Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.
Ülésnapok - 1872-325
32í. országos ölés január 27. 1875. 179 ladtunk, azt mondhatnám : azon összegeken fölül, melyekkel imilt évi deczember hóban már a január hóban esedékes némely fizetéseket előlegeznem, illetőleg biztositanom kellett, ezen összegeken kivül, mondom, a legújabban fölvett kölcsönből 32 millió áll rendelkezésre. Mondhatnám, hogy az évi deficit ez által födözve van, s még jelentékeny összeg maradhat az év végével a jövő évi szükséglet födözésére. Én azonban nemcsak azt óhajtottam tudni. bog}' mi fog történni az év végével ; hanem bizonyosságot kívántam magamnak szerezni az iránt, hogy az év folyama alatt pénztári kezelésünk nem akadhat-e fönn: mert államkiadásaink nem egyformán oszolnak el hónapról-hónapra; hanem az esztendőnek főképen első felében, azon felében, midőn az állam jövedelmei gyérebben folynak be, aránylag sokkal nagyobbak: s azért más számítást tétettem. A kiadásokat számíttattam a pénzügyi bizottság által javasolt megtakarításoknak tekintetbevételével. A kiadások közé soroztattam az államnak 1875. évi összes kiadásait, s igy azokat is, melyeket, mint emiitettem, deczemberben már a kötött szerződések szerint előre biztositanom s utalványoznom kellett. A bevételekre nézve nem vettem föl alapul az előirányzatot, mely a leggondosabb összeállítás mellett is mindig téves lehet; hanem alapul vétettem az 1874. évi pénztári eredményeket, ugy, a mint azok hónapról-hónapra constatáltattak , egyedül deczember hó kivételével, melynek pénztári eredménye azon időben, midőn a számítást tétettem, még constatálható nem volt; de a mely egyébiránt a számításban különbséget nem tesz, mert összesen csak 300.000 forint az, a mivel az 1874-iki deczemberi eredmény az 1873-ikit meghaladta. Az ekként tett számításoknak eredménye az: hogy ezen most folyó 1875-ik év első hét havában, vagyis Julius végéig el fog fogyni azon pénztári készlet, mely 12,554.000 forintot tett ki, és deczember végén a pénztárban lévén, 1875. január első napjára áthozatott. El fognak fogyni az időközben befolyó államjövedelmek, sőt el fog fogyni azon 32 millió forint is, mely a legújabban kötött kölcsönből, a mint mondám, január l-jén még rendelkezésre állott; sőt némely összegeket a deczemberi előlegekből is, melyek az év folyama alatt meg fognak a bevételekből térülni: az államszükséglet födözésére kellend fordítani. Az esztendő másik felében azonban, augusztustól kezdve, az állam jövedelmei már emelkedvén, a végeredménye ezen számításoknak mégis az: hogy 1875. végével 25,675.000 forintot fog tenni a költségvetési hiány, s igy ugyanazon összeget, a melyet a pénzügyi bizottság is kimutatott. Ezen hiánynyal szemben is mondhatnám azt: ez is a kölcsönből födözhető, és még' fön fog maradni egy nevezetes összeg a jövő év pénztári szükségleteire; jelesül a 32 millióból 6,500.000 forint, és a deczemberi előlegekből 7,500.000 forint, s igy 14 millió lesz az: a mivel a jövő év államháztartását megkezdhetjük. Az 1875-ik évi költségvetés hiánya e szerint födözve van, és nem is az 1875-ik évi hiányról kell ez alkalommal intézkedni; hanem a következő évekről, és első sorban az 1876-ik év az, a mely gondoskodásunkat legfőképen megérdemli. Mert ugyanazon kiadások, a melyek a folyó esztendőben az év első felében mutatkozni fognak: egész összegükben az 1876-iki esztendőben is jelentkezni fognak. Ily nagy kiadásoknak 14 millióval szemébe nézni, elébe menni nem lehet : mert hisz maga a januárusi szükséglet is ez összegnél többre megy, és azonfölül még nevezetes összegek szükségeltetnek Julius végéig. Ha államháztartásunkat, nem mondom rendezni, hanem a jövő évben is föntartani akarjuk: mindenekelőtt az 1876. évi hiánynak mikénti födözésérői kell gondoskodnunk. Többféle javaslatok tétettek ez iránt. Hangsúlyoztatok: hogy megtakarításokkal kell ezen kiadásokat annyira leszállítani, hogy az állam jövedelmei által íödözhetők legyenek; említtetett természetesen a bevételek öregbítése, az állami, vagyon eladása; emiittettek czélszerü reformok, a melyek pénztári eredményeket is szülhetnek; említtetett a kölcsönvétel; szóba hoztam én az adóemelést és uj adókat. Engedje meg a tiszteit ház, hogy mindezekre nézve egy pár rövid megjegyzést és észrevételt tehessek. (Halljuk!) Kétségkívül okvetlenül szükséges, hogy a belügyeinkre fordítandó kiadásokban megtegyünk minden lehető megtakarításokat, az állami igazgatás rendes folyamának megakasztása nélkül. Ez azonban, nézetem szerint, a határ, a melyen tui megtakarítások eszközlésében nem mehetünk. S ez mutatja ki egyszersmind annak szükségét is, hogy ezen megtakarítások rögtön, egyszerre, ha sikerrel akarjuk tenni: nem létesíthetők, hanem szakadatlanul ugyan, de fokozatosan keli azokat eszközöltetni. Az államháztartás hiányát egészen, vagy csak nagyobb részében is megtakarítások által födözni akarni : annyit tenne, mint közigazgatásunkat megbénítani, ha nem megszüntetni. A közösügyeknél is okvetlenül szükséges megtakarításokra törekedni, a monarchia védképességének föntartása és a törvényesen megállapított védrendszer korlátai között. E határok szemmel tartását saját állami biz| tonságunk követeli; követelik bizonyos időre kötött I egyezmények is. 2 3*
