Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-347

262 347. or§2ágo§ ülés máresius 1T. 1875. 1867-ben kivitetett 8.000 néhány száz darab lő. Ezeknek átlagos ára 198 forint volt, és igy az egész kivitt mennyiség után 1,750.000 forint jött be. 1873-ban kivitetett 20.000 darab, és itt már az átlagos ár az előbbi 198 forintról 288 forintra emelkedett és bejött 5,767,000 forint. A következő évről positiv adataim nincsenek ugyan ; de annyit mégis tudok, hogy több mint 23.000 ló vitetett ki, tehát a kivitel 1867. óta 8.000-ről 23 ezerre emelkedett. Ez oly megnyugtató eredmény, hogy merem állítani, hogy nincs a gazdasági iparnak, vagy egyátalában a gazdasági czélokra fordított költségeknek egyetlenegy oly rovata sem, a hol ily kevés idő alatt ily kézzelfogható eredmény éretett volna el. Én tehát arra kérem a tisztelt minister urat, szíveskedjék a mostani alkalmat fölhasználni, hogy kifejezze álláspontját arra nézve, mikép akarja ezen, a pénzügyi bizottság által ajánlott megtakarításokat keresztülvinni. Megvallom, hogy az igy egyszerűen odavetett megtakarításokban nem tudok megnyugodni. Azt mondja a bizottság, hogy a méneseknél megtakarítható 46.000 forint és 40 darab anyakaueza eladásából bejö 16.000 forint, ez öszszesen 62.000 forint. Igen, de a tavalyi eladás folytán a négy államménesben az anyakanczák száma 1.000-ről 725-re apadt; hogy ha ebből most ismét eladunk 40 darabot, s igy megy fokozatosan az apasztás: akkor nem érdemes az 55.000 katasztrális holdat arra fordítani, hogy az az egynéhány darab ló rajtuk lézengjen; hanem legjobb lesz eladni mind és bérbeadni a földeket, igy több lesz a jövedelem, és legalább a garasos gazdálkodás által elérjük, hogy milliókat fogunk kidobni. Mondom, a legnagyobb kényszerűségnek engedve, fogadom el a pénzügyi bizottság javaslatát, és bízom a tisztelt minister úrban, hogy a lótenyésztés érdekének szemmeltartása mellett e téren mindent el fog követni, hogy a már eddig elért eredmény ne veszélyeztessék; hanem inkább fokozatos fejlesztés által biztosittassék. (Helyeslés.) Boér Antal: Kötelességemnek tartom a méltányosság érdekében fölszólalni. Megengedem, hogy az erdélyi ménesek katonai hivatalaiban volt olyan eset, a minőt a tisztelt képviselő ur emiitett; de most minden külérintkezés hazai nyelven történik, s nagyon bízom a tisztelt minister úrban, hogy e tekintetben tapasztalatot szerezve, czéíszerü intézkedéseket fog tenni. Mondom, a mennyire én az erdélyi méntelepek és ménesek állását ismerem, ezt biztosan állithatom; de hogy aztán maguk közt hogy társalognak, az más dolog. (Élénk derültség) Tisza László : Tisztelt ház ! Nem szólaltam volna föl ez ügyben, ha Orbán Balázs képviselő ur — a mint az többször megtörténik — hazafiúi heve által tulragadtatva oly valamit nem j állított volna

, a mit, ha érte az illetőt kérdőre vonnák: alig ha szeretné és tudna bebizonyítani, hogy tudniillik a méueskezelés a közös hadsereg rokkantjaira és szerencsevadászaira van bizva. Nekem van szerencsém ez intézeteket ismerni, még pedig hosszú évek óta; ismerem az egyéneket a legfelsőbbektől a legalsóbbakig, kik ez ügyeket kezelik, és épen ez teszi kötelességemmé ezen reájuk megfontolatlanul hárított vádat róluk lehetőségig a magam részéről legalább, a tisztelt ház előtt levenni. Hogy egyes nemzetietlen mozzanatok nem történnek-e: arról természetesen teljes bizonyossággal nem állhatok jót; de épen, minthogy hosszú évek óta isinerem ez intézkedéseket magyar csirájuktól kezdve mai napig: megnyugtathatom Orbán Balázs képviselő urat a tekintetben, hogy épen nemzetiségi irányban igen nagy a haladás ezen intézeteknél, s össze sem lehet hasonlítani a 4 — 5 év előtti állapotot a maival, s kifejezem azon meggyőződést, hogy ha ezen ügyek kezelése azon avatott kezekben marad, melyek azt felülről kormányozzák : semminemű alapos kifogás ezen lótenyésztési intézeteknek kezelése ellen fölhozható nem lesz. Más kérdés ismét az, tisztelt ház! a mely a dolognak pénzügyi oldalát illeti. Én magam is azt gondolom, hogy ezen segíteni kell; de nem azáltal, hogy magukat ezen intézeteket szorítsuk meg ugy, a mint azt itten egy tisz. képviselő ur megjegyezte, hogy magát a fát vágjuk ki, hogy a gyümölcs-leszedés költségeit megkíméljük, hanem ugy, hogy a gazdaságot akként rendezzük, hogy az támasza legyen a lótenyésztési intézeteknek és no tegyen kárt legalább a reputatiora nézve az intézeteknek, mert a gazdaságnak más ágai is vannak, minők a marhatenyésztés és földmivelés; az által, hogy ezen ágaknak deficitjét ráróják a lótenyésztésre: igen természetesen, tetemes deficit fog előállani. Arra akarom ennélfogva a tisztelt minister urat kérni, hogy majd a maga által benyújtandó budgetben méltóztassék ezen birtokoknál kimutatni azt,' hogy mi esik a még talán akkor is létező deficitből a lótenyésztésre és mi a gazdaság egyéb ágazataira. Meg vagyok róla győződve, hogy akkor egészen más eredmény fog előttünk állani. Azonban ezen nyilatkozatomat, nem akarom ugy értetni, hogy mindent áldozatul kívánok hozni a lótenyésztés ügyének, mert például a niező-hegyesi marhatenyésztést épen ugy, mint magát a lótenyésztést, az ország érdekében jövőre is nemcsak föntartandónak, hanem még kiterjesztendőnek vélem. Ezekután, tisztelt ház! alig mondhatnék még egyebet, minthogy én a lótenyésztés eltörlésének eszméjét még csak tréfából vagy kétségbeesésből sem szeretném fölhozni e házban, és bizom a tisztelt ház bölcsességében, hogyha ezen eltörlés eszméje, nem ugy, a mint az ma fölhozatott; hanem ha ko-