Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-347

2oo S47, országos üh'-s i lyamot; de engedelmet kérek, ezen idegenekért a nemzeti nyelvet, nemzeti érdekeinket nem veszé­lyeztethetjük az által, hogy ott teljes idegen nyel­ven merítsük ki a tantárgyak előadását. Épen az az eset forgott fön a múlt időkben gondolom Selmeczen, mert a bánya-iskolában ott is idegen nyelven, németül adattak elő a tantárgyak ; mert azt mondák, hogy csak idegen nyelven lehet előadni: minthogy idegenek is látogatják az inté­zetet és csak ngy lehet föntartani azon magas niveau-n, melyen áll, és ugy lehet fényes eredmé­nyeket előmutatni. A következés azonban megmu­tatta, hogy magyarul is lehet előadni a tantárgya­kat, a minthogy ott magyarul is adatnak elő. Én azon nézetben vagyok, tisztelt ház. nem ugy mint az előttem szólott képviselő ur, hogy a jövő évben már magyarul is adassanak elő a tantárgyak; ha­nem azon kell ügyekeznünk. hogy ezen intézet ugy rendeztessék be, hogy ott a tantárgyak teljesen magyar nyelven adassanak elő, és a tudomány ezen nyelven oly fokra emeltessék, hogy az dicső­ségére váljék hazánknak a külföld előtt is, akkor fogjuk mi a külföld előtt is megszerezni az inté­zetnek a tekintélyt, a becsületet, ha magyar nyel­ven fogjuk az intézetet a tudomány niveau-jára emelni. Boér Antal: Én az előttem szólott tisz­telt képviselőtársamnak csak pár tételére akarok felelni. Az egyik az, miszerint azt monda a képvi­selő ur, hogy a volt császári királyi kormány mily nagy összegekkel szerelte föl az intézetet a közjö­vedelmekből, és ezen összegeket visszakövetelte volna: ha nem a német marad a tennyelv. Én meg­engedem, hogy adott ; de mint tetszett mondani, a közjövedelmekbőL tehát Magyarország közjövedel­meiből adta. (Helyeslés.) Miért nem kérték vissza azon összegeket, melyeket mi kaszárnyákra fordí­tottunk, s melyek sokkal fölülhaladják a magyar­óvári intézetre adott összegeket? Másrészről azt mondotta, hogy külföldön a tanintézetek nyitva vannak a magyar ifjak szá­mára. Ugy van. De kérdem: vajon külföldön, hol van oly intézet, hol a magyar ifjúság számára magyar nyelven adnák elő a tudományokat. (Helyeslés a szélső hü oldalon.) Sehol. Nem mulaszthatom el, hogy még egyre ne reflectáljak. Nem volt ugyan kimondva a képviselő ur által, hogy a magyar nyelven nem lehet a kellő niveau-n álló tudományt előadni; hanem azt méltóztatott mondani, hogy mennyire hátra van a magyar nyelv a nyugoti nyelvekhez képest; (Fölkiáltás : Nem azt mondta l) erre röviden csak azt mondom, hogy ha valaki a magyar nyelvet tökéletesen birja és ismeri szabá­lyait, nem mondom, hogy az angollal, vagy a fran­cziával versenyezhet, de épen a gazdasági tudomá­nyok előadására teljesen elég, Ezen szempontból iiárezius 17. ÍJíííi. megnyugszom a minister ur előadásában, s remény­iem, hogy idővel hazánknak az fog dicsőséget hozni, hogy a hazai nyelven előadott tantárgyak hallgatására fognak odajönni külföldi ifjak. Tavaszy Endre: Én csak egyre vagyok bátor az igen tisztelt minister urat fölkérni. Tudo­másom van arról, hogy ezen intézetben a magyar ifjaknak is német nyelven állíttatnak ki a bizonyít­ványok. (Major Pál tagadólag int.) Ha a tisztelt képviselő ur tagadólag int is, láttam ily bizonyít­ványt. Tehát arra kérem a minister urat : méltóz­tassék szigorúan meghagyni, hogy a bizonyítványok mindig magyar nyelven állíttassanak ki. Ha szük­séges : a külföldiek számára azt ki lehet adni for­dításban is, az ellen nincs kifogásom. De az ere­deti bizonyítványok a magyar állam által föntar­tott intézetben csak magyar nyelven adathatnak ki, (Helyeslés.) Patay István: Én csak azért szólalok föl, hogy Major Pál képviselő urnák egy rósz ar­gumentumára reflectáljak, melyet Szederkényi nem emiitett meg : az pedig igen szembeszökő és Major Pál ur ellen szól. Ugyanis a magyar kormány 1870-ben vette át az intézetet és a kiküldött bi­zottságnak Major Pál ur tagja is volt, s most mégis a képviselő ur azt hozza föl, hogy a bécsi kiküldöttek ennyi és ennyi ezer hold földet és ennyi és ennyi ezer frtot adtak. Erre azt jegyzem meg, hogy könnyű volt odaadni azt, a mi a mienk. (Tetszés.) Ha tehát Major képviselő ur a minister ur után nem szólal vala föl : sokkal jobban teszi. Sí tacuisset philosophus mansisset. (Derültség.) Szontagh Pál: Tisztelt képviselőház! A fünforgő tárgyra nézve szerény nézetem az, hogy a kívánt összeg a magyar-óvári gazdasági felsőbb tanintézetnek megszavaztassék. Ezen magyar-óvári tanintézet régibb időben egészen német volt mind az administratiojára nézve, mind szellemére nézve'. Lassankint és fokozatos clőhaladás következtében most oda jutottunk, hogy ott már parallel tanfo­lyamok is léteznek. Tehát itt is igazoltatott az, hogy peragit tranquilla potestas, quod violenta nequit. Én tehát indokolva látom a minister elő­adásából azt, hogy ezen parallel tanfolyam ez idő szerint megtartassák és indokolva látom azt, hogy az állam pénzén segélylyel láttassák el ezen inté­zet, s azért az összegre nézve pártolókig nyilatko­zom. Nem is ingat meg engem e nézetemben egy szintén a ministeri indokolást pártoló tagnak elő­adása ; mert az, ha valaki elég szerencsétlenül vá­lasztott argumentumokkal kel valamely ügy védel­mére, gyakran előfordul, és ilyenkor elmondhatni: Isten őrizz meg barátimtól, ellenségeimtől majd megvédem magamat. (Derültség.) Simonyi Lajos báró földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister : Tisz-

Next

/
Thumbnails
Contents