Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-328

328. országos ülés január 30. 1875. 261 •<ez törvénytelenség. Az régi sérelem volt a föuállott udvari kanezellária irányában is, hogy annyiszor föl­kérték a pöröket re integre servata. Most oly decretmnokat nem bocsátanak ki; de a törvényszékektől kérik föl a pöröket. pedig ezt tenni nem szabad; semminemű pörben nincs meg­engedve a betekintés a ministeriumnak mindaddig: a mig-az el nem döntetett; ha pedig a pör már eldöntetett: csak olyan véleményt adhat a niinis­teriiun, mint bárki más; de addig nem. Az igaz­ságügyministerium tehát, nézetem, szerint fölösleges; én azt óhajtanám, hogy a kormány többet bízzék a nemzetbe, többet bízzék a népbe, és többet bizzék a helyhatóságokba. Az egy rettenetes nagy csalódás, hogy a magyar megyékben semmi tekintetben sem lehet meghízni. Azon megyék, melyekben önök meg­bízni nem tudnak: azok tartották föl ezer évig az országot, melyet önök hét év alatt tönkretettek; (Igaz! a szélső bal oldalon.) és önök mernek most ezen megyék ellen beszélni? Én kívánom az önkormány­zatot teljes autonómiával és nem kívánom azt tá­volról sem, hogy oly messze terjedjen a törvényha­tóságok hatásköre, hogy oly indítványok hozassanak be a képviselőháznál, hogy például törvényt alkos­sunk Budapest főváros közgyűlésének határozatához képest, és ezen indítványt aláírja egy nunister : épen az igazságügyminister. (Éljenzés a szélső bal oldalon.) Ennyire nem kívánom kiterjeszteni a törvényható­ságok jogát és hatáskörét; hanem teljes autonómiát kívánok számukra biztosítani, és legyenek meggyő­ződve, hogy azoknak épen ugy érdekükben van Magyarország fölvirágozása, mint bárki másnak. Igen szükségesnek tartanám azt is, hogy a mértéktelen uzsora megszüntetésére vagy meggátlá­sára valami tétessék, és e tekintetben igen nagy megelégedéssel hallottam Sennyey Pál tisztelt képvi­selő úrtól, hogy erre igen nagy subyt fektet. Én is népünk nyomorát nagy részben ennek tulajdonítom és ebben a jövőre nézve nagy veszélyt látok rej­leni. Tisztelem én a íheoriákat ott. hol a gyakor­lati élettel összevágnak; de megvetem ott, a hol azok a gyakorlati élet által megczáfoltatnak. Én áldozatkészséget is kívánok azoktól, a kik az állam pénztárából bármi czimen jövedelmet húznak; ezt mái régen szóba hoztam a pénzügyi bizottságban. Én nem elégednék meg 5°/ 0-el, mint azt Móricz Pál barátom ajánlotta, hanem 10°/ 0-ot állapítanék meg, már azon oknál fogva is, mivel 3 évvel ezelőtt ennyi­vel, sőt többel is emeltetett föl az alsóbb hivatal­nokok fizetése, Ha ezt most tőlük két-három évre elvonjuk, a inig ezt a szükség kívánja: megengedem, hogy elviselni nehéz, de most, midőn az élet nem is olyan drága, mint a minő volt akkor, midőn ezen összeg drágasági pótlékként megszavaztatott nekik, nem elviselhetetlen. Mikor a hivatalnokok megadóz­tatásáról vau szó: a ministerek mind fölzudulnak mondván: ez igy. meg amúgy nem lehet; de ha a nép megadóztatásáról van szó: akkor lehetséges. Pedig méltóztassanak megengedni, hogy az adózó népnek legnagyobb része — nem mondom, hogy mindenik, mert vannak köztük nagy urak is, — igen nehezen nélkülözi azon pénzösszeget, a melyet adó fejében fizet. Nem akarom a tisztelt ház figyelmét hosszasab­ban igénybe venni; (Halljuk'.) hanem kénytelen va­gyok egy pár dolgot csak igen röviden megemlí­teni. Én azt hiszem, hogy az adóhátralékoknak be­hajtásától, tehát azoknak adójából, a kiknek névso­rát hiába sürgetjük oly hosszú idő óta : nagyon szép jövedelmet húzhat az állam. (Igaz! bal felől.) és ha a bérhátralékosok névsorát is közzétennők: abból valószínűleg kitűnnék az, hogy közülök sokan ké­pesek megfizetni hátralékukat; ha nem is egyszerre az egészet, mivel az az állam jószágainak mintegy három évi jövedelmét teszi, hanem részletenként. Én kívánom azt, hogy oly kérdések, a melyek évek óta jövedelmezhettek volna az államnak, ne ha­gyassanak függőben. Már évekkel ezelőtt fölhoztam a házban a déli vasút kérdését, a melyre az mon­datott, hogy van egy szerződés, a melyet törvé­nyesnek ki sem akar elismerni. Később a ház elé terjesztetett az De, és az a pénzügyi bizottsághoz utasíttatott a ház által. A szerződés már évek óta van a pénzügyi bizottságnál; de eddig még véle­ményét nem adta be. A körülbelül 110 mértföldnyi hosszú déli vasút tehát Magyarországnak egy kraj­czárnyi adót sem fizet; holott más hasonló hossza­ságu pályák milliókat fizetnek. Ha mi csupán mel­léktekintetekből, melyeket itt a házban senki sem mer bevallani, milliókat ajándékozgatunk : akkor természetes, nem marad más hátra, mint itt is al­kalmazni a sajtót, és addig sajtolni a beteg vérét, míg összeroskad. Ezt én, tisztelt ház! valóban ko­molynak, és ha nem kétségbeejtőnek, minden esetre veszélyesnek tartom hazánkra nézve, és azt hiszem, hogy ugy ezen, mint a túloldalról történt fölszóla­lásoknál, mondhatom egyhangúlag kimondatott ezen házban: hogy ezen állapotnak a rósz kormányzat az oka. Én azt tartom, hogy az országgyűlésnek első kötelessége volna: fölvilágosítani ő felségét az ország állapotáról; mert az teljes lehetetlen, hogy ő föl legyen világosítva Magyarország állapotáról és a Magyarországban uralkodó hangulatról; mert az nem lehet, hogy a fejedelem azon népnek ellen­sége legyen, a mely fölött uralkodik. Én, tisztelt ház, nem fogom tovább igénybe venni becses idejét, sőt igen nagy köszönettel tar­tozom, hogy ily hosszas, unalmas beszédet végig méltóztatott hallgatni, bátor vagyok röviden kije­lenteni, hogy mindazoknál fogva, melyet előterjesz­tettem, a beterjesztett költségvetést a részletes tár­gyalás alapjául nem fogadom el; ellenben magam

Next

/
Thumbnails
Contents