Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-350

334 350, országos ülés márczius 20, 1875. markolva, mindjárt minden változtatási szándékkal egyszerre előlépni. Hiszen tudni kell, hogy épen ezen pártnak, a melynek kiváló vezérférfiát látjuk a kormányban : mindig az volt az elve, hogy megválasztva az időt és alkuimat, fogja megtenni azokat, miket szükségeseknek vél. (Helyeslés a középen.) Különben minden ily kormány-változásnál, midőn hisszük, hogy elvi változás is történt, meg kell várni az idők folyamától: vajon mi fog következni? és elmondhatják-e majd annak idején a kormányférfiak: „ a csapásaimból fogjátok megítélni, vajon Atridesnek fia vagyok-e? (Élénk tetszés a középen.) A mi a „szabadelvű párt" czimet illeti, legyen szabad erre néhány megjegyzést tennem. A pártok nem mindég ugy veszik föl cziiuüket, hogy maguk decretálják; hanem a körülmények, vagy, mint egyik tisztelt képviselő ur mondta, a közvélemény adja nekik a czimet. Néha másoktól ráragasztott czimnél fogva bizonyos párt sokkal nagyobb hatást gerjeszt, mint ha bármely fényes czimet octroyált volna magára. így Németalföldön, midőn koldusoknak neveztetett egy párt: e párthívei megtartották e czimet, és a történelemben dicsővé tették a „Gueux" név emlékét. Angliában „wigh" és „tory" az uralkodó két párt elnevezése. Vau-e ez elnevezéseknek most elvi jelentőségük, mint volt azelőtt? Én csak annyit tudok, hogy a „wigh" szó tán parókát is jelent; a másik, ha jól tudom, valami becstelenitö jelentőséggel bír. De azért ma mindenki tudja, mit várjon ezen pártoknak egymásután a kormányra való következésétől. Én a pártok miként való elnevezésének rendkívüli fontosságot nem tulajdonitok; én csak az ellen teszek kifogást, hogy ne tulajdonítson magának semmiféle párt kizárólagos privilégiumot a szabadelviiségre. Én azt hiszem, lehet és neveztethetik valamelyik párt szabadelvűnek akkor is: ha rögtön és egyszerre mindazt, a mit az ellenzéki padokról hirdetett, nem czélozza a törvényhozás utján valósítani. A tisztelt belügyminister ur föltette a tisztelt képviselő urak többségéről, (A szélső hal oldalra mutatva.) hogy a franczia restauratio történetében jártasak; én nem kételkedem, hogy az angol állapotokban ép oly jártasak, mint Francziaország történetében, és tudni fogják e szerint, hogy Disraeli kormánya hozta be legújabban is azon reformok nagy részét, a melyeket a „wigh" kormány iaiciált, de azért Disraeli még sem nevezi magát szabadelvűnek, és nem irigyli a másik párttól a szabadelvű elnevezést. Ne fájjon senkinek, hogy mi ilyen vagy amolyan szabadelvűeknek nevezzük magunkat. Én különben a szabadelvüségnek kátéját nem ismerem. Életemnek nagy idejét könyvek olvasásával töltöttem, és kenyerem javát már megettem. Fiatalkoromban azok tartattak szabadelvű iskola híveinek, a kik Rotteck és "v\ elcker Staats-Lexikon tanainak hódoltak. Később nagy kérdés volt, hogy azok, a kik például a franczia republicauismus „dictiormairo politique" elveinek hódoltak

3 a mely könyv Lajos Fülöp idejében jelent meg : voltak-e igazi liberálisok ? És kérdés talán még ma is: vajon egy bizonyos szempontból igazi liberálisoknak mondhatók-e azok, a kik 1818-ban Magyarországban egy itt — elismerem — legelterjedtebb, leghatalmasabb, de mégis felekezetnek szent jelképét ragasztották zászlójukra? Azt hiszem, hogy nagyon meddő dolog az efféle szavak fölött vitatkozni oly alkalommal, midőn a belügyminister reformatori szándékát épen az által jelzi, hogy egy törvénynek hiányait pótolni ügyekszik ; igenis pótolni, nem uj törvényt alkotni, mint némely oldalról, nem ugyan a házban, hanem a lapokban gyanusitólag fölhozatott; midőn pótolni, midőn szabatossá tenni akarja azon törvényt, melynek, mint az ellenzék vezére, épen azon hiányát ostromolta legélénkebben, és melynek orvoslását e padokról kérőleg többször sürgette. A belügyminister a tárgyalás alatt levő törvényjavaslattal korlátokat akar emelni épen azon hatalom ellen, melyet az előbbi törvény egyik §-nak határozatlansága adott a kormány kezébe, és mely alkalmatos lehetett volna korteskedési czélokra, — s azt mondja a háznak: praecisirozza, szabatositsa a törvény szóban lévő, s csak a kormány hatalmának illetéktelenné is válható latitude-ot nyújtó rendelkezését, Hogy épen ilyen alkalommal vitatgassuk a házban a pártok miként elnevezésének jogosultságát, hogy ekkor idézzünk elő efféle kelletlen vitákat: azt én indokoltnak sehogy sem tarthatom. (Helyeslés a középen.) p]zek után kijelentvén, hogy a törvényjavaslatot átalánosságban elfogadom : rövid fölszólalásomért újból is bocsánatot kérek a tisztelt háztól. (Élénk tetszés a középen.) Patay István: Tisztelt ház! Én a törvényjavaslatul átalános tárgyalás alapjául elfogadom. Ennek kijelentése után pár szóm lesz a tiszteit belügyminister úrhoz. (Halljuk]) Már első fölszólalás alkalmával Csanády batátomra viczelni akart, hogy ő örvendetes tudomásul veszi ellenzéki állását. Erre nézve egy kérésem lesz. Ha jól jut eszembe, Beoczius volt az a lovag, a ki valami monda szerint, hogy hazáját megmentse lovastul együtt egy mélységbe ugrott. (Nevetés. Fölkiállások: Kurczius volt az\) Tehát Kurczius. Engedelmet kérek, a tisztelt belügyminister ur egy saltomortáléval átugrott a mélységen, és méltóztassanak megengedni mindaddig sántitni fog: míg nemcsak névleg, de tettleg is a reformok terére lép és akkor engem mindig maga mellett fog találni. Most