Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-346

246 346. országom ülés márczlus 16. 1875. Á tisztelt képviselő ur is jelezte azt, és azt hiszem, igen helyesen: hogy nem követelheti tőlem, hogy most már jelezzem, minő eljárást akarok követni a vámszerződés revisiojában ; mert az alku tárgya, és nagyon czélszerüílen, helytelen eljárás az, ha akárki előre megmondja azon maximumot, a mit kér; vagy pedig azon minimumot, a mivel megelégszik : mert az alkudozó fél mindenesetre a minimumnál kezdené. Helyeslés) Ebbe tehát bocsátkozni nem akarok; hanem egyszersmind kinyilatkoztatom azt, hogy midőn e kérdés fölmerülni és tárgyaltaim fog, a kormány részéről mindenesetre azon erőket igyekezni fogok megnyerni és véleményüket megtudni, a kik e tekintetben alapos nézettel bírnak. (Helyeslés,) Ezen ügyről többet mondani nem akarok azért, mert most jelenleg nem látnék semmi hasznos eredményeket abban: miután semmi eoncret megállapodásra nem jutnánk. A mit a tisztelt képviselő ur fölemiitett, és a mi némileg a költségvetéshez tartozik, tudniillik a selyem tenyésztést. : arra nézve ki kell mondanom azon meggyőződésemet, hogy azon tapasztalatok után, különösen az után is, hogy a megyékben már a régibb időben is tétettek kísérletek e tekintetben, epreskertek létesítése által is: nem nagy sikerrel, k«vós eredmény várható. Elismerem, hogy czélszerü volna a népet erre szoktatni, különösen mert téli időben volna munkája; hanem inig ezen iparág nem vert elég gyökeret a haza lakosainál, ennek következtében nagyobb összeget kellene igénybe venni, hogy eredményt igérő kísérletet tehessünk. Ha jövőben a tisztelt ház egy nagyobb összeget akar fordítani ezen kísérletre, a mely meglehet, hogy sikerül, meglehet hogy nem: akkor szívesen fogom a szükséges előterjesztéseket megtenni; ellenkezőleg ha pénzerő nem adatnék ezen kísérletekre, akkor én eltérőleg elődeimtől, előre kimondom, hogy nem tehetem: mert pénzerő nélkül nem lehet kísérletet tenni. Végül megemliti a tisztelt képviselő ur, hogy a jelenlegi kormány nem alakult ugy, hogy a kereskedelmi és a közlekedési tárcza egyesíthetett volna egy kézbe. Nem szükséges itt bővebben kimutatnom, hogy mily nagy fontosságú kérdések vannak szőnyegen, a melyeknek lebonyolítása, megfejtése, a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi ministerre van bizva; másrészt pedig azt hiszem, a tisztelt képviselő ur sem fogja tagadni azt, hogy a közlekedési tárczában igen fontos ügyek fordulnak elő, úgymint: a vasutak csoportosítása, a tariffák megállapitása, az államvasutak fölügyelete. Ezek oly fontos kérdések, hogy bátran merem állítani azt, hogy a ki jelenleg ezen két tárcza egyesítését óhajtja : az nem ismeri ezen két tárcza teendőit; mert ha ismerné, nem követelné, mert az kivihetetlen ; mert vagy egyik szenvedne csorbát, vagy pedig a másik. {Helyeslés.) Számtalanszor méltóztattak említeni, hogy az illető minister, a ki egy tárcza vezetésére vállalkozik : szakférfiú legyen. Én ezt nem tartom practicus kívánalomnak sok tekintetben, különösen a mi az én tárczámat illeti, bátran kimondom, hogy nem Magyarországon, de talán a körülötte fekvő országokban sem találtatik oly férfiú, ki ezen különböző szakok mindenikében szakember lenne. Mert valakitől azt követelni, hogy a tengeri révpartokat alaposan tanulmányozza és ismerje; viszont az államjószágokat s az állami lótenyésztést szakértoleg vezesse, továbbá az ipar kívánalmait, s e mellett az állatgyógyintézetet alaposan és kellőleg ismerje : olyan inpracticus kívánalomnak tartom, melynek senki megfelelni nem képes. Egy módja volna ennek: az, hogy Magyarországon évenként tíz fiatal ember tanittassék előre arra, hogy kereskedelmi minister legyen, de ennek is az lenne eredménye, hogy nem e tiz valamelyike, hanem egy tizenegyedik lenne kereskedelmi ministerre. {Derültség.) Azonkívül, hogy e ministeriumnak is különböző szakjai vannak, még e szakokhoz egy másik ministerium teendőit hozzácsatolni, vagy megfordítva, ennek teendőit azé mellé tenni, különösen jelenleg, midőn vasutaink s közlekedésügyünk nagy fölügyeletet igényel: részemről czélszerü eljárásnak nem tartanám. Ez vezette a kormányt arra, hogy megtartván az eddigi tárczák beosztását, e két szakministerium élén ugy, mint a 48-ki törvény megállapítja, külön ministerek álljanak. (Élénk helyeslés.) Simonyi Ernő : Nem volt szándékom a vitába bocsátkozni, de késztet arra a tisztelt minister ur beszédében mondott egy kifejezés, (Halljuk l) egyéb része is beszédének fontossággal bir, de nem akarok arra most reflectálni, erre sem fognék, ha e kifejezés rám nagyon sajnos hatást nem tett volna. A minister ur ugyanis azt mondja beszédében, midőn a vám és kereskedelmi szerződésről szól, hogy nem fogja most elmondani ez iránt nézeteit: mert ez alkudozás tárgya, s az alkudozásnál nem volna helyes eljárás, ha valaki a maximumot és minimumot mindjárt elmondaná. Megvallom, sajnálattal hallottam a minister úrtól, hogy e vám és kereskedelmi szerződést csupán alkudozás tárgyának tekinti: mert ugy vagyok meggyőződve, hogy alkudozás utján azt, mi Magyarország érdekeinek megfelel, elérni nem lehet. Magyarország érdekeit csak ugy lehet kielégíteni, ha Magyarország teljesen önálló vámterülettel láttatik el: ezt pedig alkudozás utján elérni nem lehet. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Én nem kívántam a minister úrtól, hogy most nyilvánítsa, önálló vámterületet kiván-e vagy nem'; csak azt szerettem volna, hogy ne praejudicáljon a kérdésnek, ne mondja ki,