Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-337

60 337. országos ülés, feliruár 11. 1S75. átalános elvi kiegyezés lehetetlen, nem szükséges és nem is hasznos." E tekintetben tökéletesen egyetértek . vele; tökéletesen conservatív vagyok a politika ezen részében, és azt mondom, hogy Magyarországban azon két pártnak fönállása, mely történelmileg fejlődött, okvetlenül szükséges. E pártok egyike volt az, mely az ország önállóságát és függetlenségét teljes mértékben akarta visszaszerezni: a másik párt volt az. mely az országot a Lajthán túli tartományokkal, avagy a bécsi udvarral, avagy annak idejében az osztrák házzal szorosabb vagy kevésbé szorosabb összeköttetésbe akarta hozni. Tisztelt ház! Én azon meggyőződésben vagyok, hogy sem Magyarországban, sem más országban, mely valaha független volt: az önállóság és függetlenség utáni hajlam kiveszni nem fog soha; de nem tagadom azt, hogy jöhetnek oly idők, midőn ezen függetlenségnek nem lesz szükségkép azon következménye, hogy az a pártalakulásoknál zászlóul és alapul szolgáljon; lehető, hogy a nélkül is alakultak pártok a parlamentben, és oly pártok működjenek közre, melyek e tekintetben egyenesen eltérő véleményüek: de akkor én megvallom, hogy ezen közreműködéstől üdvös eredményt csak ugy várhatnék, ha a két, igy együtt működő pártnak hatalmában volna a napirendről leszorítani, vagy legalább is eltávolítani- azon kérdéseket, a melyek vagy egyenesen az ország önállóságára és függetlenségére vonatkoznak, vagy azzal csak indirect összeköttetésben vannak; mert ha ezeket eltávolítani nem képesek : akkor azokat a napirendről sem szoríthatják le. Azonban Tisza Kálmán képviselő ártól hallottam, hogy ő, föntartva eddigi nézeteit a közjogi kiegyezésre nézve, azon nézetben van, hogy ez most nincs napirenden, és még soká napirenden lenni nem fog, és annálfogva ez most égető kérdést nem képez; ő tehát kész másokkal a jelenlegi alapon kezet fogni arra, hogy az ország más bajain és égető kérdésein segítve legyen. Megvallom, hogy, mint előbb mondottam, nem tartom azt, hogy e házban bármely pártnak hatalmában legyen megakadályozni azt, hogy közjogi kérdések napirendre jöjjenek. Azon első föltétel tehát, melyet Debreczen város érdemes képviselője fölállított, nézetem szerint nem áll; ez sem tőle, sem a többségben lévő párttól nem függ. Az bizonyos, hogy azon kijelentés által, melyet tett: mi, — ezt fájdalommal mondom — megváltunk tőle, a kik őt ezen útra követtük, és ezután köztünk egy válaszfal lesz, a mely eddig nem létezett. Sok Tekintetben eltértünk mi egymástól a modalitásra nézve, néha meg is támadtuk egymást, de az alapra nézve egyetértettünk és tulaj donképen egy pártot képeztünk; de ezen kijelentés után e viszony — nagy sajnálattal mondom — köztünk meg fog szűnni; mi maradunk ezentúl is azon téren, a melyen eddig állottunk, és megfogyva bár, de törve nem, ügyekezni fognuk annak érvényrejutását eszközölni. Azt mondja Debreczen város tisztelt képviselője, (FölJciáltások jobb felől: Eláll! Szélső bal felől : Halljuk!) hogy ő föntartja elvét, ő roszuak tartotta mindenkor és rosznak tartja most is különösen az 1867. évi XII. törvényezikket. Megvallom, sokkal inkább értettem volna azt, • ha kinyilatkoztatta volna : hogy én tévedésben voltam, belátom, hogy ezen alapon is lehet Magyarországot jól kormányozni, és azért azt elfogadom; de azt mondani: én azt most is rosznak tartom; de azért mégis elfogadom: azt nem értem, Ez hasonlít ahhoz, mintha egy homeopathieus doctor azt mondaná: én a homeopathiát tartom a lehető legjobb gyógyítási módnak; de mivel azt látom, hogy a protomedikusok mind allopathákból neveztetnek ki: én föntartva azt. hogy a homeopathia a legjobb gyógyítási mód, ezentúl az allopathia szerint fogok gyógyítani. Nekem az ily orvoshoz egy csepp bizodalmam sem lesz. Ha a tisztelt képviselő ur elejétől rosznak találta azon alapot, a melyen a pártok 1867-ben rendezkedtek ezen országban: akkor érteni nem tudom azt, hogy nyolez évi tapasztalás miként téríthette el ezen meggyőződésétől. Azt mondja a tisztelt képviselő ur, hogy ő ezen törvényeknek megváltoztatásától közvetlenül nagy pénzügyi eredményeket nem vár : én pedig megvallom, hogy igenis sokat várok. Midőn azt mondom, hogy közvetlenül ; nem azt akarom vele mondani, mintha már az ez évi deficitet lehetne vele födözni; mert azt elismerem én is, hogy ezen törvénynek megváltoztatása bizonyos complicatioval jár. Én ugy vagyok meggyőződve, hogy csak azon tényezők egyetértésével lehet azt megváltoztatni, a melyeknek egyetértésével az létrehozatott, és ez bizonyosan egy kis időt igénybe fog venni; de azután én nevezetes eredményeket várok attól, midőn mi összes kiadásaink mi módoni szabályozására nézve magunk urai vagyunk, teljes hatalommal birunk. így például mi ma a honvédelemre mintegy 30 milliót költünk, értem ugy a közös hadseregre, mint a honvédségre. Én azt hiszem, hogy ha sorsunknak magunk vagyunk urai: e téren igen nevezetes megtakarításokat lehet tenni. Nem az által, hogy az országot védtelen állapotba tegyük, — ez senkinek sem lehet czélja; mert hisz az ország a mienk: ezt megvédeni nekünk kötelességünk, ez senkinek e világon jobban érdekében nem állhat, mint minekünk ; — hanem azt mondom: tekintsük a mi helyzetünket, mert a magyar kormánynak és országgyűlésnek mindig azon tekintetet kell szem előtt tartani, hogy ő neki csak Magyarország érdekeire ügyelni, csak annak jólétének előmozdítására ügyelni kötelessége.