Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-330

298 330. országos ülés február 3. 1875. ki által, minthogy ő egyszersmind a törvényhatóságnak elnöke: létre lehet hozni mint kapocs által. a kellő érintkezést, és biztosítani a kellő öszhangzatos működést, a törvényhatóságok választott, és a kormány kinevezett közegei közt is. (Helyeslés.) Lehet szerintem helyesen szabályozni jobban, mint ma van az ellenőrködést, mert az én meggyőződésein szerint, teljesen sikeres ellenőrködést oly közegek nem gyakorolhatnak egymásra, melyeknek egyikétől — az ellenőrizni tartozótól — az ellenőrizendő eredetét veszi; vagy még olyak sem, melyek mindketten egy közös eredettel bírnak. Én csak ugy képzelek sikeres ellenőrködést, ha a törvényhatóságokban lévő kormányközegek eljárása választott autonóm testület ellenőrködése alatt lesz, és ha az egyéb teendőkre nézve megszorítandó főispán hatásköre az ellenőrség szempontjából kiterjesztetik, és sikeressé tétetik szemben a választott tisztviselőkkel. (Élénk helyeslés) Az igazságszolgáltatásra nézve meggyőződésem az, hogy elég drágán fizettük meg eddig is a theoriákon tulságig nyargalást. (Derültség bal felől.) Ideje lesz visszatérni. Elmentünk oda. a hová egy állam sem ment el. a magában helyes elvnek a közigazgatás és igazságszolgáltatás elválasztása elvének tulhajtásában. mondom elmentünk oda: a hova eddig senki sem ment. És mi az eredmény V Átalános a panasz nem az ellenzék részéről csupán; de minden, oldalról, hogy az igazságszolgáltatás roszabb, mint volt. milliókkal és milliókkal többe kerül, és mellesleg, mintegy visszagondolva a közigazgatásra, megjegyzem, hogy bár nálunk a tömeges kinevezéseket (Halljuk! Halljuk\) egy oly férfi eszközölte, ki hogy mennyire méltányoltatik, mutatja az, hogy jelenleg a ministerElnök: székben ül: mégis ezen kinevezéseknek védelmére, ma legalább senki még csak nem is gondol. (Derültség bal felöl.) és mert igazságos szeretek lenni, hozzáteszem még azt, hogy bízattak volna, vagy bízatnának az ily tömeges kinevezések bárkire: nem tartozik a lehetőségek közé. hogy azok jók legyenek. (Ügy van! bal felől.) Mondom tehát: térjünk el a túlságos theoriáktól: engedjük meg. hogy az alsóbb fokokon ugyanazon közegek bizonyos esetekben bizonyos meghatározott összeg erejéig intézhessék el a peres ügyeket, a kik a közigazgatással foglalkoznak. így az államkincstár nagy összegeket takaríthat meg, ha nem is rögtön egy pár év alatt; és e mellett a népet oly helyzetbe hozzuk, hogy kényelmesebben fogja magát érezni tudván, hogy saját ügyeit egy és ugyanazon helyen, sőt ha a dolog jól rendeztetik, legtöbb esetben helyben és kevesebb költséggel intézheti cl. E mellett még fiscalis szempont is szól, mert az adóképességet növeli, azon összeggel, a melyet a nép ily módon megkímél. Megjegyzem, hogy én is igen szívesen veszem segítségül a békebirói intézményt: csak nem tartom az egészet, egyedül kizárólag arra fekíethetőnek; mert míg meg vagyok győződve, hogy ha az kellő hatáskörrel behozatik, ki fogja magát nőni hazánkban | életképes intézménynyé: attól félnék, hogy ma, ha | csak a közigazgatási tisztviselők némelyikét föl nem j ruházzuk hivatalánál fogva a békebirói jogkörrel, j sok helyen nem fognak kellő számmal találkozni. ! (Ugy van !) Hogy a vasutak czélszerübb csoportosítására szükség van, azt mindnyájan tudjuk, és itt csak a legnagyobb erélylyel való föllépés az, a mit hangsúlyozhatok, és nem tagadhatom meg, hogy fölemlítsem, hogy igenis meg kell kimélni minden jogos érdeket ezen szempontból; de akkor, midőn az állam oly nagy kamat biztosítási összegeket fizet: kelt hogy ezen kíméletnek is meglegyen a határa nálunk is. midőn oly állam, a mely kamatbiztositásra soha mit sem adott, hol a vasutak magán-vállalkozók által építtettek; mondom, midőn még oly államban is, mint Anglia, mikor az állam érdeke kívánta: hatalom szóval beleszólottak a teendőkbe. Az államvasutakra nézve a bérbeadást oly eszköznek tartom, a melyhez nyúlni kell: ha semmi más nem segit; de csakis ekkor kell hozzányúlná. És megvagyok győződve, hogy ha azok, a kik ezen vasút ügykezelését ma vezetik, tudni fogják, hogy ha nem képesek oly módokat ajánlani, és oly eljárást követni, a mely által ezen vasút ha nem is nagy, de tisztességes jövedelmet adjon: ezen vasút haszonbérbe fog adatni, midőn természetesen az állam kikötheti ugyan, hogy tisztviselői átvétessenek; de nem kötelezheti a bérbevevőt, hogy a bizonyos idő alatt képtelennek bizonyult tisztviselőt is megtartsa, fognak módot találni a jövedelmek emelésére. Hasonlag egy kérdés, a melyre nézve egyet kell érteni azoknak, a kik együtt működni akarnak, melyre nézve röviden óhajtom jelezni nézetemet: a vám és kereskedelmi szövetség kérdése. Én barátja voltam mindig, s barátja vagyok ma is a szabad kereskedés elvének, s bajaink forrását nem abban I keresem, hogy a vámszövetség a szabad kereskedés I elvének hódol; hanem abban keresem, hogy az ugy lett megkötve, hogy mi nem részesülünk, legalább nem kellő mértékig a szabad kereskedés előnyeiben; de részesülünk mindazon hátrányaiban, a melyekkel, | mint minden intézmény, az is jár, azaz, az által, J hogy a közös vámterület határain fönállő vámtéi telek némelyike protectioja alá vévé az osztrák ipart, megfosztatunk azon előnytől, hogy azon czikkekefc onnan vehessük, a honnan a szabad kereskedés mellett legolcsóbban kaphatók lennének és midőn az osztrák ipar termékeit, és pedig a külső vám által némileg védett termékeket minden vám nélkül engedik hozzánk behozatni: a szabad kereskedésnek minden lehető hátrányaiban részesülünk, mert iparunk