Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.
Ülésnapok - 1872-349
349. or§zágos ülés márczius 19. 1875. 301 nek politikai véleményében nem osztozom ; de el kell ismernem, hogy a magyar államiság érdekében bizonyos szolgálatokat tett a hazának és ha minden tételét nem is vagyok hajlandó elhinni ugy, a mint előadatik, például a mi a „Reform" tegnapi számában a keleti vasút igazgatására nézve emiitett. Kautz Gyula: Tisza vidéki vasút. Madarász József: Ugy akartam mondani; igenis a tiszavidéki vasutat értem. Nekem szabadságomban áll elmondani, a mit elmondani jónak látok. Azt akartam mondani, hajlandó vagyok hinni, hogy a mi Zsedényi és Kautz képviselő urakról azon tiszai vasút igazgató-tanácsát illetőleg mondatik, a legkevesebb alappal sem bir; mondom remélni akartam és akarom most is fölszólalásom után is, noha ez egy kissé lehaugolónak tetszik, reménylem most is, hogy nem egészen így áll. Azonban kötelességemnek tartom a tisztelt pénzügyminister ur figyelmét két tekintetben fölhívni. Tudniillik a „Reform" czimü lap egyik czikke azt tartalmazza, hogy a fővámhivatalnál van egy bizonyos Kugler nevű igazgató tanácsos, ki ott a magyar elem ellenében az idegen, jelesen a német nyelvüeket pártolja. Az áll továbbá a lapban, hogy 45 vámhivatali tisztviselői közül 15 sem irni, sem olvasni nem tud magyarul ; az adatik elő továbbá, hogy bizonyos magyar egyéniség már kisebb hiba végett fegyelmi eljárásba vonatott: mig több egyének épen azért, mert nem tartoznak a magyar nemzethez, esetleg sikkasztások és a felekkel való egyetértés gyanúja alatt lévén, ellenükben még a fegyelmi eljárás sem indíttatott meg. Ezen körülmények bármily csekély részben legyenek valók: okvetlenül követelik, hogy a uiinister, a ki hivatva van igazságot szolgáltatni egyiránt mindenkinek, e visszaélésekről és bűnökről tudomást szerezzen magának. Ez volt a miért fölszólalni kötelességemnek tartottam, és én hat-hét hónap múlva, midőn az uj országgyűlés összejövend és Fehérmegye Sárkeresztur választó-kerületének választói, — miként reményiem, — ismét azon bi zalommal fognak irántam viseltetni, hogy ide küldenek : akkor kötelességemnek fogom tartani nem csak figyelmeztetni a tisztelt minister urakat, ha olyan visszaélések lesznek, mint például Magyar-Óvárott; hanem akkor kötelességemnek fogom tartani törlését indítványozni mindazon tételeknek, a melyek — mint Magyar-Óváron a német nyelv •előmozdítására, — és a magyar nyelv hátránjára szolgálnak. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Simonyi Ernő: Tisztelt ház! Néhány igen rövid megjegyzést kivánok tenni a pénzügyi költségvetésre átalánosságban. Megjegyzéseimmel igen rövid lehetek, mert az, a miről tulajdonképen a tárgyalás alatt szólani kellene, tudniillik a pénzügyi politikáról: most szólani képes nem vagyok, miután a minister urnák pénzügyi politikáját nem ismerem. Az előterjesztésben, melyet az előbbi minister ur adott elő, bennfoglaltatnak a rendes és rendkívüli hevételek és kiadások összegei; de hogy mivel födöztetik azon nagy hiány, melyet a kettő közti különbözet előidéz: arról természetesen szó nincs benne. Én tehát a pénzügyi politikára vonatkozó átalános észrevételeimet föntartom azon időre, mikor a pénzügyminister a födözeti részt fogja beterjeszteni: mert tulajdonképen a pénzügyminister urnák pénzügyi politikáját csak akkor lehetend megítélni, mikor azt látjuk, hogy az általa is megszavaztatni kívánt költséget mi módon akarja lődözni? Arra volnék bátor most a tisztelt minister ur figyelmét fölhívni, hogy a budget tárgyalásának újra fölvétele alkalmával én azon kérdést intéztem a minister urakhoz, hogy vajon a pénzügyi bizottság átalános jelentésében kifejtett elvi nézeteket és javaslatokat és mintegy pénzügyi kormány-politikát mennyiben hajlandók elfogadni, mennyiben nem ? Eddig nem méltóztattak ez irányban nyilatkozni, és azt mondták, hogy az egyes tárezáknál fogják azt tenni. En egyik tárczánál megkísértettem a központi kormányzatra nézve a kormány nézeteit megtudni: azonban néma csend uralkodott a ministeri székeken; válaszul nem érkezett egy szó sem. Ha egy ministerium újonnan lép hivatalba, tőle minden részletekre nézve fölvilágosítást méltányosan követelni nem lehet, hanem átalános politikai programmot a kormányzat bármely részére nézve igenis méltányosan és jogosan követelhetünk, mert a ki arra adja magát, hogy a fönálló kormányt megbuktassa: annak kész programmjának kell lenni, melylyel azon kormánynak helyébe lép. E programmját föl kell mutathatnia országnak világnak, hogy az ítéletet mondhasson fölötte, helyesli-e vagy nem? Nem kívánom én a minister úrtól, hogy a pénzügyi tárczához tartozó amúgy is nagykiterjedésű tárgyakra nézve részletes fölvilágosítást legyen képes adni; hanem hogy a kormány átalános politikáját főelveiben főmozzanataiban jelezze, azt. ugy hiszem, méltán kívánhatjuk. Egyike azon fölvilágositásoknak, melyeket, ugy hiszem, méltán kívánhatunk, az : hogy a ministerium nyilatkozzék az iránt, micsoda állást kíván elfoglalni azon javaslatokkal szemben, melyek a pénzügyi bizottság átalános jelentésében foglaltatnak? Méltóztatnak igen jól tudni, hogy a pénzügyi bizottság hosszú ideig behatóan tanácskozott e tárgyak fölött, és végre tanácskozásainak eredményét egy átalános jelentésben nyújtotta be. Ez minden évben tárgyaltatott, és vagy elfogadtatott, vagy nem; de minden évben nem csak a kormány, de a tisztelt ház részéről is kijelentetett: vajon helyesli-