Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-323

323. országos ülé mely ebbői áll: Ezen szó után: „fölül",- tétessék: Budapest főváros közgyűlésének határozatához képest, (Átalános derültség.) Paczolay János: Én abban a meggyőződésben vagyok, hogy a törvényhozás önhatalmából intézkedik, hogy kinek ad adómentességet és kinek nem. Valóban igen furcsa lenne az. hogy midőn az egyes törvényhatóságoknak a törvény adja meg a hatalmat adó kivetésére, hogy akkor a törvényhatóságok korlátozzák a törvényhozást abban, hogy egyik vagy másik törvényhatóságban adhat e kedvezményt. Én, tisztelt ház, ezen indoknál fogva el nem fogadhatom az indítványt; mert az a meggyőződésem, hogy maguk a törvényhatóságok is csak a törvényhozástól nyert engedélynél fogva állapithatják meg községi adójukat, nem pedig önhatalmuknál fogva. Én ennélfogva nem fogadom el a módositványt. Tisza Kálmán : Tisztelt ház! Csak egy pár szóval kívánok a dologhoz szólni, előre is kijelentvén, hogy a tett módositványt a magam részéről sem fogadhatom el, épen azért, mert bármely municípium határozatát a képviselőház határozata fölé helyezni, vagyis ugy tüntetni föl a dolgot, hogy a képviselőház csak akkor tehet valamit, ha a municipium belenyugszik : egyátalában nem helyes. De nem is ezért szólalok föl; hanem azt kívánom a tisztelt képviselő urnák és azoknak, a kiknek nevében, mint monda, ezen javaslatot teszi, figyelmébe ajánlani: méltóztassanak meggondolni, én ugyan részemről még eddig mindent, a mi a iőváros érdekében történt, pártoltam, és a jelen törvényjavaslat meghozásához is szívesen hozzájárulok; de midőn máris nem lehet tagadni, hogy nagy az •ellenszenv az országban a fővárosnak tett kedvezmények iránt : ne méltóztassanak ily követelések által ezt lehetetlenné tenni. (Helyeslés.) Elnök: Elfogadja a ház a 4-ik §-t a pénzügyi bizottság szövegezése szerint? (Elfogadjuk!) A ház tehát változatlanul elfogadja. Madarász József: Én is egyike vagyok azoknak, kik az előttünk fekvő törvényjavaslatot a részletes vita alapjául sem fogadják el azért, mert mindaz, a mi az ipar és kereskedés tekintetében mondatik áldozatul hozandónak: az mind a földmüvelés rovására eszközöltetik. Ipar és kereskedelem, — önök jól tudják mindnyájan. — csak akkor virágozhatik az országban, ha a földművelés általa nem sujtatik. Azonban, ha azon kedvezmények, a melyek eddig adattak, az országban lévő ellenszenvet nem fokozták eléggé; az, a mi must adatik elő, hogy tisztán a fényűzési czikkek, nyári lakok és mulató helyek adóleengedése az 1868-ban megállapított törvényben volt leengedésen kivid még újból leengedtetik: ez. mondom, mindenesetre csak fokozhatja az ellenszenvei. Ez. igazságtalan, és én részemről > január 23. 1S75. 1 6 5 megmaradok a már meghozott törvény mellett, s kérem ne méltóztassanak az előbbi törvényben és az ujabban a pénzhatalomnak, a luxusnak adott kedvezményekkel fokozni azon ellenszenvet, a mely már is létezik. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Tavaszy Endre: Tisztelt ház! Lehet az előttem szólott tisztelt, képviselő urnák azon fölfogása, hogy az ipar és kereskedelemnek adott kedvezmények a földművelés kárára vannak. Ez az ő fölfogása lehet. Én meghagyom neki. De az én meggyőződésem egészen ellenkező, és azt mondom, hogy a földművelés nem virágozhat a nélkül, ha nem lesz virágzóbb kereskedelmünk és iparunk. Ha pang az ipar és kereskedelem: pangani fog a földművelés is. Azonban én ma már másodízben hallottam fölhozatal, hogy az egész ország oly nagy ellenszenvvel viseltetik azon sok kedvezményekért, melyek a fővárosnak adattak. Engedje meg a tisztelt ház, hogy én kérdjem, melyek azon nagy kedvezmények ? (Egy hang: A 24 millió l) Bocsánatot kérek, felelni fogok. A 24 millió forintot meghozták, de mennyit adtak abból a fővárosnak? Ez oly sokszor hozatott már föl, hogy lehetetlen arra nem válaszolni: a 24 millió forintból megváltották a lánczhidat. belekerült 10 millióba; másodszor építették belőle a felső hidat, a melynek építését a város nemcsak nem kívánta, sőt ellenezte, és kérte, hogy az alsó hid építtessék helyette. A fömnaradt összegből mi fordíttatott a főváros szépítésére? Körülbeiől 3 millió forint, a mit az állam fizet a sugárutra, a többi előleg; azt vissza kell fizetni. És mi ennek a 24 millió forintnak a kamatja és törlesztési öszszege? Én merem állítani, hogy ha az egész 24 millió forintot a város rendelkezésére bocsátották volna: ez még nem tenne annyit, mint a mennyit a főváros direct és indirect adójából fizet azon 20 millió állam-vasnti subventiókra, a mely vasutak | nem a főváros érdekében, sőt legnagyobb részben I a főváros érdekeinek ellenére építtettek; inig annak i építését, a melyre a fővárosnak és az országnak i legnagyobb szüksége volna, tudniillik a pest-zimonyi í vasútnak jól lehet garantia nélkül voltak ajánlatok, nem méltóztatott sem a kormánynak, sem az országgyűlésnek tárgyalni és elfogadni. Igen szép az frázisnak, hogy túlságosan sok kedvezmény adatott. Nem akarom mondani, hogy nem adatott kedvezmény a fővárosnak; de hogy az túlságos, hogy több lett volna, mint a mennyit követelhetett a város: ez csak szép beszéd. Ha pedig figyelembe vesszük, hogy mennyi jövedelmet huz sz ország az adott 3 millió folytán is: akkor kivinni kellene, hogy sok pénz fektettessék be, hogy oly dúsan kamatozzon. A képviselő ur szép frázisokat beszélt, én tényeket mondok. Ennek következtében tessék összevenni, hogy mennyivel emelkedett az adó. . .