Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.
Ülésnapok - 1872-346
238 34(>. országos ülés mareiius 16. 1871, Wächter Frigyes jegyző (olvassa:) Födözet 98.360 forint, Elnök: Nem lévén észrevétel, a födözet 98.360 forint elfogadtatott. Wächter Frigyes jegyző (olvassa:) Központi telekkönyv 8.000 forint. Horváth Lajos előadó: A bizottságnak a központi telekkönyv szükségletére előirányzott 8.000 forintnak egy összegben megszavazása ellen nincs észrevétele; de a mennyiben a központi telekkönyvezés igen lassan halad előre, a mit leginkább a törvény egyes tévesztett intézkedésének lehet fölróni : a bizottság utasitandónak véli az igazságügyért, hogy az 1868: I. törvényczikk módosításáról mielőbb törvényjavaslatot terjeszszen elő. Elnök: Meg méltóztatik szavazni a tisztelt háznak a telekkönyvezés részere 8.000 forintot? (Megszavazzuk!) Megszavaztatott, Egyúttal azt hiszem, kimondhatom a tisztelt ház határozataként, hogy elfogadni méltóztatik a pénzügyi bizottság azon javaslatát, mely szerint utasitandónak véli az igazságügymimster urat, hogy az 1868-iki első törvényczikk módosításáról mielőbb javaslatot terjeszszen elő. (Helyeslés.) Wächter Frigyes jegyző (olvassa.-) Nyugdijak 505.000 forint. Horváth Lajos előadó: A bizottság az átalános jelentésében körülírt föntartás mellett az előirányzott összeget engedélyezendőnek véli. Elnök : Megszavazza a tisztelt ház ez öszszeget? (Megszavazzuk!) Megszavaztatott, Wächter Frigyes jegyző (olvassa:) Rendkívüli szükséglet, A magyarországi telekkönyvi kirendeltségek szükségleteire 40.000 forint. Elnök: Méltóztatik megszavazni? (Megszavazzuk!) Megszavaztatott. Wächter Frigyes jegyző (olvassa:) Az erdélyi telekkönyvi igazgatóság és kiivndeltségek szükségleteire 170.000 forint. Elnök: Megszavazza a tisztelt ház ez öszszeget? (Megszavazzuk \) Megszavaztatott. Wächter Frigyes jegyző (olvassa:) Törvények szerkesztésére 10.000 forint. Vidliczkay József: Tisztelt ház! A szőnyegen lévő tétel alkalmával szükségesnek tartom a tisztelt házat figyelmeztetni egy kétségtelen tényre, és annak alkalmából bátor leszek egy határozati javaslatot terjeszteni a tisztelt ház elé. A tény, melyet nézetem szerint senki sem vonhat kétségbe : az, hogy nagyobbszerü törvényhozási alkotásaink eddigelé nem igen sikerültek. Távol van tőlem, hogy a fönforgó tanácskozás körébe be akarnám vonni a politikát. Nem a politikai alkotásokról kívánok szólani, szólni fogok többi alkotásainkról. Ilyen például mindenekelőtt a nemzetgazdaság és némely részben a pénzügy körébe vágó, Austriávai kötött vám- ós kereskedelmi szerződés. Második alkotásként hozom föl a jelenleg fönálló polgári perrendtartást. Harmadikul említem a most, talán tegnap, vagy tegnapelőtt keresztülment kataszteri törvényjavaslatot; negyedik az ipartörvény sat. Ezek mind oly alkotások, tisztelt ház, melyeket sikerülteknek mondani nem lehet. Különösen a mi a legközelebb keresztülment kataszteri törvényt illeti: bátor vagyok a tisztelt házat figyelmeztetni azon nagy anomáliára, hogy midőn ezen törvényjavaslat ezelőtt néhány héttel szóban forgott: a tisztelt háznak azon tagja, ki a most fönálló kormánynak némileg történeti megalkotója, azt monda ezen törvényjavaslatról, hogy abban sok pénzért meglehet, hogy hasznavehetetlen munkát í'oguuk kapni, és ezen törvényjavaslat most mégis keresztülment. Én azt hiszem, tisztelt ház, hogy a ház emiitettem igen tisztelt tagjának, a mostani belügyminister urnák, az lehet és lehetett közelebb szándéka, hogy csak hadd menjen keresztül ezen javaslat: novella utján majd lehet a hiányain segíteni. Megengedem, hogy az adott viszonyok közt ez jó expediens lehet ; de tekintve a dolgot magasabb törvényhozási szempontból : hibás eljárásnak tartom, midőn megalkotunk egy törvényt már eleve azon szándékkal, hogy nemsokára novella által fogunk rajta segiteni. Törvényhozási politika szempontjából ezen eljárás mindenesetre hiányos. Mindezt, tisztelt ház, csak azért hoztam föl, hogy jelezzem azt, hogy hiányzik valami mostani állam- rendszerünkből, a mi, teljes meggyőződésem szerint, szükséges arra, hogy törvényhozási alkotásaink rendszeresek és sikerültek legyenek. Ez a valami lehet államtanács: lehet állandó codificáló bizottság, lehetnek az országgyűlésnek kiküldöttségei; de valaminek kell lenni, tisztelt ház. A mig ezen hiányon a magyar törvényhozás nem segít: addig alkotásai mindig ki lesznek téve annak, hogy hiányosak legyenek. Én ezt csupán és egyedül a helyes törvényhozási politika szempontjából hozom föl, és távol van tőlem, hogy ezt valami más kérdésnek tekintsem. De továbbá, tisztelt ház! én már a kornak azon érettségét értem el, hogy némileg beteljesedett rajtam a római költőnek azon intése: nil admirari; másrészről pedig annyira keresztény vagyok, hogy Pál apostollal tartok, a ki híveit arra intette, hogy vizsgáljanak meg mindeneket és tartsák meg a legjobbakat. Magyarország jelen helyzetét tekintve, mintegy divattá vált dicsőíteni a parlamentalis rendszert. Én nem akarok itt előadást tartani a parlamenti rendszernek akár hiányairól, akár hasznáról ; hanem azt hiszem, hogy csak a tiszta igazságot fejezem ki, midőn azt mondom, hogy a parlamenti rendszernek épen nem tartozik előnyei közé, hogy
