Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-347

Uit. országos íilís HUUT/.ÍUS 17. 18?5 255 mindenhez hozzájáruljon, (Helyeslés.) Az emiitett czélokra 50.000 forint elegendő. Vannak esetek, a hol az államnak előre kell menni; de azt tartom, hogy a főntartást bízzuk magukra az egyletekre, Nagy György: Tisztelt ház! Nem lehetek egy értelemben tisztelt képviselőtársammal, ő bizonyosan nem vette egészen figyelembe azon intentiot, melynek Tisza László képviselő ur fölszőlaíásában nagyon világos és nyilt kifejezést adott; mert azt mindenki nagyon jól tudja, — Tisza László ép ugy, mint az előttem szóló tisztelt képviselő ur, — hogy a mi előirányoztatik vagy kéretik: nem gazdasági egyletek főntartására kívántatik; mert abban egyet értünk, hogy ha önerőből nem képesek fönállani, nem kívánhatjuk azokat föntartani állami subventioból; hanem vannak dolgok, például kísérletek idegen növényekkel, melyek födözését még nagyon szilárdul álló gazdasági egyletektől sem lehet követelni. Ezek födözésére kívántatik az összeg, melyet én részemről megszavazok. Major Pál : Tisztelt ház! Méltóztatnak megengedni, hogy azokra nézve, a mik a gazdászat különböző ágai emelésére megszavazandó összegre és annak fölhasználására itt fölhozattak, röviden válaszolhassak. (Halljuk ') A tegnapi napon Helfy tisztelt képviselőtársunknak beszéde oda ment ki, mintha a ministerium részéről a selyemtenyésztés érdekében igen kevés, vagy épen semmi sem történt volna. Engedje meg a tisztelt képviselő ur, hogy figyelmeztessem őt arra, hogy azon csekély összegből, mit a törvényhozás e czélra rendelkezésére bocsátott: a földmivelés-, iparés kereskedelmi ministerium részéről selymérpeték osztattak ki az országban mindazoknak számára, a kik azokat kérték, és pedig a vagyontalanoknak ingyen, a vagyonosabbaknak oly csekély árért, a melyen másutt nem kaphatták volna meg. Ezenfölül fölállittatott Szegszárdon az országos selymészeti fölügyelőség és beváltó-hivatal. Régi baj volt az az országban, hogy ha gubókat termelünk: nincs, a ki azokat megvegye. Gondoskodott erről a kormány és megveszi a gubókat azon legnagyobb áron, a melyen azokat különösen az olasz gubók concurrentiája mellett eladhatja. A mi a selyemtermelésnek további előmozdítását illeti, legyen szabad, — mert e kérdést bővebben tanulmányoztam, — azon meggyőződésemet fejezni ki, hogy hazánkban a selyemtenyésztés emelésének egyetlenegy útja van, és ezen ut, tisztelt ház, az, a mely a népiskolákon vezet keresztül az ezer és ezer kisbirtokosnak hajlékaiba. Csak itt és csakis itt tenyészthető a selyem olyképen, hogy azzal a munkára képtelen gyermekek és aggastyánok fog| lalkozzanak és az az egyesekre és az országra nézve jövedelmező legyen. Ott, — és ez különösen áll Magyarországról, — a hol a selyemtenyésztést pénzért fölfogadott egyéniségekkel akarják mivelni: az magát ki nem fizeti. Azt hiszem, ezen ügy megérdemli azt, hogy erre vonatkozólag egy példával szolgálhassak. (Halljuk !) Albrecht főherczeg még gróf Széchenyinek fölszólamlása folytán Féltoronyban szederfák ültetését, rendelte el, minek következtében ott egy szép szedres keletkezett. A főherczeg későbben meglátogatván uradalmát, látva a szép szedrest, kérdé: Uraim, miért nem gondoskodtok a selyemtenyésztésről? Gondoskodnánk uram, de nincsen, a ki ahoz értsen, volt a felelet. Erre a főherczeg meghívott Olaszországból egy ügyes selyemtenyésztőt. A selyemtenyésztő örvendett a meghívásnak és szívesen fogadta a főherczegtől az ingyen lakást és a szép szedrest. Azonban midőn azt tapasztalta, hogy nálunk 15 —16 éves gyermekek 60—80 krajezár najdbért kérnek, azt monda: micsoda ország ez, „tutti possidenti", itt szegény emberek alig vannak: mert Olaszországban e munkának teljesítésére 20—30 krajezárért kapok elegendő embert. A mily örvendve jött el az olasz selyemtenyésztő Féltoronyra: épen oly szomorúan távozott. Fölhozta az előadó ur, hogy a kiállításokra és versenyekre sok pénz adatott ki, talán nem elégséges eredtnénynyel. Erre vonatkozólag, tisztelt ház, röviden csak azt akarom jelezni, hogy Magyarországban rendeztettek kiállítások, a melyeken a gazdaközönség meggyőződhetett a gépek czélszerüségéről. Magyarországban jelenleg a gőzeséplők száma mintegy 2.300, holott 1853-ban az egész osztrák-magyar birodalomban csak 9 volt, és rövid idő alatt a vetőgépek száma, mintegy 2.500-ra emelkedett. Nem akarom ezen eredményt épen a kiállításoknak és versenyeknek tulajdonítani; hanem legyen szabad azon hitemet kijelenteni, hogy a kiállítások és a versenyek ahoz, hogy hazánkban ezen a kézimunka megtakarítását czélzó gépek ily mértékben elterjedtek : jelentékeny mértékben járultak. Fölhozatott, hogy Iglóra évenként 5.000 forint, adatott ki. Méltóztassék megengedni, a kormány fölállította Iglón a lentermelési és egyszersmind lenkezelési állomást, magához vette a haltenyésztés ügyét, E két czélra a múlt években nagyobb öszszegeket adott ugyan ki, jelen évben e két czélra csak 3.400 forintot irányzott elő. A kik kétkednek, méltóztassék azoknak bővebb tudomást szerezni, meg fognak győződni, hogy Iglón ugy a hal-, mint a lentermelési állomás is czéljának megfelel. Ha nagyobb mérvben nem eszközöltethetnek oly