Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-323

154 323. országos ülés január 23. 1875. czélból, hogy a szóban lévő ügyre nézve véleményes jelentését a házhoz betérjeszsze. Hogy ez egyszerű indítvány miért vert föl oly nagy hullámokat: azt igazán nem értem. Én tehát kijelentem, hogy igenis óhajtom, hogy a tisztelt ház a törvényhatóságok kérvényei iránt úgyis sokszor már mellőztetni szokott melegségét fölelevenítvén, érdekeltségét ismét foganatba vévén, utasítsa ezen kérelmet a belügyministerhez oly czélból, hogy ez iránt véleményes jelentést tegyen. Honnan van az, hogy bennem a belügyminister igazságszeretete és belátása iránt egyszerre oly nagy bizalom nyilvánul? Onnan van, tisztelt ház! mert tudok már az országban egy esetet egy törvényhatóságról, a hol bizonyos mesterfogásokkal kívántak élni, épen az összeírások körül és a belügyminister. (Fölkiáltások bal felöl: Nógrádmegye!) Azt nem tudom. (Derültség.) A belügyminister ur meggyőződvén arról, hogy ezen mesterfogásban sem vicz, sem ügyes párt-manoevre, sem valami szellemdus fogás nincs, hanem attentalt impostura: (Élénk helyeslés és derültség bal felől.) a tisztelt belügyminister ur máris a bajt orvosolta. Mi természetesebb tehát, mint hogy ellenzéki állásomat, ülésemet és természetemet legyőzve, hozzájáruljak azon indítványhoz, mely oly egyszerű és oly méltányos dolgot kíván: hogy ugyanazon belügyministerhez véleményének megtudása végett utasítsa a ház a kérvényt. (Élénk helyeslés hal felől.) Degré Alajos: Tisztelt ház! Nem vagyok azon helyzetben, hogy tisztelt képviselőbarátom Szontagh Pál példáját követhessem. Ha impertinens akarnék lenni, én is azon kifejezést használnám Nográdmegye ellenében és talán jogosultabban, mint melylyel élt Pulszky képviselő ur Pest vármegye és a többi vármegyék ellen, melyek január végére tűzték ki az összeírások befejezését. Mert. hogy ezek nem követlek el törvénytelenséget: mutatja az, hogy a minister ur nem tett észrevételt eljárásuk ellen. Tehát az csak insinuatio, az csak olyan dolog, hogy a ministert elkeserítsék olyan megyék ellen, hol kortes-fogásaikat talán nem bírják eléggé érvényesíteni. De szólok Nógrád ellen, mely megint olyan fogásokat akar termi, mint a múlt választásnál, midőn az ellenjelöltet elfogták Váczon és mindaddig fogva tartották, mig a választás tartott. (Derültség.) Erre az eljárásra azután el lehet mondani, hogy skandalum. Én tehát Pulszky Ágost ur nyilatkozatát, hogy skandalum, visszautasítom és egyenesen Nógrád vármegyére utalom. (Derültség. Helyeslés hal felöl.) Az elnök ur Pulszky Ágost urat nem utasította rendre, tehát én is bíztam, hogy engem sem fog rendreutasítani. A mi pedig magát a tárgyat illeti, részemről Tisza Káluián tisztelt képviselő ur indítványához járulok. (Helyeslés bal felől.) Elnök: Föl fog olvastatni mind a két indítvány. Tisza Kálmán: Szavazás előtt szót kérek. (Fölkiáltások jobb felől: Van-e 10 aláirás? Fölkiáltások bal felől: Tessék megnézni!) Elnök (közbeszól:) Tiz aláíró van. Tisza Kálmán: Előbbi fölszólalásomnak — azt gondolom, mindenki elösmeri — higgadt hangulatától annyival inkább nem fog eltéríteni engem Pulszky Ágost tisztelt képviselőtársamnak semmivel sem provokált megtámadó nyilatkozata, mert én azon nyilatkozatra nézve, megvallom, nem Degré tisztelt barátommal, hanem a tisztelt elnök úrral értek egyet, a mennyiben igazságot adok a tisztelt elnök urnák, hogy rendfeutasitással élni azon esetben semmi ok sem volt; mert én legalább ugy érzem és gondolom, azon megtámadott törvényhatóságok is így fogják érzeni, hogy azon megtámadás épen a nógrádi dicső tettek egyk vezérférfiától csak mosolyt, érdemel. (Derültség. Helyeslés bal felől. Pulszky Ágost közbeszól: Mégis fájt!) Méltóztassék elhinni a tisztelt képviselő ur, hogy nekem legalább egy cseppet sem fájt a támadás, vagy ha fájt valami : csak az fájt, hogy a képviselőházban akad valaki, a ki olyan eszméket nyilvánít. (Fölkiáltások hal felöl: Igaz!) Különben, tisztelt ház! rectificatioval tartozom azon fölfogással szemben, melyet, hihetőleg, mert indítványomat nem fejtettem ki jól, az igen tisztelt belügyi államtitkár ur nyilvánított. Távol van tőlem azt kívánni, hogy a minister utasítást adjon arra nézve, hogy a curia hogyan ítéljen. Ha indítványt, positiv indítványt akartam volna tenni, épen azért, mert a végpontban egy legfőbb bíróság illetéke a választói jogosultság fölött Ítélni: részemről bizonyosan nem utasítás adását, hanem egy rövid novella alkotását proponáltam volna. Már pedig azt hiszem, hogy tarthatja ezt valaki helyesnek vagy helytelennek különben; de azon jogát a törvényhozásnak, hogy a mutatkozó szükség alapján egy növel át, egy ujabb törvényt alkosson, és ez legyen kötelező mindenkire, és így a bíróságra nézve is: bizonyosan kétségbevonni nem fogja. A másik, a mit rectificálni akarok: az, hogy én legalább részemről igyekeztem első beszédemben is kifejteni, hogy nem Ítélem meg, hogy helyesen jártak-e el a szóban volt törvényhatóságok, vagy nem, csak vitatom, hogy törvényesen ; de azt mondám, hogy még ha lehetséges lett volna is, minden törvényhatóság központi bizottsága meg is tette volna, hogy január havában eszközölték volna az összeírást: még akkor is előállott volna azon anomália, hogy a választók egy része január 4-éig Íratván például össze, — mert hisz mindenütt egy nap alatt összeírni csakugyan nem lehet, — ezeknek