Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-313

54 313. országos ülés deczember 19. 1874. láb leszállítása szempontjából: mert különben az országnak tetemes része anyagilag tönkre fog menni. Most is azon nézetben vagyok, hogy ez irány­ban tenni kell. Hogy mit, erre nézve, mint előre­bocsátottam, elismerem, hogy a kérdés sokkal fon­tosabb, semhogy e fölött rögtönözve határozni le­hessen; épen azért ez alkalommal e fölött nyilat­kozni nem szándékozom. A kérdés tehát: hogy mily utón induljunk meg a teendőre nézve. Én beismerem, hogy hama­rább lehet czélt érni rendszeres helyzetben, rend­szeres viszonyok között: ha maga a kormány telje­siti az ily fontos viszonyok között kötelességét; de engedelmet kérek, ennek eshetősége, ennek lehető­sége megvolt már, még csak a figyelmeztetés sem hiányzott, hanem többször ismételten, föl lett a kormány figyelme erre hiva, (Helyeslés bal felől.) a nélkiü, hogy bármi is történt volna. Sőt emléke­zem, hogy midőn egy alkalommal e kérdés fölho­zatott; a kormány padjairól oly hangot hallottunk, hogy e tárgyban nem is igen lehet segíteni. (Igazi a bal oldalon.) Ilyen köridmények között, megvallom, hogy ha elismerem is, hogy a bizottságok eljárása nem lehet oly gyors, mint lehetne az egyes kormány tagok részéről, ha jóindulattal párosult energiával lépné­nek föl; de a jelen helyzetben az eddig tett tapasz­talatok után én részemről ahhoz, hogy bizottság küldessék ki, hozzájárulok. Csak miután a ház kebelében némelyek meg­ütköztek azon, hogy a bizottság iránti indítványban az uzsora szó előfordul, s az mondatott, hogy ugy látszik, hogy ez által már ezen bizottságot oda akarják utasítani, hogy az uzsora-törvény eltörlésé­ben keresse főleg és kizárólag a bajt : azt hiszem, hogy, miután magának az indítványozónak szándéka is, mint tudom, különben is nem ez volt: hanem csak az, hogy a kérdés átalában tanulmányoztassék, és ugy tétessék a háznak róla jelentés: én részem­ről azon indítványt következőleg kívánnám módosítani: Küldjön ki a képviselőház egy kilencztagu szakbizottságot, mely az igazság- és pénzügyminis­terek közreműködésével s szakértők meghallgatásá­val tegye vizsgálat tárgyává és tegyen jelentést az iránt: lehet-e és mi módon hatni arra, hogy a ha­zánkban oly roppant kamatláb lejebb szállittassék. Itt nincs megkötve sem a bizottság, sem a kormány keze, fölölelheti a kérdést ugy a hogy kívánja, s meggyőződéséhez képest jelentést tehet arról. Csak egy szót szeretnék még hozzátenni, hogy „mielőbb tétessék meg a jelentés." (Helyeslés a bal oldalon.) Csanády Sándor: Ghyczy pénzügymi­nister ur csak ismételte a Molnár előadó ur által mondottakat, óhajtván, hogy e kérdés fölötti intéz­kedés a kormány tagokra bizassék azon oknál fogva mert ha az illető minister ur fog előterjesztést tenni, a képviselőházban az ügy sokkal hamarább és sokkal könnyebben lebonyolittatik. Én nem osz­tozom e nézetben, nem azon oknál fogva, mert tud­juk, hogy ha az illető minister urak által adatik be valamely munkálat: az először egy szakbizottsághoz szokott utasíttatni, csakis azután kerül a ház tár­gyalása alá, ha a szakbizottság jelentését arra vo­natkozólag megtette. így pedig, ha elfogadtatik Tisza Kálmán képviselőtársam módositványa, tudni­illik, hogy egy szakbizottság küldessék ki, s az illető ministerek közbejöttével többek meghallgatása után terjesztessék a házba elő egy munkálat, a czélt sokkal hamarább és sokkal könnyebben elérjük, mintha egyenesen a ministerek által terjesztetett volna a szükséges intézkedések iránt a javaslat a ház elé. A tisztelt minister ur maga is elismeri szük­ségét annak, hogy a jelen nehéz pénzügyi viszo­nyok közt mentől előbb intézkedés történjék, s épen ezért csodálkozásomat kell kifejeznem a fölött, hogy már nem intézkedett e tekintetben ; mert hi­szen, ha figyelemmel kisérjük a minister urnák ez oldalról való fölszólalását: azt jogosan reméltük a minister úrtól, hogy tárczája elfogadása után első teendője lesz intézkedni Magyarország pénzügyei fölött, azonban csakis az ellenkezőről voltunk kény­telenek meggyőződni. Én tehát, tisztelt képviselőház ! a mint már emiitettem, igenis elfogadom Tisza Kálmán tisztelt képviselő ur által tett módosítást. Annyival inkább óhajtom pedig ezen pénzügyek mielőbbi rendezését, mert értesítve vagyok arról, miszerint a hitelintézetekhez is érkeznek oly kimu­tatások, melyekben 40—60°/ 0-ok vannak első he­j lyen betáblázva, (FölkiáHások: Sőt sokkal több is \) Simonyi Ernő: Tisztelt ház! Ha meg­j engedik, kijelentem azt, hogy, miután nekem más I czélom nem volt. mint ezen mindenki által elismert bajnak orvoslása: én részemről nem ragaszkodom í saját indítványomhoz, mihelyt a lényeg el van érve. [ Én a bizottság kiküldetését nem azon oknál fogva i kértem, mintha a ministerium iránt bizalmatlanság­| gal viseltetném; mert hiszen a ministerium hozzá­! járulását kívántam, azért: mert hittem, hogy a mi­nisterium hozzájárulásával sokkal előbb intézhetnék el ezen kérdést. De másrészt méltóztassanak meg­engedni, a ministeriumokban bizonyos elfogadott theoriákhoz szeretnek ragaszkodni és valószínű, hogy ugyanazon emberek fognának tanácskozni a minis­teriumban, kiknek mitiativája folytán töröltetett el az uzsora-törvény. Azok pedig, hogy magukkal ellen­kezésbe ne jöjjenek, hajlandók lesznek ragaszkodni előbbi véleményükhez. Különben is ; hogy baj léte­zik, fölismerte azt a ministerium is, hisz ugy az igazságügyminister ur, mint a pénzügyminister ur elismerte, hogy a baj nagy, orvosolni kell és pedig

Next

/
Thumbnails
Contents