Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-335

24 335. erszágos ülés február 9. 1875. Éa e tekintetben csak azt jelenthetem ki, hogy én helyesnek és elfogadhatónak tartom, hogy jövőre, ha az állam hitele helyreállítva lesz, ily renték kibocsátásához folyamodjunk; de állami hitelünk helyreállítása előtt annak megrontása nélkül ezt tennünk nem lehet. És itt visszatérek arra, a mi itt mondatott, hogy tudniillik nem szükséges adófölemeléshez folyamodni, mert kölcsön utján is födözhefjük állami hiányunk nagyobb részét. Sennyey képviselő ur a létező kölcsönből ki vauja födöztetni a hiányt. Tisza Kálmán képviselő ur pedig uj kölcsönnel akarja azt födözni. Megjegyzem Tisza Kálmán tisztelt barátomnak, hogy azon tánczmuíatságokból és élvezeti czikkekből, melyek megadóztatását ő is elfogadja: öt millió jövedelem korántsem fog bejönni. De én egyébiránt sem Tisza, sem Sennyey képviselő urak javaslatait nem fogadhatom el. Roszul kellett eddig magamat kifejeznem, ha azt lehetett szavaim után vélni, hogy nyolcz millióval, ha beszerezzük, a bajainkon segítünk. Itt sokkal nagyobb összegről van szó. De tegyük föl, hogy nyolcz millió előállításáról szükséges csak gondoskodni, és ezzel födözni fogunk mindent. Ha a nyolcz milliót a megkötött kölcsönből veszszük az idén : a jövő évben már nem nyolcz, hanem 16 millió lesz lődözendő; és ha most nyolcz milliónak megszavazása oly nagy nehézséggel jár: miképen lesz majd a 16 millió megszavazandó, és lehetséges lesz-e, hogy az megszavaztassák és be is hajtassák az év elején, midőn már szükség lesz rá? Ha uj kölcsönt veszünk föl: akkor kérdés, hogy micsoda föltételek alatt kapjuk és átalában kapunk-e? Én nem hiszem, hogy kedvező föltételek alatt köthetnénk kölcsönt. Sőt azt hiszem, hogy ha a pénzügyminister a világ piaczára lép kölcsön kötése végett, most, mielőtt államháztartásunk rendezve van: aligha azon kisbirtokosok sorsára nem jut, a kik által fizetendő nagy kamatok miatt itt annyi méltó panaszt hallottunk. Itt is két időszak különböztetendő meg; államháztartásunk egyensúlyának helyreállítása előtt vagy legalább biztos kilátásba helyezése nélkül, sőt el merem mondani, annak rendezése előtt uj kölcsönhöz fordulni folyó kiadásaink födözése végett: azt hiszem, állami hitelünk végső megromlása lenne. Nekünk pedig hitelünkre nagy szükségünk van. Ha bekövetkezik idő, hogy meggyőzzük a világot arról, hogy saját erőnkből, közadóink megajánlásával készek vagyunk az állami lét föltételeit teljesíteni, állami kiadásainkat saját tehetségeinkből födözni, teljesíteni minden fölvállalt kötelezettséget pontosan: akkor nem .esem kétségbe, nem kételkedem, hogy ha még akkor is szükségünk lesz hitelre, bizton folyamodhatunk azokhoz, kik azt tőlünk megtagadni nem fogják. Tisza Kálmán képviselő m* jeles beszédét utolsó helyen említem meg azért, niert egyátalában nincs szándékom polemizálni vele azokra nézve, a mik beszédében foglaltattak. Ámbár egyre-másra (Halljuk!) ezen beszédnek pézügyi oldalaira nézve volna észrevételem. De ámbár több nap előtt mondotta el beszédét: én azon beszéd hatása alatt állok most is. Én azon beszédet igen nagyjelentőségű, örvendetes ténynek tartom, mely kilátást nyújt közügyeink vezényletének jobbrafordultára. (Helyeslés) Azért üdvözlöm őt e téren. Lehetetlen azonban ez. alkalommal is sajnálatomat ki nem jelentenem az iránt, hogy az államköltségvetés hiány-födözésének módja iránt azon lényeges vélemény-különbség, mely e tekintetben régóta létezik közöttünk: most is folytonosan fönáll. Most engedjen meg a tisztelt ház, hogy, miután becses türelmét már oly hosszú ideig fárasztottam. (Halljukl Halljuk!) de annyi megtámadás ellen védelmemre, azt hiszem, kötelességem volt fölszólalni, néhány szót magamról is mondhassak. (Halljuk i Halljuk '.) Régibb időkre nem fogok visszatekinteni. De azon váddal szemben, mely itt e házban ellenem e vita alatt emeltetett: nyílt homlokkal mondom ki, hogy nem törekedtem e helyre, a melyen állok, soha, nem is vágytam arra soha. (Zajos fölkiáltások: Ugy vanl) Nem is mondtam soha senkinek, hogy én vagyok azon ember, a ki Magyarország zilált pénzügyeit helyre tudja állítani. Azok, kik közelebb állanak hozzám, tudják, hogy ujabb időben más programmom e tekintetben, mint a melyet most e beszédem fonala alatt emiitettem, nem is volt. (Igás!) Ha valaki csalódott bennem és ezt bevallja : csak saját itélőtehetségének gyöngeségéről tesz bizonyságot, mert óriást látott egy egyszerű gyarló emberben. Azok, kik figyelmükre méltatták azt, a mit a múlt években tettem : talán emlékezni fognak arra, hogy a múlt országgyűlés végével is már végkép vissza akartam vonulni a nyilvános élet teréről. Komolyan és őszintén akartam visszavonulni: mert egyrészt a nyugalom koromat megilleti, másrészt pedig előre láttam, hogy a válság előbb-utóbb be fog következni, és nem akaitam tanuja lenni azon szomorú látványnak, melynek tanúi voltunk a közelebbi időkben, és melynek tanúi vagyunk némileg most is. De hogy egészen őszinte legyek, (Halljukl) tartottam attól, hogy ha itt leszek: akkor fogok a haza szolgálatára föíhivatatthatni, midőn e fölhívást sem vissza nem utasíthatom, sem annak a reám bizandó föladat megoldásának megfelelni képes nem leszek. A sors ugy akarta, hogy a múlt évi ministeri krisis alatt itt voltam, a coalitio hosszú vajúdás után nem sikerülvén, miután a ministerium azért, mert nálam hivatottabbak vonakodtak a pénzügyi tárczát elvállalni, nem alakulhatott meg : én hivattam be. Én méltányoltam akkor és méltányolom most, hogy fiatal erők, kiknek jövőjük van;