Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.
Ülésnapok - 1872-332
orszaeos uies 1875, február 5-én Bánó József elnöklete alatt. Tárgyai: Kérvények bemutatása. A kormány válaszol Tormássv Mihálynak a Radna-lippai Marosliid vámja tárgyában tett interpellátiójára. Az 1875. évi költségvetés tárgyalásának folytatása. A kormány részéről jelen vannak: Bittó István, Ghyczy Kálmán, Pauler Tivadar, gróf PejacJievich Péter, gróf Szapáry Gyula, Szende Béla, Trefort Ágost, gróf Zichy József. (Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor.) Elnök: Méltóztassanak a jegyzőkönyv fölolvasását meghallgatni. Wächter Frigyes jegyző (olvassa a február 4-ik napján tartott ülés jegyzőkönyvét.) Elnök! Ha nincs észrevétel: a jegyzőkönyv hitelesíttetik. Időközben beérkezett Nagy-Várad város fölterjesztése a vidéki jogakadémiáknak szigorlat tarthatási joggal felruházása iránti. A kérvényi bizottsághoz utasittatik. A mai ülés jegyzőkönyvének vitelére Széll Kálmán jegyző urat kérem föl. Zichy Antal: Bátor vagyok a tabi hitel és segélyegylet kérvényét benyújtani, melyben a tervezett jövedelmi adónak reá szelídebb mértékben alkalmazását kéri. Elnök: A kérvényi bizottsághoz utasittatik. Zichy József gróf közmunkaminister: Tisztelt ház! Tormássv Mihály képviselő ur egy interpellátiójára fogok felelni. Annak oka, hogy az interpellatióra csak most vagyok képes feleim, egyszerűen az, hogy érdemleges választ reá máig nem adhattam volna, mert ez ügyben két megyei határozat s egy kormány-határozat hozatala volt szükséges, ügy gondolom, nem használt volna az ügynek, ha én azt válaszoltam volna, hogy az ügy tárgyalás alatt van; ma, hogy érdemlegesen •elintéztetett: az érdemleges választ megadhatom. (Halljuk!) A tisztelt képviselő ur azt a kérdést intézte hozzám: Tudom-e, hogy a Lippa és Radna községek közti álló hídon a gyalogosok után vám szedetik; és ha ez tudomásomra jutott, szándékozom-e ezen eljárást, mely az 1723-ik törvényezikk 15. §-ával ellentétben áll, megszüntetni. A tisztelt képviselő ur előtt bizonyára tudva van, hogy még 1810-ben boldogult Ferencz király által a nevezett két község közti forgalom tekintetéből egy privilégium bocsáttatott ki, melynek alapján a kincstár föl lett hatalmazva, hogy ott. kompot, esetleg hajóhidat állítson föl; egyszersmind meghatároztatván, hogy az illető vámdijszabályzatot a két határos Arad- és Temesmegye fogják megállapítani. Később, midőn a forgalom fejlődött, állandó liid építésének szüksége állott be. 186(i-ban a kincstár bizonyos Misztics Arzén örököseivel szerződésre lépett, melynek alapján ezen örökösök egy álló híd fölépítésére kötelezték magukat, s viszont föl lőnek jogosítva, hogy ezen hídon az akkor fönállott, a császári királyi kereskedelmi ministerium által 1855-ben megállapított vámtételeket 25 évig szedhessék. Ezen Misztics Arzén örökösei azonban nem feleltek meg kötelezettségüknek, a hidat nem építették föl, s ennek következtében a magyar kincstár 1872-ben a szerződést átruházta bizonyos Grosz Sándorra, a ki kötelezettségének meg is felelt, a mennyiben a hid fölépíttetett. Már a híd fölépítése alatt Aradmegye azon kérdést intézte a ministeriumhoz, hogy a vámdij szabályzat meghatározása miként fog történni; hasonló kérdést intézett Temesmegye is, azon megjegyzéssel azonban, hogy magának vindicáíja a vámdijszabáryzat megállapításának jogát. Erre 1873-ban a ministerium részéről azon felelet adatott, hogy a régi szokás szerint a két megye
