Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.
Ülésnapok - 1872-327
22(i 327. srseájtus ülés január 29. 1ST5. emlitek; mert először tudom, hogy e törvények kétoldalú szerződésen alapulnak, s ezért is, de különben is az initiativát a korona tanácsosainak kívánom föntartani, kik Európa helyzetének esélyeit ismervén, hivatásuk érzetében legczélszerübben fogják megválasztani az időt és módot, midőn a monarchia érdekeinek veszélyeztetése nélkül, tekintetbe véve a népek szükségeit, eszközölni fogják azt, hogy, mint most a béke föntartásában szerencsésen és üdvösen működnek ; a népek a békének necsak terheit, de gyümölcseit, javadalmait is érezzék. (Élénk tetszés.) Csak azt kívánom még megjegyezni, hogy ezen nagy kérdések megfontolásánál a közös hadsereg iránti bizalom és őszinte rokonszenv, — mely harczképességének szellemi emeltyűje, kötelességérzetének erkölcsi pályadija; másrészről azonban azon nemzeties gondolat, mely a honvédelmi intézményben a számok és költségek túlzása mellett is előttem kiválólag tiszteletre méltó : —- kétség tárgyát ne képezze. (Helyeslés.) Elnök : Ha a tisztelt ház megengedi, néhány perezre fölfüggesztem az ülést. (Szünet után) B. Sennyey Pál :Áttérek most szerény előterjesztésem második részére, tudniillik az államháztartás jövedelmeinek emelésére, és itt ismétlem azt, hogy. szerintem, némely írj adóknak behozatala, a létezőknek némi fokozása elkerülhető nem lesz. Mely adók és mily mérvben fokoztassanak vagy hozassanak be, ezt helyén lesz megvitatni akkor : midőn az erre vonatkozó törvényjavaslatok a ház által érdemlegesen fognak tárgyaltatni. Egyelőre csak azt jegyzem meg, hogy azokkal szemben a legtisztább objectiv álláspontot foglalom el. Tendentiosus oppositióra akár a személyek, akár a javaslatok ellen sem hajlamom, sem indokom; személyes ambitio vagy hatalomvágy által magamat vezéreltetni nem engedem. Bün volna ez a hazának jelen körülményei közt. És azon egy igazságot vindikálom magamnak : hogy igen csekély és igen szerény személyemet az előtérbe tolni nem kerestem az alkalmat soha. [Igaz! Igaz!) Sőt, a mit sokan szememre hánynak : ez alkalmat kerültem. (Igaz! Halljuk \) Nem a felelősség érzete, nem a tényleges működés terhe az, a mely engem tartóztat ; de mert meg vagyok győződve, hogy az országnak jelen körülményei közt egyes emberek, — bírjanak bármily jeliemi vagy szellemi erővel, a mely utóbbival én nem birok — segíteni nem képesek ; ez csak a parlament erős, buzgó, őszinte és hatályos közreműködése mellett lehetséges. (Igaz!) a melyre én — birok annyi politikai érzékkel — a mai nap nem számíthatok. Legyen .tehát a tisztelt ház, annak minden egyes tagja az én legobjectivebb állásomról meggyőződve. Az én bírálatomnak kettős a határvonala : az első az, hogy az állam léte és annak valódi szükséglete mindenképen és minden áron födözetet találjon; a második megfontolása annak, hogy vajon megbírjuk-e a contemplált terhet; megbirják-e azok, kiknek vállait az legközvetlenebbül fogja sújtani ? elfogadhatjuk-e valóságos födözetnek, nem lesznek-e egyes részeikben illusoriu^ak, és a főföltétel : vajon ezen áldozatok árán lesz-e rendezett állapotunk, mely azoknak helyes compensatiójára szolgálhatna. (Élénk tetszés.) Egyiket a másik nélkül el nem fogadhatom, és nem képzelhetem elfogadhatóknak; mert az áldozatkészség föltételezi az áldozatképességet, és azt, hogy a czél, a melyre áldozunk, el legyen érve. E nélkül az áldozatkészség merő érzelgés. S én meg vagyok győződve, hogy Európa előtti hitelünket nem az fogja megállapítani, ha bármely nemes indulat inrpressiója alatt a nemzet [ nevében áldozatkészséget szavazunk meg; hanem meg fogja állapítani az : ha Európa meg lesz győződve arról, hogy egyúttal azok sikeres eredményéről is megfontolva gondoskodtunk. (Élénk hosszas helyeslés.) És ennek következtében azon őszinteségnél fogva, a melyet magam elé tűztem, nem hallgathatom el azt, hogy a milyen félénk és habozó a tisztelt kormány politikája minden egyéb szükséges reform terén: épen olyan tulmerész azon conceptiókban, a melyek »z adók fölemelésére vonatkoznak. (Élénk helyeslés bal felől.) Azoknak legnagyobb része megint azok vállaira fog nehezedni, kik a direct adók terheit viselik, kik már most is államháztartásunk költségeinek födözésére oly arányban adóznak, mint tudtommal Európa-szerte sehol. (ügy van!) Nem tudok esetet, hogy teljes békében, a nélkül, hogy. hála Istennek, az ország bel- vagy külmozgalmak által, vagy bármi másképen veszélyeztetnék, csak egy tévesztett rendszer hatása alatt (Igaz bal felől.) az egyenes adók ily nagy mértékben rögtönözve fölemeltettek volna. (Élénk helyeslés bal felől.) Ennélfogva tartok tőle. hogy a javasolt adóemelések terhe alatt szaporodni fognak az adóhátralékok ; és tartok tőle, hogy ezeknek fősulya megint azoknak vállaira fog nehezedni, kik ma pontos fizetők, kiknelí azonban száma gyérülni fog, nem pedig szaporodni; és a mitől aggódom : az, hogy ha azt az utat továbbá is követjük, a melyen ma haladunk, és nem igyekszünk gyökeresen orvosolni bajainkat : 1877-ben megint ott leszünk, hogy az el nem enyésztetett deficitünket akár az adók ujabb föbemelésével, akár pedig hitelműveletekkel leszünk kénytelenek födözni. (Igaz '. Ügy van ! bal felől Helyeslés.) Már pedig, ámbár nem helyeslem az ndóssiígesinálás rendszerét, — ezt kimondottam e
