Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-338

70 S3§. orjaágos Illés márczíus 3. 18"S. S ha ez fogja buzdítani az ország minden becsületes polgárát a hazafiúi kötelesség teljesítésében, akkor hiszem, hogy numkánk meddő nem leend. és a nemzet jobb jövőjében niegtalúlandjuk jutalmimkat. Fogadja tisztelt ház, mély tiszteletünk kijelentését, és ha az előterjesztett javaslataink helyeslésükkel találkoznak: engedje meg, hogy hazafias támogatását, és közreműködését kikérjem. (Elénk éljenzés) Elnök: Tisztelt ház! Miután az imént fölolvasott legkegyelmesebb királyi leiratok a főrendiházzal azonnal fognak közöltetni: méltóztassanak meghallgatni az erre vonatkozó jegyzőkönyvi kivonatot. Mihályi Péter Jegyző (olvassa a jegyzőkönyvi kivonatot.) Simonyi Ernő: Mielőtt a jegyzőkönyv hitelesíttetnék, méltóztassék a tisztelt ház megengedni, hogy az imént fölolvasott királyi leiratok alkalmából és a ministerelnök ur által mondottak után néhány megjegyzést tehessek. (Halljuk!) Nálunk a népképviseleten alapult parlamentáris kormányzat még aránylag uj intézmény, a formák, mondhatnám szabályok, melyek a parlainentais élet változásaihoz kötvék, még nincsenek egészen megállapítva és minden lépés, melyet mi e téren újból teszünk : mintegy előzményt, praecedenst képez és annálfogva bizonyos fontossággal bir. Azon körülmény, hogy ezen formák még nincsenek véglegesen megállapítva, megmagyarázza azt is, hogy néha, mondhatnám tán többször is hibába esünk és oly eljárást követünk, a mely nem egyeztethető meg egészen sem a parlamentalismus követelményeivel, sem az alkotmányosságával. Ezen észrevételekre késztet engem először is azon körülmény, hogy azon ministeri válságnak, a mely bekövetkezett, megoldása igen hosszú ideig tartott; pedig egy országra nézve sem jó az, ha sokáig van kormány nélkül, azaz, ha oly kormánya van, a mely többé tulajdonképen nem létezik, a mennyiben csakis az administratiót vezeti; nálunk a mi körülményeink és viszonyaink közt ez különösen káros. Én nem tudom, legalább biztos tudomásom róla nincs; hanem a krízis elején a hírlapok ritka összhangzásban és ritka egyetértéssel jelentették azt, hogy a lelépő ministerelnök ur megbízást vállalt volna el arra nézve, hogy itt egy pártfusiot hozzon létre, hogy többséget alkosson, hogy egy programmot szerkeszszen. Ha bármelyik tagja ezen háznak vagy a törvényhozásnak ily kisérleteket tesz: csak alkotmányos jogát gyakorolja, ez ellen kifogást tenni nem lehet; de ha a hírlapok valót mondottak, hogy a ministerelnök fejedelmi megbízásból tett ily kisérleteket: azt sem az alkotmányossággal, sem a parlamentalismussal összeegyeztetni nem lehet. (Igaz\ Ugy vau! a szélső bal oldalon.) Senki nem vonta soha kétségbe nálunk azt, hogy a koronának a törvény szerint korlátlanul joga van tanácsosai kinevezésében. A parlauientálís exigentia azt kívánja, hogy a korona e tanácsossainak többsége legyen a törvényhozó testületben. Ha a ministerium azt látja, hogy bizonyos nagy fontosságú kérdésben nem rendelkezik többséggel: beadja lemondását, a mint ezt cselekedte a most lelépett kormány. A lelépő ministerelnöknek a parlameutalis szokás szerint jogában áll, utódjára nézve ajánlatokat tenni a felségnek. A szokás rendesen azt hozza magával, hogy a ministerelnök azokat ajánlja, a kik főtényezők voltak az ő állása tarthatatlanságának előidézésében. És ez természetes. Hiszen olyanokat ajánlani, a kik ugyanazon párthoz tartoznak, ugyanazon politikát követik : sem a logikával, sem a dolog természetével nem egyezik meg. De ezentúl a lelépő ministernek minden teendője megszűnik s megbizatásokat pártalakitásokra nézve elfogadni, különösen a korona nevében: oly eljárás, mely a koronát mintegy a párttusákba vonja he; pedig a fejedelemnek, mint az egész nemzet fejedelmének, minden pártokon fölül kell állania. Abból szomorú következmények támadhatnának, ha a pártok alakulásába, különösen a többség alakításába a korona folyna be. Nem szükséges magyaráznom, hogy mily nevezetes és nagyfontosságú következményeket vonhatna maga után az ily eljárás. Erre nézve tehát én, ugy magam, mint elvbarátaim nevében is ünnepélyes óvást teszek. (Nevelés a jobb oldalon és a balközéjten.) Tiltakozást jelentek ki azért, hogy a mi történt mintegy minden sző nélkül hagyott praecedensnek jövőben ne tekintessék és mintegy megállapított szabálynak ne vétessék. (Helyeslés a szélső bal felől.) Különben is többséget alkotni sem a koronának, sem a ministereknek nem áll jogukban. (Derültség a jobb és bal oldalon.) Ebben találja a nép souverainitás ellensúlyozását azon kiváltságos nagy jogoknak, melyekkel a korona van fölruházva. A többséget a nép alkotja. (Ugy van\ a szélső bal felől.) Tisztelt ház! Ezeket csak azért hoztam föl: hogy a mi most tőrtént: szó nélkül hagyott előzményül ne szolgáljon a jövőben, és ezért ez ellen, mintegy tiltakozást és óvást jelentek ki. A mi az újonnan alakult kormányt és az irányában elfoglalandó állásunkat illeti, igen kevés megjegyzésem van. (Ilalljiűc!) A mi viszonyaink között egyedül erős kormányra levén szükségünk éa egyedül erős kormány lévén képes az ország bajait orvosolni, óhajtottam volna, hogy az alakuló kormány hasonelvü, egyöntetű elemekből alakuljon meg. Azonban ugy, a mint alakulva van : ezen kormánynak én részemről