Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-345

210 345. országos ülés márczius 15. 1875. Azt méltóztatott az előttem szóló mondani, hogy nem lehet azt kívánni, hogy a nemzeti színház személyzete 14 jó előadást tartson. Hiszen most is két helyen játszik a nemzeti színház személyzete: Budán és Pesten. Egyébiránt, ha az opera el lenne különítve: a drámai személyzetet szaporítani kellene. Kisebb személyzet két annyi munkát, mint a mennyit most végez: bizonyosan nem végezhet. De akkor is kifizetné ez magát, s kifizetné a rá teendő nagyobb költséget. A volt belügyminister ur által összehívott enquéte munkálatát bátor vagyok figyelmébe ajánlani a mostani tisztelt belügyminister urnák. De igen kérem ismételve, hogy a superrevisionak rigorosus jogát saját magának tartsa fön; necsak föntartsa, hanem gyakorolja. Különben megszavazom a költségvetést. Degré Alajos: Jókai tisztelt képviselőtársam nagyrészben elmondta már azokat, miket én az igazgatásra nézve mondani szándékoztam. Én azon nézetben vagyok, hogy Beöthy tisztelt képviselőtársam oly dolgokat emiitett, melyek nem a ház elé valók, hanem a kritikába, a lapokba. Mert a szerep nemtudása és effélék ide nem tartoznak. Mi a különválást illeti, én e tekintetben tökéletesen egyetértek Jókai képviselőtársammal. Egyetértek pedig azért, mert a dráma csakugyan megszerzi magának a költségeket; de a mit ez szerez: fölemészti azokat az opera, fölemészti a rósz gazdálkodás, s fölemészti oly énekesek és énekesnők szerződtetése, kik, midőn még jő hangjuk, midőn még képesek énekelni, azt mondják: a művészetnek nincs hazája; de mikor hangjukat elvesztették: haza jönnek, és itten fölcsapnak 18.000 forintos hazafiaknak. Ez pedig olyan igazgatóság alatt megy, milyet Beöthy Ákos képviselő ur óhajt, hogy tudniillik az egészen független, számadás nélküli legyen De egészen más az, a mire én az igen tisztelt belügyminister ur figyelmét föl akarom hivni. (Halljuhi) Igen sajnálom, hogy a volt belügyminister ur nincsen itten, mert én hozzá szeretnék néhány kérdést intézni. {Halljuk!) Miután azonban ő jelen nincsen: én ezt a jelenlegi igen tisztelt belügyminister urnák figyelmébe ajánlom. (Halljuk!) A múltkori tárgyalások alkalmával itt valami telekvásárlási visszaélések kerültek szőnyegre. Ezen vitába belefolytak Huszár Imre és Dobsa Lajos tisztelt barátaim is, és a belügyminister ur azt mondta, hogy meg fogja vizsgálni a dolgot, és jelentést fog tenni a háznak. A volt belügyminister ur ki is nevezett egy enquéte bizottságot; de mindannak daczára, hogy Zichy Autal tisztelt képviselőtársam is oly értelemben nyilatkozott, hogy az enquéte-be vagy Huszár, vagy Dobsa barátomat, kik u ülésben fölszólaltak, mindenesetre be kell venni, ezen emiitett barátaim közül az enquéte-be egyet sem vett be. Elnök: Megengedi talán a. tisztelt képviselő ur, hogy azon észrevételt tegyem, hogy ez, a mit most méltóztatott fölemlíteni: talán inkább az ezután következő rovathoz tartozik. (Helyeslés.) Degré Alajos: Ha méltóztatik az elnök ur megengedni, miután én kétszer nem akarok beszélni, most mondom el, mit mondani akarok. (Halljuk*.) A minister ur, — mondom, — kinevezett egy bizottságot; de ez, ugy látszik, el akarta a dolgot simítani; (Derültség.) minthogy azonban a dolog igen zavaros volt és azt elsimítani nem lehetett; kiment tehát a bizottság a hely színére. Mindenekelőtt megnézte a szinpadot. A tudvalévőleg vászonnal van bevonva. Elővették a számlát, miután fölmérték a színpadot, és ugy találták, hogy a számlában egy harmaddal több vászon volt fölvéve, mint a menyit a színpad elfoglal. Ekkor aztán elővették az árakat; odahívták a műértőket és megkérdezték tőlük, hogy mennyit érhet azon vászon, melylycl a színpad be van vonva. A vászon, természetesen, egészen goromba volt; de oly magas áron volt a számlába fölvéve, hogy, a szakértő nyilatkozata szerint, azon az áron a legfinomabb rumburgi vászonnal is be lehetett volna vonni a szinpadot. Ott volt továbbá fölvéve 12 apródöltözet 35 írtjával. Alább ismét 12 apródöltözetnek elkészítéséért külön fölszámitás volt. Azt mondották, hogy hozzák elő azon apródöltözeteket. Azokat elő is hozták, azaz, hogy elhoztak két öltözetet, melyek posztóból voltak, és öszszesen körülbelől 35 irtot érhettek. Ezenkivül volt még négy apród öltözet oly szövetből, hogy mindössze alig ért 2 frtof; a többi hat pedig egészen hiányzott; ezekre azt mondták, hogy még nem készültek el; a számadásokban azonban már benne voltak az áruk, sőt már ki is voltak fizetve. De nemcsak ezen, hanem tömérdek más viszszaélés is volt még ottan, és azon emberek, kik ezen visszaéléseket elkövették, a helyett, hogy bűnvádi vizsgálat alá vonattak volna: szabadon bocsáttattak. Én csak arra vagyok bátor a tisztelt belügyminister urat figyelmeztetni, hogy akármilyen subventiot adunk, mindaddig, a mig igy fognak eljárni a subventioval, sehogy sem fogunk boldogulni. Én tehát mindezeknél fogva a legszigorúbb vizsgálatot és ellenőrzést kívánom. (Helyeslés.) Tisza Kálmán belügyminister : Én részemről a színház ügyeire nézve ez alkalommal valami nagyon részletes nyilatkozatot tenni nem akarok, nem is igen vagyok még azon helyzetben, hogy tehessek. Különben is a színház ügyeinek a dolog természete szerint elő fog kelleni a ház kebelében mi-