Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-327

228 327. országos ülés január 29. 1S75. nek és szükségesnek tartom. És itt ismét azon óhajtásomat fejezem ki, hogy ezen hátrányok repa­ratiója után azon különben nagy előnyök, melyek a vámszövetségnek föntartásában léteznek, a nemzet­nek megóvassanak. Még csak kettőt kívánok megemlítem. (Hall­juk \) Első az, hogy van ez ország nemzetgazdá­szati érdekeinek egy rákfenéje, mely az uzsora ké­pében a ruralis népnek létét veszélyezteti, s melyet, ha nem lehet máskép, a theoriák árán is ki kell vágni, ki kell irtani. (Élénk, tartón tetszés.) Más népeknél is megfordult a példa, hogy az uzsora­törvények eltörlése után, ha oly nagymérvű bajok mutatkoztak, melyek, úgyszólván, egyenlő jelentősé­gűek a vagyon expropriatiojával, confiscatiojával : visszatértek az előbbi ösvényre, és az uzsorának bizonyos tekintetben ujabb korlátokat szabtak, és itt, a mint én tudom, nem tapasztalták azon ve­szélyt, melytől nálunk félnek, hogy a reális és solid tőkét ilynemű intézkedések által megfélemlítették vagy elriasztották volna. A solid tőke nem keresi, sőt iszonyodik az ilyen elhelyezésektől; itten nem any­ujára a tőkeforgalom érdekéről, mint inkább oly üzérkedésekről van a szó, melyeket, méltóztassanak megbocsátani, bármily államban megtűrni, vagy a törvény oltalma alá helyezni lehetetlen. (Helyeslés.) A másik, mit megemlíteni kívántam, a docksok és a raktárak Pesten való fölállításának kérdése. Sokat tettünk Pest fővárosért és méltán; mert, a mit a fővárosért teszünk, azt az ország érdekében és a provincziák érdekében teszszük. De egyet el­mulasztottunk, és ez, szerintem, a legfőbb: tudniillik az állam oltalma és közvetítése mellett létesíteni a közraktárakat, melyek a fővárosnak nagy mértékben lesznek képesek biztosítani azon előnyt, melynél fogva geographicus helyzetéből folyólag arra van hivatva, hogy a világ, de különösen a kelet for­galmának közvetítője legyen. Tartok tőle, hogy ha még sokáig késünk e kérdés megoldásával, a másutt ez irányban máris nagy mérvben megindult intéz­kedések éreztetni fogják hatásukat, s az egyszer elterelt forgalmat visszaterelni nem leszünk képesek. (Élénk helyeslés. Fölkiáltás: Máris elkéstünk!) És így, tisztelt ház, végére értem szerény elő­adásomnak, melynek hosszas voltáért ismételve bo­csánatot kérek. (Halljuk]) Igyekeztem kimutatni, hogy egyoldalú eszközök, ha helyesen választatnak is . meg : bajainkból nem fognak bennünket kise­gíteni, és hogy csak minden eszköznek, minden té­nyezőnek együttes és rendszeres kihasználása és föl­használása menthet ki a bajokból. Részleteket és számokat idézni nem tartozik az átalános vita ke­retébe, és ennek követksztében azzal fejezem be előadásomat, hogy e haza szolgálatának födözése a budget tárgyalásának mielőbbi befejezését igényel­I vén, az állami költségvetést a részletes tárgyalás I alapjául elfogadom. (Hosszasan tartó élénk éljenzés /) (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Irányi Dániel: Tiszteit ház! Az állás­pont, melyet a költségvetés irányában elfoglalok. oly távol esik attól, melyet az előttem szólott kép­viselő urak foglalnak el, ideértve báró Seunyeyt is, hogy nem csak fölöslegesnek, de sőt czéltalau­nak is tartanám előadásaikra megjegyzéseket tenni; ép oly czéltalannak, mintha az, a ki más alapon, más anyagból, szilárd alapon és szilárd anyagból akar házat építeni, szóvitába ereszkednék azokkal, kik a meglévő • süppedékes alapon létező rozzant házat tatarozásokkal akarják kijavitni. Azért is mellőzve minden polémiát, saját álláspontom kifejté­sére, saját nézeteim előadására térek át; csupán egyre, Pulszky Ferencz tisztelt képviselő urnák beszédére tévén kivételt. (Halljuk]) A tisztelt képviselő ur közösügyi lelkesedésé­ben a magyar államiság kezdetét a közösügyi alku­tól, tehát 1867-től számította. Ez lenne tehát az uj pusztaszeri kötés, ez a honalapitó-levél. Hiányzik ugyan a hét vezér, ki vérével erősítette meg azt; de nem hiányzik a hét bátor férfiú, ki a honalapi­tási évről vezetett számadásokat tentával erősítette meg: hiányzik ugyan Árpád a vezér; de nem hiány­zik egy nemeslelkü férfi, ki az atyai örökséget egy fehér lóért adta cserébe ; csakhogy az örökség nem a tótoké volt, hanem a mienk, s a nagylelkű férfit sem Szvatopluknak hívják; hiányzik ugyan a tíz század, vagyis az ezredév; (Pulszky Ferencz közbe­szól : De megjö!) de megvan a hét esztendő, szűk ugyan a nemzetre, de elég bőséges a honalapítók közül egynémelyikre nézve. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Azonban szóljunk komolyan, mert a tárgy ko­moly. A tisztelt képviselő ur tehát azon közösügyi alkut nevezi a magyar államiságnak, mely ezen ál­lamiságot lényegesen megcsonkította, és azon évtől számítja Magyarország állami lételét, a mely évnél kezdődnek ama súlyos esztendők, melyeknek terhei alatt nyögünk, melynek gyümölcseit fájdalmasan Íz­lelni kénytelenek vagyunk. A tisztelt képviselő ur jónak látta beszédének további folyamában minket, kik a szélső bal oldalon ülünk, figyelmeztetni, hogy nem mi vagyunk azok, hanem önök a túloldalon, a kik a nemzet többségét képviselik és bizodalmát bírják. Tisztelem én a többség jogait, és mint kisebbség meg szoktam hajolni előtte; de csak azon többséget tisztelem, a mely a maga eredetét tiszta és törvényes eszközöknek köszöni. (Helyeslés szélső bal felől.) Azonban azon többség, a mely legalább nagyrészt hol * erőszak, hol undok vesztegetésnek

Next

/
Thumbnails
Contents