Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-341

114 341. országos ülés mérczius 10. 187á. mány fejének tekintélye legyen, arra, hogy befolyást gyakorolhasson a törvényhozás tagjaira, a mennyiben ez szükséges: egyátalánfogva nem elkerülhetetlen az, hogy az országgyűlés tagjait a maga asztalánál lássa; vagy pedig egyébként mulattathassa, de külö­nösen a jelen szomorú viszonyok közt határozottan kijelentem, hogy az ily vendégeskedés az én néze­tem szerint illetlen: illetlen akkor, midőn az ország pénzéből történik, melyet a szegény adózó néptől gyakran végrehajtás utján vagyunk kénytelenek be­hajtani. De mindamellett, hogy a működési pót­lekot teljesen fölöslegesnek, körülménjeink közé nem illőnek tartom, nehogy igen sokat kívánván, semmit se érjek el a többségtől: arra szorítkozom, hogy e működési pótléknak alászáilitását kérjem. Ennélfogva a mi a rendes fizetést illeti, azt indítványozom, hogy az 20.000 forintról 16.000 forintra, a műkö­dési pótlék pedig 12.000 forintról 4.000 forintra szállíttassák alá. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Bobory Károly: Tisztelt képviselőház! Mint már az előbbeni költségvetések tárgyalásakor, ugy most is azt óhajtom, hogy a pótlékok, melyek a költségvetésben előfordulnak és a melyekre szük­ség nincs: takarékosságból eltöröltessenek. Mindeddig egyetlen egy példáját sem láttuk, hogy valamit meg­takarítottunk volna és igy igen örülök, hogy itt van az alkalom, hogy maga a ministerelnök ur adjon e tekintetben példát. Én ugyancsak a működési pót­lékot, mely ez előtt személyi pótlék ezimén szokott előfordulni a költségvetésben, kihagyatni kívánom. Elnök: Irányi képviselő ur egy indítványt tett, a mely a szavazás előtt mindenesetre fölolva­sandó lesz. Huszár Imre jegyző: (Üjra fölol­vassa leányi Dániel indítványát) Wenckheim Béla báró minister­elnök Én elfogadom azt a fizetést, a mely eddig systematisálva volt; azonban kijelentem, hogy sze­mélyemre nézve semmi ellenvetésein nincs az indít­ványt illetőleg; csak hogy utódomra nézve ahhoz nem járulhatnék. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Madarász József: Én azt hiszem, hogy — a mint már kijelentetett, — e költségve­tés csakis átmenetinek, időközinek tekintetik a mos­tani kormány által, s igy mindenben minél nagyobb takarékosságot fog a jövőre ajánlani. Éu elismerem azt, hogy a tisztelt minister urnák mostani fölszó­lalása is egész múltjával megegyező, és reménylem és hiszem, hogy ezentulra is az ország anyagi helyze­tének javítására áldozza tehetségeit; de ha igaz az, hogy ő a maga személyére nézve beleegyezik a fizetés kevesbitésébe, és ha igaz az, hogy a kor­mány e költségvetést csak átmenetinek tekinti, és a jövőre lehető legnagyobb takarékosságot akar eszközölni: akkor, uraim, önök a túloldalon fogad­ják el azon indítványozott összeget, melyet senki sem kicsinyel, és melyet semmi esetre sem kivan senki oly mértékben leszállítani, hogy az ne legyen elegendő a ministerelnök dijázására. Én tehát csatlakozom ahhoz, hogy most már ez évben vegye föl a költségvetésbe a tisztelt kép­viselőház a ministerelnöknek Irányi Dániel képvi­selőtársam által ajánlt rendes fizetését, és ha tet­szik, hozzá a pótlékot; noha én hajlandó lettem volna az egészet a rendes fizetésbe tenni ki. Ha önök nagymérvű takarékosságot akarnak eszközölni: akkor kötelességük tényleg bebizonyítani azt, a mit szóval mondanak. Ha az országnak — adja Isten minél előbb módja lesz, pénztára telve lesz arany­nyal ezüsttel, (Derültség.) igenis, nyílt dolgot kell mondani, — ha tele lesz Magyarország pénztára, ha nem lesz szükséges nyomorúan beszerzett fil­lérekkel födözni a kiadásokat: akkor lesz ideje azt mondani, hogy a magam részéről beleegyezek ; de nem fogadhatnám el utódaimra nézve. De még az or­szágnak pénzügyi helyzete oly nyomasztó lesz, mint most: én elvárom a tisztelt kormánytól és pártjától, hogy elfogadja Irányi Dániel képviselőtársam indít­ványát, a mely semmi esetre sem kívánja a minis­terelnök fizetését oly mértékben leszállitaui, hogy az ne legyen elegendő. Elnök: A ház szabályai szerint szavazásra a pénzügyi kérdéseknél mindig a nagyobb ajánlat te­endő föl. Kérdem tehát a tisztelt házat, hogy a ren­des szükséglet ezimén 75.180. forintban benn­foglalt minister Elnök: fizetést 20.000 forinttal és 12.000 tiszti pótlékkal, a melyre Irányi Dániel képviselő ur indítványt tett, méltóztatnak-e elfogadni. Madarász József: Bocsásson meg a tisztelt elnök ur, én azt hiszem, hogy különösen az ország költségvetési előirányzatának tárgyalásánál kezdhetnék a részletenkénti és egyenkénti szavazást; midőn ezt nem teszszük : bebizonyítjuk, hogy akarjuk, hogy a költségvetés minél hamarább végig tárgyal­tassék; de midőn egyes tétel ellenében adatik be indítvány: akkor méltóztassanak megengedni, hogy azon kéréssel járuljak a tisztelt elnök úrhoz, hogy méltóztassék a ministerelnök fizetését és pótlékát külön szavazás alá bocsátani. (Helyeslés a szélső balról.) Elnök: Szívesen teljesíteném a tisztelt kép­viselő ur kérését; de én már az előbb kimondani, hogy a kérdésben bennfoglaltatik a ministerelnök fizetése és pótléka is, mely iránt Irányi képviselő ur indítványt tett. Egyébiránt semmi észrevételem sincs az ellen, hogy ezen tétel külön bocsáttassák szavazás alá. Tehát föl fog olvastatni a ministerelnök fizetése és pótléka, a mely javaslatba hozatik, és azután méltóztassék arra szavazni. Mihályi Péter jegyző (olvassa a Ult­I ségvetésnek a ministerelnök fizetésére vonatkozó tételét.)

Next

/
Thumbnails
Contents