Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.
Ülésnapok - 1872-348
348. országos ülés márrzius 18. 1875. 291 Duna mentén lakó népek kereskedelmi szempontjából is, és meg kell mentenünk a hajózás érdekeit azért, hogy ne legyünk azou kényszerhelyzetben, hogy maholnap a községeknél a kikötőket megszüntetni kelljen : mert nem képesek biztos állomáshelyeket a Duna mentén kapni. Hogy ezen költségekre itt ezen czinmél több fölvétessék, azt megvallom, ezúttal indítványozni nem akarom, nem is fogom: mivelhogy a pénzügyi bizottság átalában ugy intézkedett, hogy az egyes czimeknél meghagyta a ministernek az úgynevezett virementjogot, hogy az itt vagy ott eszközölt megtakarításból fordíthassa a megtakarított összeget oda, a hol a szükség legnagyobb. Én csakis a minister urat kívánom átalában figyelmeztetni ezen tételnél, hogy méltóztassék figyelembe venni különösen a dunahajózás érdekeit, figyelembe venni különösen azt, hogy a Duna folyam mentében egész járások ugy ki vannak téve a folyam által okozott pusztításoknak és partszakadásoknak, hogy azoknak elhárítása a legégetőbb szükséggé vált. Szíveskedjék tehát az egyes tételeknél, különösen pedig a kezelési tételeknél eszközlendő megtakarításokkal oly összeget állítani elő, hogy azon a hajózási czélokra kijelölt 50.000 frt, mely tudjuk, hogy vajmi kevés, annyira emeltessék, hogy a Duna mentén az emiitett bajok elhárittassanak és a veszedelem meggátoltassák. Erre vagyok bátor kérni a tisztelt minister urat. Földváry Mihály: Tisztelt ház! Nem tudom, nem esem-e én is azon tévedésbe, mint előttem szóló képviselőtársam, a ki azt mondta, hogy egész átalánosságban fog beszélni, és szólt részletekről, fölemiitvén Kalocsa vidékét! Én kimondom nyíltan, hogy a részletekhez akarok szól íi. Bátorságot veszek tehát magamnak, és a minister úrhoz két kérést intézek, mielőtt tulajdonképen tárgyamra térnék. Még 1873. január 25-én Kalocsa és a körülötte lévő kilencz község, a kalocsai érseki és főkáptalani uradalmak kérvényét mutattam be, melyben ők nem állami segélyt kértek, hanem kimutatták azt, hogy a nekik már száz és százezrekbe került védgátjaik biztonságban nincsenek addig, mig a dunai zátony-szigeteken a kellő átmetszések meg nem történnek. Hogy igazságos és nagyon is alapos volt kérelmük : mutatja az is, a miről talán a minister urnák tudomása még nincs is, mert tegnap késő este érkezett az értesítés Pestmegyéhez, hogy ugyanazon a vidéken ismét négy község áll víz alatt. És mi okozta ezt? Nem az, mintha védgátakat nem emeltek volna ; hanem az, hogy a dunai zátony-szigeteknél a jég ismét megtorlódott. Midőn szerencsém volt a jelzett kérvényt benyújtani, a tisztelt ház kegyeskedett a gyakori szokástól eltérni, és nem tanulmányozás végett adta ki az akkori ministernek, hanem azoa utasítással hogy még a legközelebbi országgyűlési szak alatt mutassa be véleményes jelentését. Annak szép ideje múlt el azóta, én is sürgettem az elintézést; Sze[ derkényi képviselőtársam is intézett interpelatiot a mmistei'hez. de a kérdés elaludt. Én tehát bátor vagyok a minister urat kérni, méltóztassék mielőbb intézkedni, hogy a kérvény a ministeriumban elinI téztessék. I Ugyancsak 1873. február 28-án egy intcrpellatiot is intéztem az akkori közlekedési ministerhez, hogy valahára mutasson be nekünk költségvetést az I úgynevezett makádi és gerjeni szabályozási munkálatokra: mert az eddigi munkálatokra az , állam már száz és százezreket költött. Ideje, hogy végre tudja meg a ház azt, Imgy meddig fog még terterjedni a költekedés és valóban van-e arra szükség ? Ugyanakkor bátor voltam kérni azt is, hogy a közlekedési minister ne mindig csak a jobb partokra tekintsen; hanem vessen tekintetet egyszer már a bal partra is. Nagyon kérem tehát a minister urat, méltóztassék ezen költségvetést bemutatni,, hogy elvégre megszabaduljunk ettől a roppant tehertől, melyre már oly sokat költöttünk. Kérésemet előrebocsátva, bátor vagyok most már egy módositványt adni be. A mint méltóztatik a tisztelt ház látni, itt előirányozva van 2 5.000 forint, ebből a pénzügyi bizottság törölt 12 5.000 forintot: maradt tehát 130.000 forint; de az egyes rovatoknál nem mondja, hogy például a hajózási akadályok elhárítására előirányzott 53.000 forintból mennyi adatik meg a dunai védművekre, hanem egész átalánosságban szól s a ministernek tökéletes szabad kezet ad. Es ez bizalom kérdés, és én ezt nemcsak helyeslem; de sőt a magam részéről tökéletes bizalommal lévén a tisztelt minister ur iránt, még tovább megyek és azt hiszem, hogy végére fog járni, hogy mennyi szükséges ezen munkálatokra és ha szükségét latja igenis folytatni fogja a paksi vagy makádi munkálatokat; ha pedig nem tartja szükségesnek: fordítani fogja oda, a hol szükségesebb, azért én azt indítványozom, hogy elhagyva a makádi, a paksi, a fajszi megnevezéseket, a munkálatok név szerinti elősorolása nélkül egyszerűen tétessék „hajózási akadályok" elhárítására, — az a felső és alsó dunai védművekre 130.000 forintot. — Méltóztassék azután a tisztelt minister ur bölcs belátása szerint ugy intézkedni, hogy ezen 130.000 forint odafordittassék: a hol a szükség legégetőbb, a baj legnagyobb. (Helyeslés) madarász József: Tisztelt ház! Az előttem szólott két képviselőtársam óhajtásához csatlakozom, s én is fölkérem a minister urat, hogy — ismétlem, bár előbb a jobb oldal részéről kissé gúnyosan fogadtatott e kifejezés, a Dunának ne 37*
