Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-327

327. országos ütós január 23. 1875. 23L Tudom én, hogy vannak, a kik a vámkö­xösség megszüntetésének, illetőleg a külön sorom­pók fölállításának nem barátai: azért mert azt állítják, hogy ha Magyarország Austria irányában is állítana vámokat s az osztrák iparczikkekre is vetne vámot, viszont Austria Magyarország nyers terményeit terhelné meg. Ámde ez ellenvetés az én véleményem szerint alaptalan: alaptalan azért: mert nem hiszem, hogy az osztrák kormány elég rövidlátó lenne, hogy azon nyers terményeket drágítsa meg, a melyek az osztrák gyárak élelmezésére elkerülhetlenül szüksé­gesek, és ez által az osztrák gyártmányok verseny­képességét tegye semmivé. Ha ezen megtakarításokhoz, ezen jövedelmi többlethez még hozzágondoljuk azon megtakarítá­sokat, a melyeket saját belszükségleteinknél tehe­tünk, és a melyeknek elsorolásába ez úttal nem bocsátkozom, de a melyek, véleményem szerint, leg­alább 5—6 millióra bizton tehetők: akkor a meg­takarítás, a jövedelmi többlet 26 — 28 millióra emelkedik. Nem fogom, tisztelt képviselőház, ezenkívül azon ujforrásokat, elsorolni, melyek államjövedelmeink foko­zására még fölkeresbetők, s nem fogom kutatni az eszközöket sem, melyek ezen kincsforrások megnyi­tására szükségesek; csupán egyet, talán a legfőb­bikét lehetetlen szó nélkül hagynom : az önálló bank fölállítását. A tisztelt péazügyminister ur tegnap­előtti beszédében az önálló bank fölállításának egy akadályát emiitette föl, a mely szerinte a valuta rendezetlenségében található föl. Ha arról volna szó, hogy oly bankot állítsunk föl, mely a maga pénzjegyeit minden órában arany és ezüstért beváltani kész, minő elismerem a legczélszerübb volna: akkor a tisztelt péuzügyminister urnák nehézsége bizonyo­san figyelemre volna méltó. De midőn azt látjuk, hogy az osztrák nem­zeti bank pénzjegyei kényszer folyammal bírnak, és bírnak Magyarországon ; midőn azt látjuk, hogy Olaszország, hogy Francziaország, hogy az éjszak­amerikai egyesült államok szintén kényszer-forgalmú pénzjegyekkel élnek: akkor a kényszer forgalmú pénz­jegyek Magyarországon is biztosan elfogadhatók, -épen ugy, a mint elfogadhatók az osztrák nemzeti bank pénzjegyei. És én még nem hallottam akár osztrák, akár franczia, akár olasz, vagy amerikai polgár szájából azt, hogy mindaddig, míg oly pénz­jegyeket nem bocsáthatnak ki. melyek minden órán arany-ezüst készpénzért válthatók be: a létező ban­kokat be kelljen zárni. így látván egyrészről, tisztelt ház, a közösügyi kiadásokat, és ily színben másrészről Magyarország függetlenségének alapján az eredményeket : lehe­tetlen, hogy azon költségvetést, mely előttünk fek­szik, a részletes tárgyalás alapjául elfogadjam. Nem fogadom először el azért, mert a közösügyek alapján szerkesztetett; nem fogadom el azért, mert uj tete­mes terheket foglal magában, melyeket a nemzet meg nem bír; nem fogadom el azért, mert még az esetre is, ha ezen terheket elvállalnék : az ország pénzügyeinek rendbehozása nem remélhető. És nem fogadom el végre azért, mert oly kormány terjesz­tette elő, a mely azonkívül, hogy maga is közös­ügyi alapon áll, azt még szilárdítani is törekszik; oly kormány, mely az ország terheit nem alább­szállítani, hanem uj adókkal szaporítani akarja; oly kormány, mely a nemzetnek lényeges érdekeit ide­gen érdekeknek, párturalomnak rendeli alá; oly kormány, a mely iránt a bizalom megszűnt, kihalt és elenyészett; kihalt és elenyészett még saját párt­jának független elemei kebelében is. (Helyeslés szélső' bal felől.) Olyan kormány, a melytől a haza nem vár többé semmit, és nem reményi semmit. De van mégis egy szolgálat, melyet vár önöktől : az, hogy állásaiktól mielőbb megválva, azoknak enged­jék át helyeiket, kik az ország függetlenségének alapján — mert csak ezen lehet az ország bajait megorvosolni — készek is, képesek is. Ne késsenek uraim e szolgálattal, nehogy a szigorú ítéletet, me­lyet máris mond fölöttük a közvélemény, még szi­gorúbbá tegye az utókor; nehogy, — a mitől Isten óvjon, — ha sülyedésünket bukás követné, önöket i? a sírásók közé sorozza a történelem. A költségvetést, ismétlem, részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. Az okok, melyek erre indítanak, a következő határozati javaslatban foglalvák össze, melyet ezennel barátaim és a magam nevében a tisztelt ház asztalára letenni szerencsés vagyok. Határozati javaslat. (Olvassa:) Tekintettel arra, hogy az előterjesztett költség­vetés az 1867-iki közösügyi alapon készült, melyet alólirt és elvtársai, minthogy az ország független­ségével ellenkezik s a nemzetnek ugy a jelen­ben fejlődését akadályoztatja, mint biztosságát a jö­vőben veszélyezteti, nem föntartani, de eltörölni óhajtanak. Tekintettel arra. hogy ezen költségvetés által oly nagy terhek hárulnának a már-már kimerült nemzet vállaira, minőket az meg nem bir. Tekintettel arra, hogy még ezen roppant terhek elvállalása mellett is, melyek alatt az egyesek ösz­szeroskadnának, az ország pénzügyeinek rendbeho­zatala nem reménylhető. Tekintettel végre arra, hogy oly kormány ter­jesztette elő ezen költségvetést, a mely — azonkívül, hogy közösügyi alapon áll, sőt azt szilárdítani tö­rekszik, míg egyrészt uj meg uj terheket ró a nem­zetre, addig a szellemi és anyagi erejének fejlesz­tésére szükséges eszközöket megtagadja tőle, s egyéb tekintetben is az ország javát hol idegen érdekek­nek, hol saját párturalmának föláldozza, s annál­fogva az ország ügyeinek vezetésére nem lévén méltó„

Next

/
Thumbnails
Contents