Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-347

270 347. országos íilés márczius 17. 1875. térítések a nyereséget sokkal nagyobb mértékben emésztik föl, mint más országokban. Megindittatíak tudtommal a tárgyalások a tekintetben a Lajthán túli ministeriummal; de azok eredményre még eddig nem vezettek. Én részemről föntartandónak vélem azt, hogy o kérdés továbbra is a minister urnák figyelmébe ajánl tassék. Szederkényi Nándor: Tisztelt ház! Azokra nézve akarok némelyeket megjegyezni, a miket az előadó ur elmondani méltóztatott, ö ugyanis fölemiitette, hogy az a kérdés évek óta beható tanácskozás tárgyát képezi a pénzügyi bizottságban, hogy a posta-ügyek ugy rendeztessenek, hogy azok más országoknak példájára szintén hozzanak valamit az állam részére, és ne csupán a kiadásokat szaporítsák. Azonban, hogy azon okok akadályoznák meg a szükséges reformoknak létrehozatalát, melyeket az előadó ur fölhozott: azt nem vagyok hajlandó elhinni, mert azon okok nem ellenzik azt, hogy a postadijat leszárítsuk oly czélból, hogy ez által nagyobb forgalom jővén létre, az állani jövedelmét fokozzuk. A tisztelt előadó ur a többek közt azt is monda, hogy a dijak leszállítását az teszi lehetetlenné, hogy a vasúti forgalom nálunk nincsen kellőleg kifejlődve. Hogy ez a posta szállítmányokra nézve miként képezhet akadályt: azt egyelőre fölfogni nem vagyok képes, mivel köztudomás szerint minden forgalom uj forgalmat idéz elő. Bármennyire legyen is nálunk a vasúti forgalom kifejlődve, ez mindaddig, mig a postadíjak le nem szállíttatnak: az államnak mit sem fog behozni; mert ezen postadijak nem engedik meg létrehozni azon forgalmat, a mely a jövedelmet biztosíthatja. A tisztelt előadó ur nagy súlyt fektetett arra, hogy a kártérítés nyeli el a netaláni bevételt. Engedelmet kérek, statistikai adatok erre vonatkozólag nincsenek kezeim között és így nem tudom, hogy ezen kártérítések mennyire rúgnak, és hogy a kártérítés fölmegy-e azon összegig, hogy e miatt ne lehetne leszállítani a postadijakat. Bármily összegre mennek is ezek, épen mert a postadijakat nem szállítjuk le, a kártérítések nem kisebbedhetnek. Én azonban azt hiszem, hogy ez még azon esetben sem akadályozhatja meg, a dijak leszállítását, ha ezen kártérítések mindig fönmaradnának. Ezen okokat tehát nem fogadhatom el arra nézve, hogy a postadíj leszállítása tekintetében a szükséges reformok létre ne jöjjenek, és miután a pénzügyi bizottság is igen fontosnak tartja azt, hogy szűnjék meg már egyszer államunkban az, hogy itt a posta, a mely más államokban egyik lényeges bevételi forrás : nálunk mindig csak kiadást képez; szűnjék meg már egyszer, a mi más államok példáit tekintve, nem eszközölhető máskép, mint ugy, hogy a postadijak szállíttassanak le. Ezen okok, melyeket a tisztelt előadó ur fölhozott, mindig fon fognak maradni, mert a mi vasúthálózatunk nem tudom évtizedek múlva lesz-e olyan, minőnek a tisztelt előadó úr kívánja és föltételül tűzi ki a postadijak leszállítására nézve. A kártérítések hasonlókép meglehet, évtizedekig mindig fön fognak maradni, és így ezt sem fogadhatom el indokul arra, hogy a postadijakat ne lehessen leszállítani. Én arra kérem tehát a tisztelt kereskedelmi minister urat, hogy ez ügyben — mert megengedem, hogy e pillanatban semmit sem lehet tenni, és megengedem azt is, hogy talán egy év alatt sem lehet eszközölni a postadijak leszállítását; — de arra kérem, hogy ez ügyben az előadó ur által fölhozott indokok ne zavarják őt működésében és elhatározásában, hogy végre is a posta-ügyet reformálja, ugy, hogy az jövedelmező legyen és ne a kiadási rovatot szaporítsa egyedül Ezt voltam bátor előterjeszteni. Simonyi Lajos b. földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minister; Tisztelt ház! A tisztelt képviselő urnák azon kívánalmára, hogy a posta Magyarországban is oly jövedelmező legyen, mint a szomszéd államokban : arra már most is határozottan nyilatkozhatom, és pedig legelőször is kinyilvánítom azt, hogy jelenleg is a posta többet jövedelmez, mint a mennyibe az államnak kerül. A második észrevételére megjegyzem azt, hogy igen kívánatos lett volna, hogy a tisztelt képviselő úr megmondaná, hogy melyik államot veszi például: a nyugotiakat-e vagy a keletieket? Hogy ha a nyugotiakat veszi : akkor már ez alkalommal határozottan nemmel felelek a tisztelt képviselő urnák. Kern lehet az, hogy Magyarországban a posta annyit jövedelmezzen, mint a szomszéd Austriában ; vagy pedig oly helyen, hol süriibb a népesség, hol a városok és falvak közelebb vaunak egymáshoz, hol az utak jók. (Helyeslés.) De ott, a hol a postásnak 3 — 4 mértföldig kell mennie, sokszor feneketlen utakon, a hol igen kevés levelet visz, miután a kereskedelem és ipar nálunk oly mértékben nincs kifejlődve, mint a szomszéd államokban, és egyhamar, talán egy évtized alatt sem lesz azon a fokon : természetes, hogy ott a posta kevesebbet jövedelmez. Nem lehet azt előidézni bármilyen rendszerrel, hogy a hosszabb és rósz utón járó, kevés levelet vivő posta oly jövedelmező legyen, mint oly államban, hol rövid és jó utón jár, és sok levelet visz, azt senki előidézni nem képes. Ez egyik oka, miért én a tisztelt képviselő urnák bátor vagyok kijelenteni, hogy azt előidézni, hogy a posta oly jövedelmező legyen, mint a szomszéd nyugoti államokban, bárkinek is lehetetlen. A keleti államokban pedig a posta még kevesebbet jövedelmez. Arra a példára pedig, melyet Orbán képviselő ur fölhozott, hogy tudniillik Brassóból érkezett kül-