Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-343

156 3Ía. országos üle§ után is föntartani kívánja. De azon alkalommal bátorkodom a tisztelt ház előtt egyúttal azt is meg­jegyezni, hogy a minisíerium nem tekinti ezen költ­ségvetést olyannak, melyhez az utolsó betűig ragasz­kodni kivan akkép, hogy minden összeget, mely abban megvan, a költségvetési év folyamában el is fog költeni; sőt kijelentettem, hogy kötelességének tartja a ministerium már a létező budget alapján is a jelen évben a lehető legnagyobb takarékos­ságot érvényesíteni. És hogy ebbeli szándéka iránt a ministeriuin tényleges garantiákat jelezzen a tisz­telt ház előtt: voltam bátor már akkor is megemlí­teni azon megtakarítások összegét, a melyet a mi­nisterium a jelen költségvetés keretén belől elérni reményi. Ebbeli szándékunk tettleges megvalósítá­sáról tanúságot teend a rainisterium a többi tárczák tárgyalásánál az által, hogy a költségvetésnél jelen­tékeny és nem merőben átfutó tételeire vonatkozó, hanem részben reális megtakarításokat képező tör­léseket is fog javaslatba hozni. E megtakarítások azon egy pár átfutó tétellel és elhalasztott költség­gel együtt csaknem megközelítik a 3,000.000 fo­rintot, Azt gondolom, a ministerium ezzel tényleg manifestálta és tényleg bebizonyította abbeli iuíen­tióját, melyről szólott akkor, midőn e költségvetésről először nyilatkozott. Most is azon az állásponton állok, hogy nem szabad a pénzügyi bizottság által megállapított kiadások végösszegének mérlegét emelni. De azt gondolom, hogy nem ütköztem bele ezen álláspontba akkor, midőn ellene nem nyilatkoztam a magam szempontjából az igen tisztelt eul tus minis ter ur indítványának, a ki azon positionak, a melynek meg­szavazását kéri a tisztelt háztól, ellensúlyozására egy másik positio leszállítását hozta indítványba. Ez az eljárás a parlament controlját schogysem zavarja meg, s igy e részben nem áll az, a mit Simonyi Ernő képviselő ur erre nézve megjegyzett. A ház határozza el, hogy a torna póttanfolyamra előirány­zott összeget 15.000 forintról leszállítja 9.000 fo­rintra, és a ház határozza el, hogy e rovat alatt fölveszi-e a 6.000 forintot, és igy a parlaraentális control szabadsága teljesen érintetlenül maradt; mert hisz — mint mondám — ezen tételeknek esetleges fölvé­tele a parlamentnek elhatározása következtében fog történni. Én tehát azon szempontból, hogy a cultusmi­nisterium budgetje ezen összeg fölvétele által nem növekedik, hanem ugyanaz marad, és azon re­ménységben, hogy a jövő évben a netán e czélra még szükséges több kiadásokat is lehetem! megfe­felelő megtakarításokkal ellensúlyozni: azon igen nagy czél tekintetbe vételével, mely ezen intézetnek mielőbbi fölállítását sürgeti, nem éreztem magamat följogosítottnak a tett inditványnyal szemben ellenző szavamat nyilvánítani. Hiszen az itt fölvétetni indit­márczlus 12, 1875. ványozott összeget bőven compensálják azon nagy megtakarítások, a melyeket még lehetséges lesz ezen költségvetésben tenni, és Zsedényi barátom, ki oly — mondhatnám — példanélkül álló szép te­vékenységet fejt ki épen e téren, ki e mellett a magánadakozások terén ez irányban oly véghetetlen szép példát mutat: leginkább fogja méltányolni azon fölfogást, hogy akkor, midőn oly nagyon fontos kul­turális czél megvalósításáról van szó, mely a mellett a költségvetés mérlegét nem alterálja, mert megfe­lelő megtakarítással compeusáítatik; gondolom, föl fog hagynia azon állításaival, hogy azon szempont, mely ez összeg megszavazása által érvényre jutna: ellentétben állana azzal, a melyet a inegtakaritás terén ezen ministerium elfoglal. (Tetszés.) Madarász József: Tisztelt képviselő­ház ! Minket, kik itt a szélsőbal oldalon ülünk, meg­támad a sajtó átalában azért, hogy a költségvetési vitát mindinkább húzni, halasztani óhajtjuk fölszó­lalásainkkal; de íme, megmutatta a tapasztalás, hogy noha majdnem egyhangúlag óhajtotta a ház elfo­gadni a cultusminister budgetjét; támogatólag föl­szólalt néhány képviselőnek nyilatkozata daczára, hogy közülök alig néhányan szólaltak föl a vita folyamán, mégis félóránál többet vont el, Ezt csak azért hoztam elő, mert vannak esetek, hogy azok, kik ellenünk szólalnak föl: nem látják a fát az er­dőtől. Igenis, az oktatásügyre fordított pénz oly költség, melyet, még ha önrokontársunk is ellenezné, kötelességünk megszavazni, és én szives őszinteség­gel megszavazom a 6.000 forintot. Szontagh képviselő ur azon előadására, hogy­anoknál is, mik helyesek és kedvesek előttünk, ipar­kodjunk 6—-10 ezer forintot megtakarítani; — én azt állitom, hogy azoknál, a mik helyesek és kedvesek: 20—30—100 ezer frtot sem szabad megtakarítanunk; hanem takarítsuk meg azoknál, a mik nem helyesek és mégis megszavaztattak. Nem helyes, — nem mondok mást, mint a mit az egész ország közösen egyetértve mond, — azon 180.000 forint, melyet önök megszavaztak a tanfölügyelőkre; ez tökéletesen kidobott pénz; ezt takarították volna meg önök, és azon 5—6 ezer, vagy több ezer forintot lehetett volna födözni. Én tehát, miután a tisztelt miuister ur meg­mutatta a födözetet tegnap, annyival inkább kész­ségesen szavazom meg a kívánt összeget, és azt hiszem, hogy önöknek is kötelessége a közoktatás ügyére, kiválólag pedig a nők nevelése ügyére a kivánt összeget, sőt még a többit is, a mit maga után fog vonni, megszavazni. (Helyeslés.) Kemény Mihály: Tisztelt ház! (Zaj. El­áll !) Nem fogok visszaélni a tisztelt ház becses figyelmével, csuk azt akarom elmondani, hogy én a leggyümölcsözőbb, legáldásosabb beruházásnak tar­tom azt. a mit a nevelésre fordítunk, és kétszeresen

Next

/
Thumbnails
Contents