Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-330

292 330. országos ülés február 3. 1875. volna az inditványnyal és tervezettel előlépni, (Ugy van\ bal felöl. Itt van a közmunka kérdése. Évek öta foglalkozott vele a ministerium és mindenki tudja, hogy az egyes adótételek, illetőleg az adótételi egységek emelése nélkül, a kijátszásnak lehetetlenné, és a fölhasználásnak jobbátétele által, igen nagy összeg legalább két millió forint lett volna az ország javára megtakarítható. Azonban e téren nem történt semmi. Itt van a vám és kereskedelmi szövetség kérdése. Ha a ministermmnak 1872. év végén, midőn a kikötött öí év lejárt, eszébe jutott volna az ország érdekébén élni a neki adott joggal: e szerződés már 1873. év második felében vagy meg lett volna javítva azon egyezség ránk nézve sérelmes pontjaiban, és 1874-ben már számokban vettük volna hasznát ezen javításnak; vagy ha ez nem sikerült volna: letelt volna a fölmondási idő 1874. közepéig, és a megjavított viszony ma már egy positiv tételét képezné a költségvetésnek. (Helyelés bal felől) Akkor ezt nem tették; de nem tették 1874-ben sem, pedig ha 1874-ben kezükbe veszik, már most is elérkeztünk volna a fölmondási időhöz, s a nem sikerülés esetében 1875. év másik felére letelt volna azon év, melyben reménységem szerint ujabb egyesség alapján megtörtént volna a javítás, de a nem sikerülés esetében előtérbe lépett volna a jog máskép intézkedni, s ime leghitelesebb forrásból tanultuk meg tegnapelőtt, hogy e tekintetben ismét semmi komoly lépés nem történt: pedig ha megtörtént volna, legalább 18 76-ra érvényesíthetők lennének a javítások. (Helyeslés bal felől.) Én helyesnek tartom, hogy ily kérdésekben a ken skkdelmi kamarák megkérdeztessenek; de nem tartom helyesnek, hogy egynémelyikének be nem érkezett felelete miatt az ügy elintézése eladóztassék. Őket megkérdeztetni, a feleletek beadására határidőt kitűzni, s ha ekkor nem érkeznek be. intézkedni : ez a ministerium teendője. Vegyék tekintetbe ezt is, minő helyzetben vannak azon kereskedelmi kamarák. Azt hiszem igen kevésnek volna kedve azt mondani — összeállításukról most nem akarok beszélni, — hogy jól van itt minden, mert akkor meggyőződése, tapasztalata ellen szállana; azt hangsúlyozni pedig, hogy rosszul van, hogy változtatni kell, — akkor midőn ezen kereskedelmi kamarák tagjainak hitele legnagyobb részben egy az országon kivül levő intézettől függ : — természetessé teszi, hogy tartózkodnak. (Helyeslés bal felől.) És, uraim, itt van a bankkérdés. Erre nézve azt hallottuk a tisztelt pénzügyminister úrtól, hogy azzal még foglalkozni sem volt ideje, s egyátalábam a hitel-ügygyel foglalkozni a tisztelt ministeriumnak nem volt ideje. Midőn hónapokkal ezelőtt javaslatba hozatott, hogy kellő óvatossággal a meglévő pénzintézetek alapján menjünk segítségére az adózóknak, legalább azoknak, a kik a hitelt megérdemlik, hogy adójukat 30 — 50—60—100%-nyi pénz helyett 8—10°/

0-nyi pénzzel tudják fizetni : ezt megtagadták. Pedig, szerintem, a mindenki által annyira kiemelt uzsora bajain segíteni valósággal gyökeresen csakis ugy lehetett volna és csakis ugy fog lehetni bármikor: ha arról gondoskodunk, hogy a péaz is áruezikk, a kereslet és kínálat közti arány javuljon. Most halljuk, — az igaz még csak hallomás, meglehet nem alapos, — hogy a hitelt érdemlőkön a főispánok utján (Bal felől: Hall jaki) más fél milliónyi összeggel kíván a kormány segíteni. (Fölkiáltások bal felől: Kortesfogás 1) Nem mondom, hogy ez is nem nyújthat némi segélyt, kivált, ha a tisztelt ministerium, — ugy, a mint amaz érintett indítvány tételekor mondva volt,— ha elégtelennek találja ezen összeget: kész lesz a segély mennyiségét nagyítani. De mégis igen furcsa, hogy az, a mi a nyáron nem lehetett, a mi nem lehetett a nagy kölcsön megkötésekor megbízható pénzintézetek közvetítésével: az most, mikor a választások közelednek, megtörténhetik a főispánok utján. (Élénk helyeslés bal felől.) Ha ezekhez, tisztelt ház, mik történtek és nem történtek, hozzáveszszük, hogy az igen tisztelt kereskedelmi minister ur azt mondta beszédében , hogy a kormány nem állhat elő programmal, tervvel az ország ügyeinek rendezé e iránt, mert most első a pénzügyekrendezése, miből azt keli következtetnem, hogy a míuister ur és társai azon nézetben vannak, hogy ezen kettő két különálló dolog, hogy az egyik a másik nélkül lehető: akkor igazán meg kell győződnöm, hogy, a mint a múltban nem tették azt, a mit tenni kellett volna, ugy a jövőben sem fogják azt tenni, mert már maga a teendők iránti íöifogásuk helytelen. (Igazi Ugy van! bal felől.) Ha már ez a meggyőződésem, — mini előbb mondám, — mintán egyetértek azokkal, kik a házban hangoztatták, hogy nincs elvesztegetni való időnk : azt tartom, kötelességem volt odahatni, oda ügyekezni, hogy ezen kormányt egy más, egy olyan váltsa föl, melytől a bajok orvoslását reményleni lehet; s épen ezért nem lett volna czélszerü elvesztegetni azon talán egy pár hónapot, mely az apropriatio kérdésének föltevéséig még el fog telni. De, tisztelt ház, volt erre és van erre még egy más okom is. Én részemről, ha mások e ház tagjai közül helyesebbnek fogják látni, és ott fognak a ministerium ellen erélyesen föllépni: bizonyosan — történjék ez akár az uj adótörvényeknél, akár az apropriationál, — ott leszek előbb kifejezett meggyőződésem alapján; de nem tartottam volna helyesnek, hogy elfogadva előbb a budgetet a részletes tárgyalás alapjául, csak akkor, midőn a födözet, midőn