Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-326

326. országos ül t-s január 28. 1875. 219 ezen atkaparó palota, uraim, még ezen kaparó országban sok. Az építészeti hivatal 100.000 forinttal elesik. Itt vannak továbbá a bíróságok és ügyészségek, a melyeknek fizetését ]0°/

0-el le lehet szállítani. Most nem fogom fárasztani a tisztelt házat ezen kérdésnek elemzésével; mert előbb elmondottam erre vonatkozó nézetemet, miből meg méltóztattak érteni, — a mit különben maguk is tudnak, — hogy ezt ennyivel le lehet szállítani. A rabtartási költségnek negyedét el lehet törölni, a mi az országnak egy millió forintjába kerül. Miért kerül ennyibe? Azért, mert a megyék meglehetősen rendetlenek; a rabtartással mit sem gondolnak, és a mikor a rabot vagy annak czinkosát elfogják : nem biztosítják a járulékot. Ezért kell a becsületes embernek 250.000 forinttal többet fizetni. Ha tehát a rabtartásnál szigoruabban járunk el : azt hiszem, ennyit, de sőt többet is megtakaríthatunk. És ha a megyékre biznók ezt, sokkal jobb volna; mert azoknak van elég eszük, hogy a raboknak ne adjanak borravalót. Átmegyek most beszédemnek egyik épen nem legkellemesebb részére, tudniillik az uj adókra és az adófölemelésekre. Ezekből 17,600.000 forintot reményiek kihozhatni. Elfogadom határozottan a pénzügyminister urnák szállítási és fényűzési törvényczikkeit. Ez öt millió forintra van praeliminálva ; 5,400.000 forinttal tartom czélszerünek a dohányadó fölemelését. Magyarország fogyaszt évenként 54.0 millió darab szivart. És ha minden szivarnak árát csak egy krajczárral emeljük föl, — ezzel nem mondom, hogy ne legyenek 1 krajczárosak — mert ezt különben lehetne repartiálni a. különböző szivarok közt : kijönne ezen összeg. Erre ezt mondhatná valaki, hogy ezt tenni nem lehet, mert itt van a kereskedelmi szerződés. De ez nem áll a kereskedelmi szerződésben. Ott csak az van, hogy financzot és trafikát kell tartani, vagyis monopóliumot föl kell tartani ; hanem az nincs meghatározva, hogy Magyarországban a szivar árát nem szabad magasabbra emelni. Azt lehetne mondani, hogy azon esetben, ha a szivar árát fölemeljük: Austriából fogják behozni. Ez idealismus. Igen, egynéhány nagy ur hozat Frankfurtból, Hamburgból, az hozatni fog okvetlen azután is; hanem a legnagyobb fogyasztás a vidéken van. oly emberek, kik 5, 6, 10 s 15 szivart is fogyasztanak naponként, s a kik nem külföldről fogják hozatni. A só-, bor-, husadó, jogilletékek és bélyegjövedelem 54 milliót tesz ki. Ezen 54 milliót óhajtanám emelni 10%-al, 10°/

0 egyszerűen kimondva nagy dolog, de valósággal igen kevés. Mert mi esik ebből egy font sóra? egy fél krajczár, tehát aránylag alig kiszámítható perczent. Már most én csak szivesebben fizetek egy fél krajezárt, minthogy a tisztelt péüzügyminisíer ur jövedelmi adójához járuljak, a melyből esik reám holdanként 17 krajczár : mert ezen fél krajczár 5 millió forintra feloszlik, azt mindenki meg fogja birni ; ellenben azt a 17 krajezárt, mely már 6%-ot tesz ki: nem. Szükséges dolognak tartanám a katonaváltság behozatalát. Igaz, hogy ez nem valami democraticus intézmény. Ellene azt mondhatják, hogy a gazdagoknak privilégiumot ad: ez nem igaz; a vagyon, a gazdagság csak ott privilégium, hol azt csak kiváltságosak szerezhetik; én azt hiszem, hogy ez népszerűtlen sem lenne, mert mi hasznunk van azon urnákból, kik ma egy évi önkénytesek ? semmi: mert ha azt az egy évet leszolgálta, vége mindennek. De méltányosnak tartom azon tekintetben: mert azt hiszem, hogy minden baj azon szerre] orvoslandó, a melyből ered; a katonaság föntartása sokbakerül, miért ne húznánk hasznot a katonaköteíezettségből. Van azután az országon kivül lakóknak adója, az absentisták dija. Azt hiszem, tisztelt ház, azokat, kik Magyarországon kivül laknak: aránylagosan meg lehet adózni azon oknál fogva, mert azok, kik benc laknak, a fogyasztási adóhoz teljes mértékben járulnak, a kün lakók pedig nem s igy a terhek egy részét nem viselik. Helyesnek tartanám tehát a megadóztatást, annyival inkább, mert az által bizonyos tekintetben a bécsi mániára egy kis fék tétetnék. Még csak egy rongyos tételre : 300.000 forintra volna szükség. Azt hiszem, ez kikerül a bálok, fotográfiák, nemesi czimerek, adományozások, javadalmazások dijaiból: ez mind kitüntetés, tehát jogosan meg lehet adóztatni. Végre, tisztelt ház, az állam jogai értékesítéséből biztosan állithatom, hogy 8,200.000 forintba jön. Nevezetesen a bankjegy kibocsátásának engedélyéből 3 millió. Mi e bankjegyek kibocsátása ? Ez egy nemzeti banknak fölállítása, vagyis egy társu latnak a bankjegyek kibocsátási jogának eladása, azért, hogy a társulat az országnak 50 milliót adjon kamat nélkül kölcsön. Austriának 80 milliót adtak kamat nélkül kölcsön: azt hiszem tehát, hogy Magyarországnak adhatnak 50 milliót. Azt pedig, hogy Magyarországban bank nem állhat fön csak azok mondják, kik Austria szolgái, kik az országot ezen crisisből nem akarják kimenteni . Az 1867., 1871-ki és 1872-ki összesen 164 millió kölcsönöknek törlesztése tesz 1,900.000 frtot. Ha ezen 164 millió adósságot járadékká változtatjuk át: az ország megkiméli ezen 1,900.000 frtnyi törlesztést. Én azt hiszem, hogy ez egyátalán keresztül vihető, mert az az illetőnek kárával nem jár; mert ha az ország hitele helyre lesz állítva, ha államháztartásunkban az egyensúlyt helyreállítjuk : magam is tudnék oly embereket nevezni, pedig 28*