Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-349

349; országos ülés márezius 19. 18Í5. 319 a bevételeket is meg kellett csorbítani; de mégis fog birni annyiban, és pedig nagy befolyással, a mennyiben, ha ezen megtakarításokat nem tennők is: a jövedelmek mégis leszállanának, és ezen öszszeggel mindenesetre többet kellendvén kiadni, a hiány is nagyobb lenne 1875-re. Ezek alapján kérem a tisztelt házat: méltóztassék a költségvetésben 12,921.431 frttal fölvett szükségletből 1,086.216 frtot törölni, s így ennek levonásával 1.1,83.5,2.15 frtot megszavazni; bevételképen pedig az előirányzott összeg helyett 28,658.634 frtot a költségvetésbe fölvenni. (Helyeslés.) Elnök: Azt hiszem, a tisztelt ház elfogadja a pénzügyminister ur ezen javaslatát. (Elfogadjuk!) E szerint, eltérőleg az eddigi szokástól, miszerint dohányvételre, gyártásra és eladásra külön összegek szavaztattak meg, most a szükséglet egy öszszegben 11,835.215 írtban, a födözet hasonlóképen egy összegben 28,658.634 írtban vétetik föl. (Helyeslés.) Ha ezt, tisztelt ház, jóváhagyni méltóztatik : ezen összegek fölvétetnek a költségvetésbe. Wächter Frigyes jegyző (olvassa:) Lottó-jövedék. Összes szükséglet 2.211.821 forint, (Elfogadjuk!) Elnök: E szerint lotto-jövedék czimen öszszes szükségletképen 2,211.821 frt megszavaztatík. Wächter Frigyes jegyző (olvassa :) Összes födözet 3,508.700 frt. (Elfogadjuk l) Elnök: E szerint födözet ezimén 3,508.700 frt szavaztatik meg. Wächter Frigyes jegyző (olvassa :) Só-jövedék 2,830.765 frt. (Elfogadjukl) Széll Kálmán pénzügyminister : Tisztelt ház! Van szerencsém jelenteni, hogy a só-jövedék szükségleténél is lehetségesnek tartom, nem ugyan magában véve nagy, de mégis az e téren megindítandó és megkezdendő törekvés keretében tekintetet érdemlő megtakarítást tenni. E megtakarítás 27.950 frt, melylyel a só-jövedék előirányzatát leszállittatni kérem. Kérem pedig ezt azért, mert nekem az a nézetem, hogy a só-hivatalok reductioját a körülmények lehető tekintetbevételével elő kell készíteni. A só-hivatalok az ország azon részeiben, hol a csempészettől tartani kell: föltétlenül föntartandókj és így föntartandók az ország .határszélein. Azonban az ország belsejében, ott, a hol a só forgalmának évenkénti mennjisége oly csekély, hogy külön kincstári só-hivatalok föntartása, mely tetemes költségbekerül: nincs indokolva: másfelől^ a közlekedési viszonyok olyanok, hogy a forgalom és a kereskedés a szükségletet teljesen képes ellátni : mindezen helyeken a só-hivatalok megszüntetését kívánom javaslatba hozni és kezdeményezni az által, hogy az eddig föl említetteken kivid néhánynak fölosztását már 1875-ben is lehetségesnek tartván, e czimen 37.590 frt törlését hozom javaslatba a tisztelt ház előtt. (Helyeslés.) Wahrmann Mór előadó: A tisztelt minister ur előterjesztése ugyanazon eszmével foglalkozik, melyet a pénzügyi bizottság kifejtett, nincs tehát ellene észrevételein. Simonyi Ernő: Elfogadom én is a tisztelt minister ur által javaslatba hozott megtakarítást Azt hiszem azonban, hogy ugy a só-jövedéknél' mint a dohány-jövedéknél a jövedelem szaporítását azon egyedüli helyes gazdászati elv szerint kell eszközölni, mely ezt az egész világon bebizonyította, és ez az árnak okszerű leszállítása. Meg vagyok győződve, hogy ha a só ára le~ szállittatik: az a mostanihoz képest több jövedelmet fogna hozni az országnak. Ezen leszállításnak van határa, határát éri el akkor, midőn a megállapított áron mindenki elláthatja szükségletét. Azontúl a leszállítás merő veszteség volna. De míg azon határt elérjük: mindig nyerni fog az állam, ha leszállittatik az ár. Belátom azt, hogy egyszerre nagy leszállítást tenni tán bizonyos pillanatnyi zavarát idézhetne elő a hevételek- és kiadásokban; hanem a só árának fokozatos leszállítását, ugy hiszem, a minister ur csak haszonnal kisérheti meg annál inkább, mert az első és egyetlen kísérlet. melyet e részben a magyar kormány tett, kedvező eredményt mutatott, A dohány-jövedék jövedelmének csökkenése is, nézetem szerint, annak tulajdonítható, hogy minden kellő meggondolás nélkül az egyes leginkább fogyasztott czikkek ára emeltetett. Fölment például a dohány ára 1 frttal. s a pénzügyminister ur előállott azzal, hogy minden egyes szivart 1 krral adóztatott meg, azaz árát 1 krajczárral emelte. Ez természetesen egészen más eredményre vezetett, minthogy kárpótolta volna a kincstárt azon 1 frtnyi veszteségért mázsánként, Az ily meggazdálkodás mindig oda fog vezetni, hogy mellette inkább vesztünk, mint nyerünk. így történt, hogy a dohány eladása a törvényhozás minden előleges rendelkezése nélkül; sőt bár kinek híre és tudta nélkül bécsi mázsáról vámmázsára alakíttatott át, azaz, mikor 1 forintot adtak : az nem volt egy bécsi font, hanem vámfont, vagyis 12 százalékkal kevesebb, mint azon font. melyet én mondottam. Mindez oly eljárás, mely egy ideig mehet ugyan, de előbb-utóbb megboszulja magát, A sónál nem követtetett ily eljárás. A kormány, nem tudom mi oknál fogva, rendkívül félénken nyúl a só árának leszállításához. Nézetem szerint, a só fokozatos leszállításához egész bátorsággal lehetne hozzá fogni. Utóvégre is, ha egy-két évi gyakorlat azt fogná mutatni, hogy a kincstár veszít: föl lehet az