a kényelemre nézve különböző kocsik mind egyformán adóztatnak meg, hogy akkor még szigorúbbá tegyük a törvényt: annak épen nem lehetek barátja. Ez okokból én a 15. §-t ugy, a mint az szerkesztve van, elfogadom. (Helyeslés.) Elnök : Mielőtt a szólásra följegyzett szónokok fölhivatnának, bátor vagyok a tisztelt képviselő urakat arra kérni, hogy azok, kik az adóügyi bizottság javaslatát pártolják : méltóztassanak magukat a tőlem jobbra ülő, a kik ellene kivannak szólani, a tőlem balra ülő jegyző urnái följegyeztetni : mert különben lehetetlen a jegyző uraknak eltalálni azt, hogy a bizottság javaslata mellett és ellene nyilatkozók fölváltva szólhassanak, (Helyeslés.) Kérdem a szólásra következő Móricz Pál képviselő úrtól : a bizottsági javaslatnak ellene vagy mellette méltóztatik-e szólani? Móricz Pál í Részben az eredeti szöveg mellett, részben pedig azon módosítás mellett, melyet Horánszky tisztelt barátom nyújtott be. Van a módosításnak egy pontja, a melyet szívesen elfogadok: azt, mely a tűzoltók lovainak és kocsijainak adómentesítését czélozza. Hogy a tisztelt pénzügyminister ur minden módosításhoz hozzájárult : azt én igen természetesnek találom; mert ő neki legfőbb érdeke az, hogy mennél több pénz folyjék be az állam pénztárába. Valljuk be az igazat, ez nem annyira luxus-adó, mint inkább az, hogy keressük a pénzt és az objektumot, a honnan a pénzt megszerezhetjük. De a mennyiben már adóztatásról van a szó : az kell, hogy az igazságot mennél inkább megközelítse, s azért oly objectumokat kell keresni, a melyek megadóztatása nem igazságtalan. Ez az oka, a miért én nem vagyok föltétlenül barátja azon nézeteknek, a melyeket Horánszky Nándor tisztelt barátom mondott. Mert én igenis találok különbséget a nős és a nőtlen ember között, mert a kit az Isten számos családdal megáldott: azt ezért büntetni nem lehet, s ha például az illető családjával falun lakik s családjának egyik tagját betegség éri: akkor bizony nagy szüksége van a kocsira és lóra. Méltóztassanak megengedni, de. hazánk közlekedési viszonyait tekintve, el kell ismerni, hogy azok, a kik az alföldön vagy hegyek közt laknak, eléggé meg vannak büntetve: mert a mellett, hogy birtokuk nem
