Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-324

324. oraxgáus ülés január 25. 1875. 169 alap, mely leginkább van azon hírben, hogy kormányelnök urnák saját orgánuma, illetőleg általa alapíttatott, (Mozgás a haloldalon.) egész fényűzéssel,— a mint a mai briliáns helyzethez illik, legközelebb, és ezzel egyidejűleg egy másik lap is — nagyon furcsa szellemben hoztak ezikkeket a magyar vasúti egész politikának kezelésére nézve ugy, mintha a legártatlanabb részről jönnének e szemrehányások, és különösen a Bécsben most folyamatban lévő scandalosus pörrel viszonyban." A „Közérdek" czimü lap múlt szombati január 23-iki számában, — méltóztassék ezt meghallgatni, mert magának az országgyűlésnek becsülete van itt kérdésben, (Fölkiáltások jobb felől: Olvastuk\) — az első czikkben ez ügyre vonatkozólag az országgyűlésről ezeket mondja: (Olvas:) „De igaz, a ház a keleti vasút tárgyában egy bizottságot küldött ki, mely tárgyalt is hónapokig, megkérdezett fűt-fát, kapott is feleletet fiitőí-fától, s melynek száz ívnyi jelentését nem győzik kinyomni; de a hosszú tárgyalásokból sem lettünk okosabbak. Mert a képviselőház bizottsága, a mint tudjuk az egyszerű inquisitiora szorítkozott, jelentésében is arra szorítkozik, s semmi határozott véleményt és határozott javaslatot nem ad, hanem előterjeszti a kérdések és feleletek egész nagy halmazát, a mely eljárás tudvalévőleg igen megkönnyíti a ház tanácskozásait, mely ez esetben egy 400 tagból álló bíróságot képviselne; ez a 400 főből álló bíróság, melyet a politikai érdekek dominálnak, előreláthatólag képes lesz egy nem mindennapi tudománynyal és szorgalommal és leleményességgel össze-visszakuszált, zavart és ellenmondásokba kevert pör actáibol igen bölcs ítéletet hozni." Ily vélemény van a kormányelnök orgánumának hírében álló ,Közérdek" czimü politikai lap vezérczikkében az országgyűlésről. Most tessék meghallgatni a czikknek némely más részeit, mert meg vagyok győződve, hogy sokan nem olvasták; de akár olvasták, akár nem olvasták, én egy tárgyat adok elő, és appellálok a ház érzületére, ezt indokolnom kell; saját észrevételeimet nem is mondom el. Mellékesen megjegyzem, hogy, mint utólag hallottam, a magyar vasutakra vonatkozó vád e czikkben nem correcte adatik elő, valamint nem adatik elő correcte egy másik jobb okiali lapban. A czikk igy kezdődik: „ Sigl, a bécsi tekintélyes vasúti gépgyáros, az Ofenheim-pörben mint tann kihallgattatván, teljes büszkeséggel jelenté ki, hogy nem fordult elő eset, midőn a vasutak fölszerelésére vállalkozó egyének egy-egy austriai pálya vezér-igazgatójának provisiot lettek volna kénytelenek adni azért, hogy egy bizonyos szállítási szerződés velük és nem más vállalkozókkal köttessék meg. S midőn Ofenheim által kérdőre KÉPT. H. NAPLÓ. 18'!- XIV. KÖTET. vonatott, hogy De-Maistre, a kassa-oderbergi vasút igazgatója nem huzott-e Sigltől provisiot a vasútnak szállított gépek és kocsik fejeben'? Sigl mintegy jelezte, hogy ez más kérdés, s hogy bizony köztudomású, miszerint Magyarországon a vasutak vezér-igazgatóinak néha 10°/

0 provisiot is kell adni a magyar vasutak számára történő szállítások és vállalkozások megkötése alkalmával., „íme egy ujabb adat, mely a nemzetünk testén rágódó és mindinkább elharapódzó fekélyről tesz tanúságot. A magyar államvasutak, a kassa-oderbergi s a magyar keleti, az első erdélyi, az északkeleti stb. vaspályákon látható kocsik és gépek nagyobb részt Sigl gyárából kerültek ki, s ez a gyáros az austriai bírák kérdéseinek kereszttüzébe szorítva, elejti azon nyilatkozatot, hogy bizony a magyarországi vaspályáknál furcsa gazdálkodás dívik, itt az embernek a provisioban nem szabad fösvénykedni: ha szintén nyerni akar valamit stb., és ez a nyilatkozat tökéletesen elég, hogy azokat, kik vasúti ügyeink körül főszerepet vittek és visznek: a legnagyobb mértékben compromittálja, s egy ujabb adat azon botrányokhoz, melyek nálunk a vasutak engedélyezése, kiépítése és fölszerelése körül fölmerültek, s a mely ekei ma még a jól őrzött titkok homálya föd; de a melyekről egynémi mégis kijutott a nyilvánosság elé, hogy izlelitőül szolgáljon arra nézve, a mi még el van rejtve." Nem olvasom tovább. Egy szó sincs ebben, a mit magamévá nem teszek. Ilégóta hasonló értelemben sürgettük a kormányt, sürgettük az országgyűlést, hogy vessen ennek . már egyszer véget egy metszőkéssel, vágja ki a fekélyt, hogy ne piszkolhassanak minket a külföldön és idehaza, (Helyeslés a hal oldalon.) ne piszkolhasson különösen egy olyan, lap, a melynek emberei csinálták ezen gyalázatosságoknak nagy részét. (Igaz! a bal oldalon.) Hanem, tisztelt ház, ha az nem történik : tennünk kell nekünk végre valamit, hogy ha Bécsben botrányos pör jő elő, ne mondhassák azt: az osztrákok, azok tiszta emberek, nem szoktunk mi senkinek provisiot adni, hanem Magyarország, az más dolog. (Mozgás.) Én nem indokolom tovább interpellatiomat, hanem egyszerűen fölolvasom. (Olvassa.) Bittó István ministerelnök: Tisztelt ház! (Halljuk! Halljuk!) Csernátony képviselő ur az imént fölolvasott interpellatiójában s még inkább annak motivatiojában a „Közérdek" czimü lapot az én személyemmel szíveskedett összeköttetésbe hozni. Mindenekelőtt is ezen körülményre nézve egész határozottsággal vagyok kénytelen kijelenteni, hogy én a „Közérdek" czimü lapot sem nem alapítottam, sem azzal közelebbi viszonyban, mint bármely más lappal, teljességgel nem állok. E lap 22