Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-355

O -* Q 355. országos ülés ápril 1. 187.1. évnegyedenként, más helyütt példának ekéért őszre beszedendőnek rendelvén a járulékot; mint ha itt egy chablon, egy minta szerint az ország különböző vidékeire elhatároztatnék a beszedés módja. (Helyeslés.) Beőthy Algernon jegyző (olvassa a módosítási.) Módosítás a 28. §-hoz. Beadja Irányi Dániel. Az első és második pont végére tétessék: „havi vagy évnegyedes részletekben* Elnök: A beadott módositvány fölolvastatván, kérdem a tisztelt házat, vajon a 28. §-t, melynek első és második bekezdéséhez módosivány hozatik javaslatba: méltóV.tatik-e a közoktatási bizottság szövegezése szerint elfogadni ? (Elfogadjuk!) A kik elfogadják, méltóztassanak fölállaui. (Megtörténik.) A többség a 28. §-t a központi bizottság szövegezése szerint fogadja el. Huszár Imre jegyző (olvassa a 29. §-t.) Schwarz Gyula : Tisztelt ház ! Nagyon kérőm a mélyen tisztelt képviselőházat, méltóztassék ezen §-nál egy módositványomat kegyesen figyelembe venni, annyival inkább, mert mig egyfelől ezen módosítás semmikép sem zavarja azon számítás mechanisrr.usát, melyet e házban mind a minister ur, mind az előadó ur teljes joggal hangoztattak több módosítással szemben; addig másfelől ezen módositvány enyhíteni fog azon sok ezer tanító nélkülözésén, a kik. ha e szakasz megmarad ugy a mint tervezve van: valóban nem nagy könnyebülést fognak érezni, saját csekély nyomorult fizetésüket vévén tekintetbe. Ezen szakaszban az mondatik tisztelt ház, hogy 6 forintot fizet minden óvó-segédtanitó és elemi rendes tanító; 12 forintot fizet pedig az iskolaföntartója. Én, tisztelt ház, tudakozódtam szakértőknél, valamint Molnár Aladár képviselő urnái is, hogy vajon más kivántatik-e e szakasz calculusában, mint az, hogy a 18 forint az iskolaföntartó és tanító által együttesen biztosíttassák ? Én azt tartom erre nézve tisztelt ház, hogy az teljesen mindegy, ha a tanitó hat helyett három forintot, az iskolatartó pedig 12 forint helyett 15 forintot fizet; csakhogy a 18 forintnyi összeg meg legyen. Azon adatok után, tisztelt ház, melyeket a ministeri jelentésből az átalános vita alkalmával fölhoztam, kiderül, hogy 3.089 tanító van az országban, a kinek nincs 100 forintnyi jövedelme, és 3.363-nak pedig nincs 200 forint jövedelme. Ezek után könnyen elhatái-ozkatjuk, magunkat,sőt el kell reá magunkat határoznunk, mihelyt ez által a calculus eredménye nem szavaztatik meg, hogy azon szegény 3.000 tanítótól, kinek 200 forint évi jövedelme sincs, s azon 3.000 tanítótól, kiknek nyomorult 100 forintjok sincs évenként: ne követelj ünk évi -6 forintot, mert ez által betevő falatját kevesbítenék. Ismétlem, módositváiryom nem zavarja meg a számítás eredményét legkevésbé sem, s azért ajánlom azt a tisztelt ház figyelmébe, Beőthy Algernon jegyző (olvassa a módositványt, mely a következő:) A 29. §. első pontjában az óvót, segédtanítót s elemi rendes tanítót kötelező 6 forint helyett tétessék 3 forintot, és a 3. pontban az iskolafon tartőt kötelező 12 forint helyett tétessék 1 5 forint. Molnár Vladár előadó: Tisztelt ház! Scharwz Gyula tisztelt barátomnak mindenesetre igaza van abban, hogy a számítást nem zavarja az: ha a tanitó akár 3, akár 6 forintot fizet. E tekintetben javaslata ellen semmi kifogás nem lehet. De van egy más körülmény, mely aggodalomra ád okot: nevezetesen az, hegy az iskola fentartója 12-nél nagyobb összeggel, 15 forinttal, járuljon a nyugdijalaphoz. Ezt óhajtottuk volna elérni magunk is egészen más okból. Méltóztatnak tudni, hogy a ma alkalmazott tanítókra nézve kénytelenek voltunk leszállítani e nyugdíj maximumát 300 forintról 250-re és a szolgálati időket csak 1870-től számítani: az 55 évnél idősebbeknél még szűkebb körű nyugdijat kellett szabni. Minden módon gondolkodtunk rajta, miképen lehetne a most alkalmazott tanítókra nézve valamivel kedvezőbb helyzetet biztosítani. Ez meg is töiténhetett volna: ha valahonnan valami kis pénzt sikerül vala biztositanunk, és itt óhajtottuk volna, hogy az iskolaföntartók igénybe vétessenek a 12 forinton fölül még 15 forinttal. Ezért voltam bátor mondani, hogy óhajtottunk volna az iskolaföntartókra nagyobb terhet róni; de nem azon czélra, hanem, hogy a mostan működő tanítóknak valamivel kedvezőbb helyzetet biztosithassunk. Ez érdekből oda iparkodtam én is hatni, hogy ez a javaslatba fölvétessék, és azon szomorú eredményre kellett jutnom, a mint a különböző egyházak képviselőivel és főbb embereivel érintkeztem, hogy azt ők lehetetlenenk tartják. Kezdetben az iskolaföntartókra nézve csak 6 forint volt tervezve egy-egy tanitó után; azonban ezt is sokalták, és mi ezt fölemeltük 12 forintra. Ezt ők oly magas összegnek tekintették, mely sok helyen alig lesz behajtható. Méltóztassanak fölvenni, hogy oly kis községnek, legyen az akár polgári, akár egyházi, hol egyetlen egy tanitó tartatik és ennek sem adatik több 100 forintnál több fizetés, már a ráeső 12 forintot is nehéz megfizetnie; de ha két tanítót tart a község, egy rendest és egy segédet: akkor már 24 forintot kell fizetnie, és ha két segéd és egy rendes tanitó van, 36 forintot évenként. Nagyobb községeknél, hol 5 — 6 tanitó van, e czimen 75—-90 forint fog fizettetni éven-