Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-337

öfi 3S7. orszsísos wl*

s főokára és az orvoslásnak mindenki méltóságával é3 elve hűségével megférő útjára. (Helyeslés.) Mi lesz eredménye, azt nem tudom. Ha akkor, midőn e házban és e házon kivid minden párthoz és árnyalathoz intéztem szavamat: ennek az lenne eredménye, hogy ezen útra. melyet éu legalább meggyőződésem szerint ma egyedid helyesnek tartok, nem lépnének mások mint jobb oldaliak és bal középiek, és ha csak ezek alakitanák meg azon uj pártot, a mely lehetővé tegye az erélyes, öntudatos és tervszerű haladást az ország megmentésére: annak oka nem ón leszek, (Élénk helyeslés.) nem lesz a tisztelt túloldal sem; hanem okai lesznek azok, kik nem akarnak az ország megmentésére vállalkozni. (Élénk helyeslés jobb oldalon és bal középen) kik inkább kívánják hangoztatni azon — általam nem megrovandó — de oly elveket, melyekre nézve jól jegyezte meg Jókai Mór tisztelt barátom, hogy azok csak akkor hangoztatandók, ha sikerülhet elérésük; de addig nem ineghurczolandók a politikai küzdelmek legkülönbözőbb terein. (Helyeslés bal felől; zaj a szélső bal oldalon.) Mi fog történni a ház kebelében, azt nem tudom; de van reményem, nem az iránt, mit itt némely tisztelt szónok kifejezett, hogy e kísérlet be fogja bizonyítani, hogy segíteni nem lehet; nem ahhoz, mit itt más szónokok kifejeztek, hogy be fog bizonyulni, hogy a financziális baj mindig nagyobbá lesz, és akkor fog majd azután bekövetkezni az ő nézetük és tervük szerinti üdvözülés; mertén uraim, az ilyen desperat politikát, nem érten, nem ismerem, alkotmányos utón követhetőnek nem tartom. (Élénk helyeslés.) Attól, hogy még nyomorúságosabb legyen az ország, várni, hogy majd jobb sorsa is lesz: legalább is igen kétséges eljárás, igen kétséges remény mert §n legalább sohasem láttam még azt, hogy egy lesülyedt ország legyen az, mely jogokat szerez ; de igenis láttam azt, hogy az anyagilag. közigazgatásilag elsülyedt ország nem bírta megtartani meglévő jogait sem. (Helyeslés.) Különben, mondom, nem ebbe vetem reményemet, legyen kinek-kinek saját meggyőződése szerint ; de vetem reményemet nem az iránt, a mi a házban fog történni hanem; az iránt, hogy múltkori fölszólalásomnak egyátalán lesz sikere és eredménye, vetem ez iránti reményemet abba, hogy nézetem szerint a módozatok kijelölése, a mint azokat elmondottam : az okszerűség, a józan ész követelménye és vetem abba, hogy az útra, mely a haza megmentésére vezet, rálépni hazafiúi kötelesség; (Élénk, hosszantartó helyeslés.) vetem tehát reményemet Magyarország népébe, véteni reményemet a nemzetbe, melynek sok gyöngéi hozattak itt föl, — némelyek alaposan, némelyek alaptalanul, —• de melynek két február 11. 187.'.. főjellemvonása van: a józan ész és a hazafiság. (É'énk, hosszantartét helyeslés és éljensés.) Paczolay János : Tisztelt ház ! (Nayy zaj.) Egyrészt szavaim félremagyarázása miatt, másrészt oly ráfogás ellen vagyok kénytelen fölszólalni, mely azt a nyilatkozatot tulajdonítja nekem, (Hoszszan tárté) zaj.) a melyet én semmi néven nevezendő szóval ki nem fejeztem. Először is nem azt mondtam, hogy semminemű adófölemeléshez nem járulhatok; s a ki fölszőlalásomat végig hallgatta : az nagyon is észrevehette, hogy az én czólom az volt, hogy igenis az állam által garantirozott és az állam által épített vasutaknak költségei és illetőleg kamatai födözéséhez (Zaj. Fölkiáltások : Eláll \) is járuljanak hozzá különösen az országnak azon polgárai, n. kik ezen jótéteményben részesülnek. Ez azt hiszem : ez nem annyit tesz, hogy semmi néven nevezendő adót nem akarok megszavazni; hanem annyit tesz, hogy e hazában azok, kik valamit nyertek, fizessék' is meg az árát, (Nayy zaj.) És ezt nem sikerül semmi néven nevezendő okoskodással a tisztelt pénzügyminister urnák sem megdönteni. (Fölkiáltások: Az nem személyes kérdés! Nayy zaj. Fölkiáltások: Eláll.') Elnök: Mielőtt a szavazásra föltenném a a kérdést a házszabályok érteimében föl fognak olvastatni azon indítványok, melyek a tárgyalás alatt beadattak. (Helyeslés.) Huszár Imre jegyző (ismét fölolvassa az inditványokát és határozati javaslatokat.) Elnök: Fölteszem a kérdést. (Halljuk! Halljuk!) A kérdés az: elfogadja-e a tisztelt ház az 1875. évre előterjesztett államköltségvetést áfalánosságban a részletes tárgyalás alapjául; igen vagy nem? (Zajos főikiáltások: Jgenl Nemi A kik a költségvetést átalánosságban elfogadják: méltóztassanak fölállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. A ministerelnök ur kivan szólani. (Halljuk! Halljuk 1) Bittó István ministerelnök : Tisztelt ház! (Halljuk!) Ha a kormányt csupán a közelebbi vagy távolabbi időben nyerendő elégtétel érzete vezetné: ugy most ezen szavazás után pénzügyi politikájának elfogadására vagy elvetésére fogná fölhívni a tisztelt házat; mert mélyen meg lévén győződve arról, hogy a kormány pénzügyi politikája az egyedül helyes, czélszerii és biztos; azt vagy győzelemre vezetni, vagy azzal esni egyiránt dicsőségének tartotta volna. De, tisztelt ház, van egy magasabb tekintet, mely előtt ugy a subjectiv indokoknak, mint a szokásos parlamenti formához való merev ragaszkodásnak háttérbe kell vonulni, és ezen tekintet tisztelt ház az időközben lényegesen megváltozott helyzet, mely a szemközt állott pártoknak a haza