Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-345

• 208 345. országos ülés ministertől. Kérem a képviselő urat, méltóztassék azt bevárni; ha ez nem sikerül, — a mit nem hiszek, — módja lesz nyilatkozatát a legközelebbi alkalommal megtenni. {Helyeslés.) Elnök: Ennek következtében ugy látom, hogy a ház az erdélyi csendőrségre 386.000 forintot megszavazni méltóztatik. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa:) 9. Toloncz kiadásokra 1875-re . . . 18.000 forint, 1874-re ugyanennyi. Elnök: Elfogadja a ház? (Elfogadjuk!) A 18.000 forint e szerint megszavaztatott. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa:) 10. Életmentési dijakra 1875-re 1.700 forint. Elnök : Elfogadj ház? {Elfogadjuk^ Az 1.700 forint megszavaztatott, Szeniczey Ödön jegyző (olvassa:) 11. A nemzeti szinház segélyezésére: 1875-re ........ 44.000 forint, 1874-re ugyanennyi. Beőthy Ákos : Méltóztassék megengedni, tisztelt képviselőház, hogy a, nemzeti szinház érdekében néhány nagyon rövid, szorosan a tárgyhoz tartozó egyéni észrevételt koezkáztassak. Ugy vélem, nem szükséges szólni a nemzeti szinház hivatásáról, rendeltetéséről, sem azon szomorú körülményekről, a melyek következtében a nemzeti szinház a maga föladatát teljesiteni nem képes. E hajdan hires és fényes intézet ma már oly hanyatló állapotban van, hogy nem a legkellemesebb érzések azok, a melyek bennünket elfognak, ha oda belépünk ; az előcsarnoktól a színpadig tisztátalanság és rondaság ötlik szemünkbe, és azt lehet mondani, hogy egyetlenegy díszlet és jelmez nem olyan, a minőnek lenni kellene; az előadásoknál a szerep nem-tudások vannak napirenden, és a mi a legroszabb, az intézetnél majdnem egészen kiveszett a fegyelem érzete, a mely nélkül a vezetés, a szellemi és művészi vezetés képtelenség. Hogy ily körülmények közt szó sem lehet pontos , összevágó előadásokról, systematikus játékrendről, mely a közönségnél a kül- és belföldi jelesebb irodalmi termékek ismeretét sikeresen közvetítse. Egy szóval, tisztelt ház, a nemzeti szinház ma nem emeltyűje a nemzeti közművelődésnek. Évről-évre lejebb halad ez intézet azon szomorú lejtőn, a melyen megindult. Évről-évre megújulnak e házban az e tárgy körül keletkezett viták, melyeknél azon czél van öszpontositva: miként lehetne ez intézet állapotán segiteni; de évről-évre hiába. Én, tisztelt képviselőház, nem szándékozom nézeteket elmondani arra nézve, hogy mint lehetne e bajokon segíteni, — talán erre nem is volnék képes, s különben nem is az országgyűlés azon hely, hol a nemzeti színházról programmot mondjon el az ember; nem is akarok a kormány actiojának praejumárczins 15. 1875. dicalni: tökéletesen megnyugszom a belügyminister urnák tehetségében s erélyében; meit meg vagyok győződve arról, hogy a mit a szinház emelésére tehet, azt meg fogja tenni. Mindamellett ez érdemben a magam részéről két kérést akarnék hozzá intézni. (Helyeslés.) Az egyik az, hogy nevezzen ki mielőbb a nemzeti szinház részére egy intendánst. Jól tudom én azt, hogy az intendansi álláshoz a közvéleményben nincsenek kellemes emlékek kötve; azt hiszem azonban, hogy ez nem annyira az állásnak természetéből folyik, mely végre is a vezetésnek egységét képviseli; hanem folyik abból, hogy évek sora óta ez állást mindig oly egyének töltötték be. a kik lehettek különben nagyon kitűnő emberek, de föladatuk magaslatán nem állottak. Tudom én nagyon jól, hogy ez állásnak betöltése minálunk Magyarországon főleg azért jár nehézséggel, mert nálunk azon aestheticai műveltségit osztály, mely főleg ez állás betöltésére hivatva volna: nem oly nagyszámú, mint Németországban, a hol ez osztályban egy Laubét, Dingelstedtet stb. látunk. Azért, miután nálunk ez osztály nincs oly számmal : nem látok más módot, mint, hogy ha a szinház élére egy tehetséges egyént állítunk, a ki kiváló szellemi és egyéni tulajdonai folytán garantiát nyújt arra, hogy ezen állás kötelmeibe ép ugy bele fog tanulni, mint egy parlamentalis minister. Én óhajtottam mindig ezen állás betöltését és óhajtanám, hogy az fölruháztassék oly teljhatalommal, hogy a rend és fegyelem, a melyre ott oly nagy szükség van, mielőbb helyreállittassék. Ez az egyik kívánságom. A második az, hogy, nézetem szerint, a nemzeti szinház rósz anyagi viszonyainak tisztázására, azután a szükséges investitiók megtételére, és netalán uj szerződtetések eszközlésére, egy szóval: a szinház emelésére okvetetlenül nagyobb subventiora van szükség, mint a mostani. Belátom azt, hogy az ország jelen állapotában az országtól nagyobb subventiot kívánni nem lehet; ha pedig ezen nagyobb subventio meg nem adatik: szerintem a szinház elpusztul. Én tehát nem látok más módot, mint, hogy ha a belügyminister ur oda hatna, hogy ezen subventio azon összegből tétetnék folyóvá, a melyet urunk királyunk ő felsége kegyelmesen saját civillistájából művészi czélokra adományozni méltóztatott, (Halljuk!) Igaz, ugy vagyok értesülve, hogy ezen összeg az operaház építésére van szánva, a mely esetben nem volna az egész összeg disponibilis. Ennek én ugy látnám csak módját, hogy ha a jelen körülmények közt az operaház építése elhalasztatuék jobb időkre. (Helyeslés.) Én átalában nem voltam soha a külön operaház építése mellett; mert nem tudtam magamnak